Na itt kezd más lenni a történet de előbb gyors bejelentés! Arra a következtetésre jutottam hogy hosszú távon az hogy minden hétköznap jöjjön új rész az nem megoldható így  a mai naptól csak kedden, csütörtökön és szombaton fog jönni rész az az, heti öt helyet csak három rész fog jönni. Köszönöm a figyelmet.

És most a történet!

Új szereplő jön most!

Kai szemszöge:

A nevem Kai és úgy is lehetne rám tekinteni mint valami valóságok közti utazóra. Egy kapszulában utazok valóságok közt, olyan helyek közt amik hasonlítanak egymásra valamelyes szinten de mégis más milyenek. Lényeg hogy most két valóság közt haladok át. Azt hihetnétek hogy izgalmas, de...

- Hú, ez jó hosszú és unalmas. - Állapítottam meg.

- Vajon mikor érkezhetek meg? - Tűnődtem el ezen. Percek óta csak megyek.

Egyszer csak valami megrázza a kapszulámat és kilökődök a folyamból.

- Ez nem jó! - Kiálltom el magam. Végül földet érek valahol, egy erdőben.

A rendszerek leálltak, mi több behaltak.

- Na ez már nem megy sehova. Remélem azért... - Van egy kütyü hátul tárolva ami molekulárisan szétbont mindent és tárol vagy ilyesmi. Olyan mint egy csomagtartó.

- Ez legalább még működik. - Állapítottam meg.

Ekkor valami zörejt hallottam a fák közül így előkaptam egy energia fegyvert. Nagyobbat szól mint bárki hinné.

Előbukkant egy páncélos, pajzsos, több mint két méteres lány. Rászegeztem a fegyverem mire ő a pajzsát emelte maga elé.

Csak úgy ott álltunk egymásal szemben várva hogy mi lesz.

- Öhm, nem rontasz nekem vagy ilyesmi? - Kérdeztem tőle.

- Na és te nem akarsz lelőni?

- Azt nem hinném. - Letettük a fegyvereinket.

- Szóóóval... Gondolom tudni akarod hogy honnan zuhantam be. - Szóltam végül meg.

- Nem miattad vagyok itt bárki is vagy. Ha nem vagy ellenem akkor állj félre. - Ez kissé durva volt.

- Miért, hova sietsz? - Kérdeztem rá.

- Az nem érint téged. Később talán visszajövök de most dolgom van. - Arrébb is indult el.

- Na ezt megnézem hogy mi lesz.

Elővettem a tartóból egy robot páncélt ami fel volt szerelve mindenféle fegyverel és belebújtam. Hasznos ez a tartó.

Követtem a lányt és valami csatán találtam magam. Voltak ott óriás robotok, valami katonák, tűzharc meg minden!

- Na akkor kit lőjek? - Zűrzavaros volt az egész.

Végül láttam hogy a lány az embereket védi. Akkor cél a robotok, max elhúzok onnan.

Elkezdem egy óriás robotot lőni ami meg bombázni kezdett engem. Én csak lőttem ahol csak értem. Elég jól bírja. Végül csak leszedtem és ekkor egy másik felkapott és a karomat akarta letépni. A szabad karomal lőttem a karját amit végül felrobbantottam és elhajított engem.

- Na egy kar oda. - A páncélról a kar lett működés képtelen. Közben tovább tombol az a robot is.

A páncélt átkapcsoltam egy másik módba amitől nagyobb lett és lett egy ágyúja. Avval simán ketté szeltem a robotot amitől felrobbant. Ezután a páncél lemerült és így bent ragadtam.

- Na már csak ez hiányzot. - Jegyeztem meg.

Rose szemszöge:

Az a lány is itt van valami páncélban. Elintézet kettő robotot. Szerencsére már csak egy dülöngél amit már el is intéztem. Oda mentem a lányhoz.

- Kösz a segítséget vagy mi de ki vagy te mégis? - Kérdeztem őt.

- Honnan tudod hogy én vagyok a páncélban? - Kérdezte.

- Megérzés. Képesség vagy ilyesmi. Nem itteni vagy úgy gondolom. Annak a kabinnak van közé aminél láttalak. Embernek tűnsz de a technológia nem földi, legalábbis én még nem láttam ilyent. - Összegeztem.

- Nos, bármennyire is furán hangozhat egy másik valóságból kerültem ide. Bár nem ide kellett volna érkeznem.

- Másik valóságból?

- Hosszú historia, a lényeg az hogy konkrétan hol vagyok.

- Nos, ha a földben reménykedtél akkor csalódnod kell, egy vita nevű bolygón vagy most. - Mondtam meg neki.

- Vita? Vitásnak hangzik ez. Ez van a föld helyet vagy...

- Itt is van föld.

- Akkor ez nem érthető. Miközben mentem két valóság közt történt valami amitől kilökődtem ide. Biztos még dolgod lenne szóval ha megtennéd hogy kinyítod a páncélomat akkor... Csak forgasd el hátul a kart és kész.

Mit tehettem volna, kivettem a páncélból, vagyis inkább kiesett belőle.

- Te megsérültél. - Állapítottam meg.

- Ugyan, csak egy karcolás. - Úgy mondta hogy a karja mellette logott.

- Jól van, talán valami eltörött.

- Hogy hogy nem érzed? - Kérdezten értetlenül.

- Hát az is egy másik történet. Nézd, fogalmam sincs hogy mi folyik itt vagy hogy kik voltak azok, azt sem értem hogy hogy kerültem ide. Szóval nem tudom hogy mit mondjak.

- Kezdjük avval hogy elviszlek innen téged és valahogy ezt a páncélt is.

- A kapszulában van pót kocka mag ami feltölti. - Mondta nekem.

- Kocka mag? - Kérdeztem.

- Ja, az hajtja a páncélt vagy mi. Nagyon többet nem tudok csak használom ezeket. Akkor menjünk is oda. - Fél lépést sem tett és elesett.

- Nos, az egyik lábam is kiment akkor. Remek.

- Nézd, talán előbb inkább meggyógyítalak. Ez is egy erőm.

Letérdeltem hozzá és türkiz színen ragyogtam aztán meg ő is ragyogott.

- Megvagyunk, azt hiszem. - Állapítottam meg.

- Ahogy látom nem csak nekem van mit magyaráznom.

- Majd később, most induljunk öhm...

- Kai, Kai a nevem.

- Az nem fiú név?

- Uniszex mint a Sam, vagy a Jack. Akkor induljunk is.

A páncélt vivve elmentünk a kapszulához és onnantól már könnyebb volt az út.

Elmentünk Splendore oasis-hez ahol már Viper vár.

- Végre hogy itt vagy, ki ez? Mindegy, történt valami.

- Mi történt Viper? - Kérdeztem őt.

- Befogtunk valami vészjelzést nem messze. Ezt neked is hallanod kellene.

Oda mentünk a rádióhoz és ez szólt:

- Itt Scott Green hadnagy beszél az Amerikai légierőtől! Hall minket valaki?! Megtámadtak minket, ismétlem megtámadtak minket! Válaszoljon már valaki!

- Amerikai légierőtől? Hogy kerültek ide a földről? - Kérdeztem értetlenül.

- Azt nem tudjuk de válaszolni kéne talán. - Ekkor oda lépett a rádióhoz Arthur tábornok.

- Itt Arthur tábornok beszél, tartsák a helyzetüket. Máris megyünk. - Mondta a rádióba.

- Bárkik is legyenek segítség kell nekik. Jobb ha indulunk a jel írányába. Ha baj lenne akkor tűzet nyitunk végül. Induljunk.

Elmentünk pár gépjárművel az adás írányába ahol kettő fekete ruhás alak lőtt... Űrlényeket? Mi a... Ennek már tényleg nincs értelme! Mindenesetre a pajzsomal sziklákba zártam azokat és a katonákhoz mentünk.

- Nevűk, rangjuk? - Kérdezte Arthur.

- Lance Strong ezredes és Scott Green hadnagy az Amerikai légierőtől. Elárulnák hogy kik maguk, hol vagyunk és hogy mi ez az egész? - Kérdezte az ezredes.

- Nos, ezredes hol is kezdjem? Fel teszem nem tudnak arról hogy lenne más bolygókon is élet igaz? - Kérdezte Arthur.

- Ez mit jelentsen?

- Egy vita nevű bolygón vannak és igen, emberek vagyunk mind. Habár bevallom nem tudom a zöld idegeneket hova tenni.

- Ez valami csapda lehet uram. Idegenek nincsenek pedig.  - Szólt hozzá a hadnagy.

- Pihenjen katona. Javaslom kezdje az elején tábornok.

- Biztosíthatom hogy igazat mondok és mindent megfogunk tenni annak érdekében hogy megértsük egymást.

- Azt ajánlom is mert eddig nem nagyon tűnik úgy.