Rose szemszöge:

- Akkor tisztázzuk, ha jól értem. Te a föld nevű bolygóról egy pajzs által kerültél ide a vitara és utána az öcsédet is ide hoztad és lehet hogy maradtok ugyan is konkrétan nem lenne miért maradnotok az apátokal kezdve aki meg bántalmazot titeket. - Foglalta össze Viper.

- Az se maradjon ki hogy ő csak mostoha apa volt. Annyi lehettem mint Cooper, 8 éves mikor először felbukkant. Már anyánk halála előtt sem volt annyira jó ember és végül nála maradtunk és akkor kezdődőtt a terror. - Egészítettem ki.

- Cooper 8, te 16 vagyis nem sokkal az előtt született ő.

- Pontosan. - Értettem egyet.

- Hát nem csoda hogy nem akarsz vissza menni. Na és te kis pajtás? Mit gondolsz? - Fordult a karomba kapaszkodó öcsémhez. Eléggé új volt ez az egész neki. Nem is csodálom.

- Tőle nem kell félned Cooper, nem fog bántani. - Cooper eléggé félénk sajnos.

- Én csak Melanie-t akarom. Mondta visszahúzodva.

- Vele is leszel. Melanie? - Kérdezte a nevet.

- Mikor találkoztunk azt hittem hogy a Viper nem igazi név így én sem mondtam azt. Utólag akkor már szimplán a Rose-nál maradnék. Az szebb név mint az ami a melaszra hasonlít. - Válaszoltam kissé múlatva ezen.

- Oké, Rose. - Szóval akkor hogy legyen? - Kérdezte Viper.

- Először is valahol megkéne szállnunk éjszakára. Legalább Cooper miatt. - Válaszoltam.

- Nálunk bőven van hely. Egy éjszakát simán eltölthettek. - Ajánlotta fel Viper.

- Az tényleg jó lenne, köszönjünk. - Ép zártuk volna le a beszélgetést mikor még valami eszembe jutott.

- Viper.

- Igen?

- Mikor ide kerültem, talán furán fog hangzani de én valami repülő harcsákat láttam itt.

- Nálatok nincsenek harcsák?

- De, de azok vízben élnek, nem óriásiak és nem repülnek főleg.

- Hát, valami léghólyagjuk van amit telepumpálnak és úgy vannak fent. Egyéb kérdés?

- Igen, te akkor egy herceg vagy?

- Nos, evvel nem hencegek de igen, az vagyok. Még valami? - Kérdezte büszkén.

- Nem, nincsen.

- Akkor hát induljunk.

Elindultunk egy palota felé és a kapun át beléptünk. Egyszerű, letisztult termek voltak. Nem voltak túldíszítve vagy ilyesmi.

- Akkor ez lenne az a kis szoba. - Nyitott ki egy ajtót. Minden volt csak kicsi nem! Volt benne egy hatalmas ágy, egy-két kanapé, szekrények, egy csillár a szoba közepén, fürdő, még egy erkély is.

- Ha ez a kicsi akkor milyen a nagy nálatok? - Kérdeztem.

- Ennél nagyobb? A te szobád emellett van. - Mondta Viper mire Cooper a karomba kapaszkodott.

- Együtt szoktunk lefeküdni. Remélem nem baj.

- Nem, dehogy baj. Akkor most magatokra hagylak, majd reggel találkozunk. Búcsúzott el.

Végül Cooper-t csak le tudtam fektetni. Én is próbáltam de annyi mindenen járt az eszem így kimentem.

Először is egy másik bolygón vagyunk, másodszor is háború van itt, harmadszor meg ha maradunk is itt ugyan hogy lesz megoldva? Kétségeim voltak. Jónak tűnik, jobbnak mint a föld. De tényleg az is?

Gondoltam kicsit felfedezem a kastélyt. A folyóson mentem mikor szembe találkoztam Viper apjával.

- Oh, nem tudtam hogy más is van itt. - Lepődtem meg.

- Ahogy értesültem itt szálltok meg az öcsédel. - Mondta nekem.

- Igen, a fia ajánlotta fel. Nem akarunk útban lenni vagy ilyesmi. Ha csak én lennék akkor máshol lennék, de az öcsém mindennél fontosabb. Ezt csak meg tudja érteni.

- Megértem. A fiam bízik benned, talán túlságosan is. Ha kiderülne valami turpiság akkor...

- Ha nem lennék akkor a fiát már elfogták volna vagy rosszabb. Avval tisztában vagyok hogy a helyzet itt komolynak számít jelenleg. De akár segíthetünk is egymáson.

- Hogyan gondolja ezt? - Kérdezte kételkedve.

- Kezdjük avval hogy elárulja a nevét ha már az enyémet tudja.

- Tenebris a nevem. Annyit jelent hogy sötétség. - Demonstrálásként meg sötét fény jött a kezéből.

- Áruld el nekem Türkiz rózsa a földről, tényleg azt hiszed hogy tudnál nekünk segíteni? - Kérdezte még mindig kételkedve.

Ekkor átváltottam Türkiz rózsává.

- Csak Rose, a pajzs ereje nélkül. Tisztában vagyok avval is hogy oka van kédelkednie. Nem ismer engem, nem tudja hogy ki vagyok, azt sem teljesen érti hogy hogy kerültem ide. Mondok valamit, én sem tudom ezekre a válaszokat. De egyet biztosan tudok. Ha harcolnék akkor azért hogy az öcsémet védjem, ő az én családom. A családomért harcolnék. Ezt tiszteletben tudja tartani Tenebris? - Kérdeztem őt.

- Erről lehet szó. Akkor hát, mi a választásod?

- Egyenlőre maradok, ha kell a segítségem akkor kérje, de ha bármi gondja lenne még akkor most mondja a szemembe. - Éreztem hogy már én voltam az erélyesebb.

- Maga veszített már el valakit igaz? - Kérdeztem rá.

- Hogy hívják? - Kérdeztem egy nevet.

- Clara-nak. Nem rég ment el. Felkészületlenül élt minket a támadás. Most van két éve ennek. - Válaszolta.

- Részvétem. Én az anyámat veszítettem el és ha nem tudnám eléggé használni a pajzsot akkor talán az öcsémet is. Avval legalább egyet érthetünk hogy mindkettőnket ért veszteség.

- Valóban egyet. Honnan tudott Clara-ról? - Kérdezte.

- Látszott magán és a folyóson egy nő falfestménye előtt áll.

- Értem. Holnap reggel ül össze a tanács, szeretném ha eljönne rá. Ahogy látom tudna nekünk segíteni ha tényleg igazak amiket a fiam mondott.

- Majd ott leszek akkor. - Reagáltam rá és elindultam vissza felé a szobába.

Közben visszaváltoztam és a fürdőbe léptem. A tükör előtt néztem meg magam.

Halihó!

Egy-két gyors kérdés lenne azokhoz akik olvassák a könyvet. 

Nem túl részletes a könyv? Mit gondoltok eddig összegségben (lehet a szót nem jól írtam) a könyvről?