Baku szemszög:

Miután reggeliztünk, leültünk a kanapéra tv-t nézni. Nem nagyon kötött le a film, így Dabihoz hozzá bújva rajzolgattam mintákat a meztelen felsőtestére. Ahol az ujjam érintette bőrét ott libabőrös lett.
-Hagyd abba, mert ne fogok bírni magammal.-szólalt meg hirtelen.
Csak azért sem hagytam abba, aminek az lett a vége hogy lihegve feküdtem Dabin, a kanapén.
-Én szóltam.
-Tudom, de nem érdekelt, mint látszik.-mondtam.
Miután meguntam azt hogy így feküdjek, felöltöztem és kimentem  a konyhába inni. Nem tudom miért de elgondolkodtam azon hogy vajon hiányzom a többieknek, vajon keresnek egyáltalán? Sajnos nem kaptam választ a kérdéseimre. Megittam a kitöltött vizet és visszamentem a nappaliba, de Dabi nem volt, ahogy a ruhái sem. Körül néztem mindenhol a lakásban, viszont nem találtam meg. Három óra múlva nyílt az ajtó amin belépett a szerelmem.
-Hol voltál? Aggódtam.-borultam a nyakába.
-Nyugi baba, semmi baj itt vagyok.-ölelt át.
-Azt hittem csak így itt hagytál és nem jössz vissza.-sírtam el magam. Dabi beljebb ment, becsukta az ajtót, leült a kanapéra és az ölébe húzott.
-Soha nem hagynálak el.
-Dabi
-Hm?
-Szeretsz?
-Ez most hogy jött?
-Nem tudom, csak amikor nem voltál itt elgondolkodtam rajta hogy azért mentél el mert csak egy játékszer vagyok neked.
-Nem vagy játékszer. Szeretlek. És mielőtt eszedbe jutna, nem csak a tested kell. Nekem a szerelmed kell és az hogy mellettem maradj.-mondta, majd megcsókolt. Könnyeimtől ázott arccal csókoltam vissza.
-Tudod hogy nem szeretem ha sírsz baba.
-Tudom.
Nem tudom, mi lelt hirtelen,de ki kellett rohannom a fürdőbe, hogy kiadjam a gyomrom tartalmát.
-Baba, minden rendben?-hallottam szerelmem hangját maga mellől. Lehúztam a WC-t és kiöblítettem a szám, majd Dabi karjaiba sétáltam.
Magához ölelt és a hátamat simogatta.
-Jobb?
-Kicsit.
-Gyere.-fogta meg a kezem és húzott vissza az előző pozícióba.

Dabi szemszög

Azután hogy visszaültünk a kanapéra, kis sünim bújt a mellkasomhoz, mint egy kis cica, ez a gondolat megmosolyogtatott, amit észre is vett.
-Min mosolyogsz?
-Most olyan vagy mint egy kis cica
Erre még jobban bújt.
-Olyan aranyos vagy.
-Nem is.-mondta,majd becsukta a szemét.
-Fáradt vagy?
-Nem, csak gondolkodom.
-És min?
-Szerinted keresnek a többiek, vagy hiányzom nekik egyáltalán?
-Biztos vagyok benne hogy aggódnak érted és Hawks azért volt itt hogy figyelmeztessen, hogy ne engedjelek ki, mert keresnek.
-De ha te menni akarsz menj, nem tartalak vissza.-mondtam kicsit szomorúan.
-Nem akarok el menni, veled akarok lenni.-mondta, majd szájon puszilt. Csókba hívtam az ajkait amit készségesen viszonzott is. Ez nem olyan csók volt mint a többi, nem gyors és szenvedélyes, hanem lassú, lágy és érzelmes.
-Mindennél jobban szeretlek.-mondtam, azután hogy elváltam puha párnácskáitól.
-Én is téged.

Baku szemszög:

Már egy hete minden reggelem a fürdőszobában indul. Nem tudom mi van velem, de ez így nem jó. Beszéltem Togával, aki megígérte hogy elvisz orvoshoz, hogy kiderítsük mi a baj. De amit ott hallottunk, még mindig nehezen hiszem el.
-Gratulálok maga terhes.-jött be az orvos, a papírokkal a kezében.
-Tessék? De az hogy lehet?-borultam ki egy kicsit.
-Úgy hogy ön hermafrodita, ami azt jelenti hogy képes életet adni egy gyermeknek.
Togával sokkolódva hallgatuk az orvos beszédét, bár nem sok dolgot fogtam fel belőle, az megmaradt, hogy ha most elvetetem a babát, akkor többet nem lehet.
Vizsgálat után, visszamentünk a lakásba, ahol Dabi már várt. Toga lelépett, mondván neki még dolga van.
-Szia.-köszöntem félve szerelmemnek.
Intett hogy menjek oda, és üljek le a kanapéra, amit meg is tettem.
-Hol voltál?-kérdezte ingerülten.
-Arra ébredek fel hogy nem vagy mellettem, halálra aggódom magam, hogy megtaláltak és elvittek, aztán haza állítasz két óra múlva. Hol a francban voltál?
-Orvosnál.-válaszoltam félénken.
-Miért?
-A rosszullétek miatt Togával elmentem orvoshoz.
-És?
-Terhes vagyok.-nyögtem ki csukott szemmel, félve a reakciótól.
Nem sokkal később, két erős kart éreztem még magam körül.
-El sem hiszed mennyire boldoggá tettél.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Nem vettem észre, de egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon.
Dabi elengedett és lecsókolta a könnyem.
-Mostantól nem mész sehová a tudtom nélkül. Ezentúl jobban kell rád vigyáznom.
-Tényleg örülsz annak hogy egy ilyen rondaság szül neked gyereket?
-Baba gyönyörű vagy. És remélem a pici is olyan gyönyörű lesz mint te.-mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szóval örülsz?
-Igen, nagyon örülök.
A nap hátralévő részében, filmeztünk, ebédre Dabi Sobát csinált, aztán megint filmet néztünk. Este az ágyunkban feküdtem, szerelmem pedig a fürdőben volt, amikor kopogtattak.
Dabi egy törölközővel a derekán kiszáguldott a szobába.
-Majd én nyitom.- és már ki is ment.
Nem tudtam csillapítani a kíváncsiságomon szóval szerelmem háta mögé osontam és átöleltem a derekát.
-Nagy erőkkel keresik. Jobb lenne ha eltűnnétek innen egy időre.- sikeresen beazonosítottam a hang tulajdonosát, aki nem más mint Hawks.
-Rendben. Szerinted hová menjünk?
-El innen jó messzire. Szerintem Amerika lenne a legjobb hely.
Itt megijedtem el kell mennünk Amerikába. De én nem akarok, itt akarok maradni a családomat, a barátaimat akarom.
-Kösz.-mondta Dabi majd becsukta az ajtót és megfordult az ölelésemben.
Látta a kétségbeesett arcom, és hogy nem akarok innen elmenni, de aztán meggyőzött.
Felmentünk a hálóba, leültünk az ágyra és megbeszéltük.
-Figyelj baba, tudom hogy itt a családod és  barátaid, de ha nem megyünk el, idők kérdése és Tomura, vagy apám megtalál minket. És nem akarom hogy bajotok esen. De nem is akarlak elveszíteni téged, azzal hogy visszaviszlek az akadémiára.-folytak le a könnyei, amiket letöröltem és megfogtam az arcát.
-Nem fogsz elveszíteni, mert ahová te mész, oda megyek én is.

Sziasztok! Egy kicsit hosszabb részt hoztam nektek kárpótlás képpen amiért ritkán vannak részek. Remélem tetszik.❤️❤️❤️❤️