Bakugou szemszöge

Reggel, mikor felébredtem üres volt mellettem az ágy. Felkeltem és bejártam az egész házat és az udvart, de Dabit sehol sem találtam. Reggelizés közben megkérdeztem Akikot hátha ő látta, de azt mondta mire ő felkelt, Dabi már nem volt itt.

A nap hátralévő részében Akikoval elmentünk vásárolni, ebédeltünk, filmet néztünk, aztán vacsoráztunk.
Vacsora után, elmentem fürdeni, majd lefeküdtem aludni.

Hiába próbálkoztam, forgolódtam, nem tudtam elaludni. Hiányoztak az erős, ölelő karok, és azok tulajdonosa hiányzott a legjobban.

Hol lehet? Talán itt hagyott és visszament? Már nem szeret? Megunt? Csak azért hozott ide hogy megszabaduljon tőlem? Vagy valami baja esett? Tomoruáék megtalálták?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, míg el nem sikerült aludnom.

Ez így ment két héten keresztül. Semmit nem tudtunk róla. Ez alatt az idő alatt kiderült hogy ikreket várok, egy fiút és egy lányt. Rengeteget sírtam. Szegény Akiko mindent megpróbált, de sajnos felvidítania nem sikerült.

Egyik este Akikoval éppen a konyhában beszélgettünk, amikor nyílt az ajtó és Dabi sétált be rajta.

Elé léptem, felpofoztam, majd zokogva a nyakba ugrottam. Szorosan ölelt, és nem engedett. Felsétált velem, majd letett az ágyra. Könnyes szemekkel figyeltem minden mozdulatát. Leült velem szembe és csendben figyelt.

-Hol voltál két hétig?
-El kellett intéznem pár dolgot.
-Szólni esetleg? Dabi itt hagytál terhesen, egy szó nélkül elmentél. Minden egyes nap sírtam. Azt hittem örökre itt hagytál, hogy már nem szeretsz.

Két kezek közé fogta az arcom, mélyen a szemembe nézett és úgy mondta.

-Kicsim te vagy életem szerelme. Mindennél jobban szeretlek. Sohase tudnálak elhagyni. Te vagy a mindenem, a gyermekem anyja, a menyasszonyom. Szeretlek.
-Gyermekeid.
-Hogy mi?
-Ikrek.
-Kettő?
-Egy fiú és egy lány.

Dabi ajkaimra tapadt. Olyan érzés volt, mint szomjazó vándornak a víz egy meleg nyári napon. Lágy, szerelmes csókból, gyors szenvedélye csók lett. Mikor elváltunk egymástól szorosan hozzá bújtam.

-Milyen dolgod volt?
-Találtam egy házat itt a közelben. Azon dolgoztam. Berendeztem nagyjából, csak mivel nem tudtam a baba nemét így a gyerekszobát még nem tudtam megcsinálni és az volt a tervem hogy beszélek Akikoval és megcsinálom, aztán visszajövök és elviszlek oda. Nem lóghatunk állandóan szegény Akiko nyakán. Meg akartalak lepni.
-Annyira szeretlek

Dabi az ölébe húzott és a nyakamat kezdte el apró puszikkal behinteni. Halk sóhajok hagyták el a szám. A kezei a pólóm alatt cirógatták a bőröm. Annyira hiányzott az érintése hogy ha még egy napot ki kellett volna bírom nélküle megőrültem volna.

Kezeimet az oldalára vezettem amikor egy sikolyt hallottunk. Dabi kitett az öléből majd lerohant megnézni mi történt.

Fent vártam és vártam és vártam, de nem jött vissza. Lassan, félve mentem le, ahol szörnyű látvány fogadott. Akiko ájultan feküdt körülötte minden romokban. A sokk hatása alatt állva nem tudtam hogy mit tegyek. Dabi sehol.

Akiko mellé guggoltam és kihívtam a mentőket. Pár perccel később ki is érkeztek. Bevittek mindkettönket a kórházba. Pár rutin vizsgálat után kiderült hogy hála istennek semmi bajuk a piciknek.

A vizsgálatok után bementem a kórterembe, ahol szegény lány feküdt eszméletlenül. Az ágy mellé húztam egy széket és odaültem.

-Annyira sajnálom Akiko. Én nem akartam ezt, egyáltalán. Remélem nem lesz semmi komoly bajod,és remélem egyszer meg tudsz majd bocsátani. Fogalmam sincs mi történt és hogy hol van Dabi. Hiszek benne hogy gyorsan felépülsz, és hogy találkozunk még, mert most elmegyek vissza. Nem tudom hogyan és hogy sikerül-e épségben odaérnem, de hazamegyek.