Melanie szemszöge:

A nevem Melanie Thompkins és egy Sky city nevű városban élek ami a felhőkarcolóiról ismert. Itt a legtöbb épület igen csak magasba nyúlik. A világ nemrég egy új korba lépett, a szuperhősök korába. Egyre több helyen jelennek meg maszkos, páncélos igazságosztók. Sky city-ben is van már egy. Sajnos én nem tartozok közéjük. Csak egy lány vagyok aki egy osztály kirándulás alkalmából egy múzeumba ment el.

Én itt a kirekesztettek közé tartozok. Nincs se barátom se... Na mindegy, haladjunk inkább.

Valami történelmi fegyverek részlegen vagyuk most.

... És ezek azok a fegyverek amik a történelem során előfordultak és még sorolhatnánk hogy miként. - Magyarázta a tanár azonban én mást figyeltem meg.

- Mit tud mondani erről? - Mutattam egy pajzsra.

- Hogy arról? Hmm, nem ismerős nekem de elég jó állapotban van a kiállítottakal ellentétben, érdekes mindenesetre. Miért kérdezed? - Kérdezte a tanár.

- Hát csak feltűnt, ennyi. Más mint a többi itt lévő.

- Értem, nos ha tovább megyünk akkor a következő terem vár minket, erre mindenki. - Vezette a tanár a csoportott. Én azonban hátra maradtam. Nem tudom, de mintha valami más lenne valahogy. Nem tudom elmagyarázni csak azt a pajzsot figyeltem.

- Szép darab igaz? - Szólt valaki mögülem amitől kissé meglepődtem.

- Hmm? Oh, igen. Azt hiszem.

- Biztos értékes lehet ha ilyen szép. Te sem vagy rossz azért. Nézet végig rajtam a srác.

- Tessék? Hogy érted ezt? - Kérdeztem zavartan.

- Na mindegy. - Lépett odébb.

Nem tudom mire érthette rám. Szemüveges vagyok, egy kapucni van rajtam. Na mindegy, jobb ha beérem inkább a többieket.

Végül a nap csak eltelt. A program után még a városban lofráltam így csak este felé jöttem haza. Mikor az ajtóhoz értem hangos csattanásokat, csörömpöléseket hallottam. Azonnal berohantam arra hogy apa megint veri az öcsémet Cooper-t.

- Melanie! - Kiálltotta Cooper miközben apa a karját szorította.

- Enged el! - Szóltam rá. Hiba volt.

- Hogy merészelsz így beszélni?! Maradj ki ebből te lány! - Ökölel felpofozott amitől elterültem és Cooper-t egy szobába vonszolta.

Végül csak megéltük az estét és már apa is lenyugodott. Remélem nem bántotta annyira mint legutóbb.

- Utálom őt Melanie, utálom! - Panaszkodott Cooper az ágyban. Igen egy ágyban alszunk mert csak kettő ágy van az egész lakásban.

- Ezért vert meg? Mert megmondtad? - Kérdeztem őt.

- Hiányzik anya. - Sopánkodott el.

- Nekem is hiányzik de most próbáljunk aludni. Reméljük a holnap jobb lesz.

Miközben aludtunk már mindketten furcsa képeket láttam. Az egész szakadozva volt, kivéve egy dolgot.

Felriadtam! Mikor körbenéztem sötétség volt a szobában és Cooper mellettem aludt. Nem tudom miért, mitől de úgy éreztem hogy el kell mennem valahová. Egy valamit jól láttam, azt a pajzsot amit ma láttam. Csendben felöltöztem, kiosontam a szobából majd a házból és elindultam valahova. Hogy hová azt nem tudom, nem is értem de éreztem hogy mennem kell. Muszály! Végül a múzeumhoz értem amit éppen kirabolnak! Gyorsan elbújtam nehogy észrevegyenek. Az egyiküket felismertem. Ő volt ma a múzeumban mellettem. Ha ez még nem lenne elég még az elején említett szuperhős is felbukkant. Tisztán hallottam a párbeszédüket.

- Te meg mégis ki a franc vagy?!

- Én vagyok az Ezüst centurion és megállítalak benneteket!

- De ócska szöveg. Miért nem a saját súlycsoportodal kezdesz inkább?

Ekkor a furgonból amivel jöttek egy páncélruhás ürge lépett ki és valamit kilőtt rá ami nagyott robbant. Hatalmas volt a káosz!

Egyik pillanatban a káosz során a pajzs felrepült a levegőbe és mellettem landolt aztán az Ezüst centurion a földre terült.

- Kár volt játszanod a hőst haver.

A páncélos leakarta lőni de ekkor...

- Hé, ki dobott meg? - A pajzsot rádobtam ami lepattant róla és így visszajött hozzám.

- Te kis...

- Szed már le basszus! - Kiálltotta az egyik és elkezdtek lőni engem. A pajzsot magam elé tartottam védekezéskép. Nem tudom hogy meddig tartott de végül azt vettem észre hogy abba marad. Kifogytak.

- Hát ez meg? - Kérdezte az egyik.

Én sem értem annyira. A páncélos hős feltápászkodott és nekik íramodott. A páncélos rossz rám lőtt egy.. Rakétát! Rakétékat lő bassza meg! A pajzsot elém tartottam és egy robbanás történt.

Írói szemszög:

Az Ezüst centurion végül csak elfogta őket és a páncélost is semlegesítette.

- Na csak meg vagyok evvel. - Jegyezte meg és körbenézett.

- Az a lány, hová tűnt?

Halihó!

Már hosszú ideje egy másik könyvemet raktam volna ki de adodtak... Komplikációk. Mindegy! Ez csak egy prológus lenne szóval ha érdekel valakit a folytatás akkor jelezze és folytatom. Természetesen az előző könyveimet is fogom folytatni még.