Dabi szemszög:

-És ha nem akarom, hogy tűrtőztesd magad?-kérdezte. Most tényleg elpattant bennem valami, nem bírom visszafogni magam. Elkezdem apró, nedves puszikkal behinteni a nyakát, néhol egy kicsit meg is szívom, aminek hatására halk sóhaj hagyja el a száját.
—Kurvára kívánlak, de még nincs itt az ideje ennek. Gyere aludjunk.-mondom a kis bombámnak, aki kelletlenül,de befekszik az ágyba és magára húzza a takarót. Én is befekszem mellé és magamhoz ölelem. Tudom, hogy most azt hiszi, hogy nem akarom, de azt is tudom, hogy még nem áll készen arra.
-Jó éjt én kis robbanóscukrom.-mondom, majd belepuszilok a nyakhajlatába.
-Jó éjt én egyetlen gonosztevőm.-a becenévre elmosolyodom és hosszú idő óta, mosollyal az arcomon alszok el.
Másnap reggel, óvatosan másztam ki a sünim mellől, nehogy felébresszem. Úgy ahogy voltam egy szál alsónadrágban,lementem a konyhába, hogy készítsek valami reggelit magunknak. Neki álltam pirítóst csinálni. Mikor kész lettem vele teát is készítettem. Ezeket szépen egy tálcára pakoltam és felvittem a hálóba. Az éjjeli szekrényre tettem az ételt, majd bemásztam az ágyba azzal a céllal, felébresztem a szerelmem. Elkezdtem simogatni, puszilgatni, mire rám emelte gyönyörű vörös szemeit.
-Jó reggelt. Hogy aludtál?-kérdeztem tőle.
-Jó reggelt. Fantasztikusan. Ez az ágy sokkal kényelmesebb, mint ami a cellában volt.-elkuncogtam magam, még reggel is milyen aranyos.
-Dabi-nyújtja felém a kezeit.
-Mit szeretnél?
-Kérek ide egy jó hosszú, nyelves puszit.-mutat a szájára. Felnevettem, majd megcsókoltam. Miután elváltam puha párnácskáitól, legörbült a szája.
-Mi a baj?
-Kérek még!-olyan cuki, de most csak egy rövid csókot kapott
-Naaaaaaa. Megint olyan, finomat akarok.-hisztizett, mint egy öt éves, akitől elvették a kedvenc játékát.
-Baba, ott a reggeli. Utána esetleg kaphatsz még egyet, de ahhoz azt-mutattam a tálcán lévő pirítósra-meg kell enned. Oké?
Bólintott. Az ölébe tettem az ételt és elkezdtünk enni. Gyorsan evett. Befejeztük a reggelit. Azután lementem azzal a céllal, hogy elmosogatok, de két kéz fonódott a derekam köré és megakadályoztak a tervemben.
-Azt mondtad, hogy kapok még egy olyat, ha megeszem a kaját. Megettem. Kérem a csókom.
Megfordultam a karjai közt és megcsókoltam. Vadul faltuk egymás ajkait. Kezeim arcáról a fenekére csúsztak, de ő sem tétlenkedett elkezdte cirógatni az oldalam. Levegő hiány miatt szét kellett válnunk.
-Megfelel úraságodnak?
-Nagyon is.-válaszolt majd újra a párnáimra tapatt. Ismét megszakította a csókunk az oxigén szükséglet.
-De kis telhetetlen lettél.-mondom neki, miközben elhátráltam vele a konyha pultig, ahova fel is ültettem.
-Veled soha nem fogok betelni.-mondja édesen vörös arccal. Simogatom a combját, közben a nyakát kezdem puszilgatni. Elhajoltam a nyakától.
-Mihez lenne kedved?-kérdezem tőle.
-Te azt úgysem akarod-válaszol lesütött szemekkel.
-Nézz rám baba.- továbbra is csak a földet pásztázza. Finoman álla alá nyúlok és felemelem a fejét.
-Kibaszottul benned akarok lenni, de nem akarom elsietni a dolgokat. Például te már tudod a múltam én viszont a tiédet nem, mert csak a neved, a korod és a külső leírásod tudom, de azt nem hogy mi volt az előtt, hogy elkezdtelek figyelni.
-De nekem tök átlagos életem volt. Nem akarlak vele untatni.
-Héj, amit te mondasz, legyen az akármi sosem fog untatni.
-De én téged akarlak.-mondja, majd magához húz és vadul neki esik az ajkaimnak. Alig bírom tartani vele a tempót, annyira falta a párnácskáim. Miután elváltunk egymástól, levettem a pólót róla és mélyen a szemébe néztem.
-Biztos, hogy ezt akarod?