Igen, tudom! Megint késtem. Pityke-n kívül bárki más is olvassa még a könyvet egyáltalán? Kinek írok mégis még?! Mindegy, ezt akkor is befejeztem. Azért egy-két kommentet elviselnék még.

Írói szemszög:

Az üres semmiben, az eltörölt univerzum helyén semmi sem volt. A valóság elpusztul. Nem volt más csak a semmi ameddig a szem ellát és azon túl.

Azonban volt ott valaki. Valami emberalkatú lény lebegett ott. Sötét volt mindene, csak szeme volt és mintha spirálisban valami fényes tekerget volna benne.

- A bolondok csak oda jutottak. Minden elpusztult. Minden csak én nem. Nekem kellett volna rég de én maradtam az utolsó. Az utolsó túlélő. - Mondta.

Ekkor a spirálból pontok repültek ki. A pontok felrobbantak és galaxisok, csillagok sokasága lett belőlük. Ezután valami történt.

- Ez... Sok. Túl sok. Nem, nem! Nem bírom...

A teremtés félbeszakadt. Az univerzum visszajött de hiányosan.

Vitan volt mindenki aki lehetet köztük Kai is életben. Az űrhajó üres volt és a Robaj romokban állt Avellatur körül. Türkiz rósza, Brutus és April nem voltak sehol.

Valami lény is a bolygóra került aminek az alak, a kinézete folyton össze-vissza változot. Nagy nehezen elindult hogy repülve, hogy kuszva, hogy futva ahogy a kinézete engedte.

Splendore-on Viper csak egy kérdést tett fel:

- Mégis mi történt? - Kérdezte értetlenül.