Tomura szemszög:

Reggelre eltűntek az ölelő karok a gazdájukkal együtt. Nem volt a szobámban. Kezdtem azt hinni hogy megbánta, meggondolta magát és nem akar egy ilyen lelkironccsal együtt lenni. A könnyeim maguktól indultak útnak, hogy a takaróra hullva egy tocsát alkossanak. Behunyt szemekkel hagytam hadd folyjanak végig arcomon.

Egyszer csak azt éreztem hogy besüpped mellettem az ágy és két erős kar von magához.
-Miért sírsz Kincsem?
Chisaki mély hangja hallatán szorosan magamhoz öleltem és a mellkasába fúrtam a fejem.

-Azt hittem hogy csak így itt hagytál mert nem akarsz egy ilyen lelkironccsal együtt lenni.
Hátamra vezette a kezét és simogatni kezdte.
-Jaj te kis butus. Szeretlek. És mindent megteszek hogy összeragasszam a lelked és szíved minden kis darabkáját. Lassú folyamat lesz, de a végeredmény minden időt és pénzt megér, ha az lesz hogy végre őszintén mosolyogsz és teljes szívedből őszintén viszonzod az érzéseim. De én tudok várni és addig várok rád ameddig csak kell.

Én vagyok a világon a  legszerencsésebb  hogy egy ilyen kedves, aranyos, intelligens, gondoskodó, nem mellesleg gyönyörű ember nekem adta a szerelmét. Nem is érdemlem meg. De az ő  karjaiban végre megtaláltam a menedékem. Tudom hogy ő mindig itt lesz nekem.

-Kai.....
-Hm?
-Szeretlek. Melletted úgy érzem újra egy egész vagyok. Tudom hogy ez most nagyon önző dolog lesz,de.....Ígérd meg nekem hogy örökre mellettem maradsz.

Chisaki szemszög:

El sem hiszem hogy kimondta. Szeret. Most a fellegekben járok. Végig simítok az arcán és belenézek a gyönyörű vörös szemeibe amikkel elvarázsolt.
-Megígérem hogy veled maradok örökre. Szeretlek.

Édesen elmosolyodott és párnácskáit az enyémekre tapasztva kezdte azokat falni. A csókot viszonozva és nem megszakítva döntöttem végig az ágyon. Amikor elváltunk az oxigén hiány miatt, vággyal teli szemekkel nézett fel rám. Nem tudok neki ellen állni itt és most magámévá kell tennem.

Lassú, finom mozdulatokkal levettem az őt takaró ruhadarabokat. Apró, lágy csókokkal és simogatásokkal jártam be a testét. Nem akarom elsietni. Azt akarom hogy egy csodálatos szeretkezésben legyen része.

Testén egy két halvány foltot hagyva haladtam egyre lejjebb. Az ágyékánál elidőztem egy kicsit, majd nyelvemmel a bejáratát kezdtem kényeztetni. Gyönyörű nyögések hagyták el a száját. Éreztem ennek hatását a nadrágomban, ami egyre szűkösebb lett.

Gyorsan megszabadítottam magam is a felesleges textiltől. A bejáratához helyeztem az első ujjam, amikor megfogta a kezem magára húzott és mélyen a szemembe nézett.

-Én téged akarlak, nem az ujjaid.
Ezzel a mondattal maga alá tepert és ráült a tagomra. A hirtelen jött érzés miatt mindketten felnyögtünk. Először lassú tempóban kezdett mozogni, amit fokozatosan gyorsított még át nem léptük a gyönyör kapuját.

Pihegve dőlt a mellkasomra. Kihúzódtam, és magamhoz öleltem. Ezzel az angyallal a szeretkezés minden pillanata egy darab mennyország. A nyakamhoz bújva kezdett beszélni.

-Olyan vagy mint a drog. Ahogy egyszer megízleltelek úgy akarok belőled egyre többet és többet.
-Szeretlek.
-Én is téged.

Azzal rajtam fekve aludt el ismét. Nekem sem kellett sok én is követtem az álmok világába.

Chisaki álma:

Harcolunk a hősök ellen. Rengeteg a sérült mégis kitartunk. Egyre fáradtabb vagyok, de nem adhatom fel. Most nem. A csata közepette egy fájdalmas kiáltásra leszek figyelmes, és mikor a hang irányába fordulok, azt látom hogy szerelmem vérezve esik földre.

A környezetemre fittyet hányva rohantam hozzá. Amint odaértem mellé térdeltem és az ölembe húztam, magamhoz öleltem az akkor már élettelen testét. A düh és a bánat egyszerre kezdtek emészteni.

Abban a pillanatban senki nem érdekelt, egyedül indultam újra csatába az összes hős ellen.

Álom vége

Ziláva ébredtem, izzadságban tocsogva. Magam mellé tekintettem és megkönnyebbülten sóhajtottam fel mikor láttam hogy szerelmem békésen szuszogva fekszik mellettem. Egy puszit nyomtam a homlokára, és óvatosan nehogy felébresszem, lementem a bárba.

Kurogiri szokás szerint a pult mögött ügyködött. Amikor meglátta milyen ramaty állapotban vagyok, egy pohár vizet tett a pultra és rámutatott a székre hogy üljek le.

Elhelyezkedtem és megittam a kitöltött vizet.
-Mi történt?
-Csak egy rémálom.
-Az viselt meg ennyire?-kérdezte Kurogiri
-Igen az. Tudod nem valami jó érzés elveszteni a szerelmed.

Erre csak hümmögött egyet és folytatta az előző tevékenységét. Én felállva a székről indultam vissza a szobába, ahol a szerelmem hagytam.

Belépve egy aranyosan szuszogó Tomura fogadott, akinek a látványán muszáj volt mosolyognom. Mellé feküdtem, magamhoz öleltem és újra elaludtam, immár lidérc álmok nélkül.