Dabi szemszög:

Reggel nem volt szívem felkelteni a kis bombám, így óvatosan elfektettem az ülésen és valahogy előre másztam. Próbáltam minél halkabban elindul, ami valószínűleg sikerült is mert hátulról csak halk szuszogást hallottam. Út közben egyszer hátra néztem, és szerelmem nyugodt, gyönyörű alvó arca fogadott.

Éppen azon gondolkodtam hogy meg kellene állnunk enni, zuhanyozni, talán még pihenni egy kicsit és ha olyan a hely ott maradni pár napig, amikor életem rekedtes hangja szakított ki gondolataim közül.

-Dabi.....
-Mond babám.
-Hogy kerültél oda és miért haladunk?
-Nem akartalak felébreszteni ezért előre másztam. És azért haladunk mert ideje keresnünk valami helyet ahol egy kicsit megszállunk.
-Értem. Dabi...
-Hm?
-Éhes vagyok.
-Várj még egy picit babám mindjárt beérünk egy kis faluba.

Fél órával később már egy aranyos lány házában reggeliztünk. A lány neve Tanaka Akiko. Kedvesen felajánlotta hogy nála tölthetünk pár napot. Meglehetősen szél lány, vörös hajában egy fehér csík húzódik, kék szeme pedig barátságosan csillog.

Megértően kezelte a helyzetünket. Én kimentem a kertbe, a párom és az új barátnője bent beszélgettek.

Bakugou szemszög:

Akiko nagyon kedves lány. Egy igazi energia bomba. Egyik kérdést teszi fel a másik után, követni sem tudom. Mire az egy kérdésére válaszoltam volna már tette is fel a másikat.

-Akiko kérlek kicsit lassabban mert elvesztettem a fonalat.
-Oh ne haragudj. Csak tudod nincs sok barátom, mert az emberek szerint idegesítő vagyok. És tökre belelkesültem hogy végre valaki szóba áll velem.
-Nincs semmi baj, nyugodtan kérdezhetsz csak lassabban.
-Oki. Szeretitek egymást?
-Én személy szerint imádom őt.
-Ő is téged.
-Honnan tudod?
-Látszik rajta ahogy rád néz.
-Hány hónapos terhes vagy?
-Nem tudom, talán egy vagy másfél. Most hogy mondod el kéne mennem valamikor orvoshoz.
-Ha szeretnéd szívesen elkísérlek.
-Köszönöm.
-Igazán nincs mit. És.... Gondolkodtatok már neveken?
-Ha kis lány lesz Yui lesz a neve, ha fiú akkor pedig Touya.
-Nagyon szép nevek.

Még beszélgettünk egy kicsit, mikor kimentem Dabihoz és hátulról átöleltem. Nem szólt semmit, csak megfordult és a  karjaiba zárt. Percekig így álltunk a csendben, egymást ölelve. Én törtem meg a csendet.
-Gyere velem aludni.
-Fárdt vagy?-kérdezte végig simítva az arcomon.
-Ühüm.

Karjaiba kapva indult el az ideiglenes szobánkba. Finoman lefektetett az ágyra és mellém feküdt. Én a karjaiba fészkeltem magam és belélegeztem kellemes, férfias illatát. Olyan megnyugtató, egésznap el tudnék így feküdni.

-Minden rendben van kicsim?
-Ühüm Akiko nagyon kedves és aranyos lány. Azt hiszem megkedveltem.
-A pocakod nem fáj?
-Nem. Rosszullétem sem volt.
-Akkor jó.
-Dabi szerinted élhetünk közösen boldog, nyugodt életet?
-Nem tudom babám. De nagyon remélem hogy igen.

Lassan álomba merültem szerelmem karjaiban. Álmomban boldogan éltünk az egészséges gyönyörű közös gyermekünkkel. Dabi átállt a hősök oldalára és ott harcolt. A barátaim támogattak minket. A szüleim büszkék voltak rám és nagyon örültek a boldogságunknak.

Sajnos egyszer minden jónak vége szakad, így ennek is. Az éjszaka közepén zilálva ébredtem fel és rohantam a mosdóba. Mikor visszaértem az üres ágy látványa fogadott. A sírás szélén álltam, amikor megláttam Dabit belépni a szobába. A nyakába vetettem magam és felzokogtam.

-Na életem mi a baj?-kérdezte a hátamat simogatva.
-Megijedtem. Nem voltál itt és azt hittem csak úgy leléptél.
-Jaj te kis butus, tudod hogy sosem tennék veled ilyet. Szeretlek.
-Én is téged.

Visszafeküdtünk az ágyba és újra az álmok világába léptünk.