Lena szemszöge:

Visszamentünk a Robajhoz ami a nagyrésze romokban fogadott minket. Egyből Avellatur-hoz mentünk.

- Látom volt egy kis átalakítás mondhatni. - Jegyeztem meg.

- Ne gúnyolódj Lena! - Szólt parancsolóan rám.

- Mi történt apa? - Kérdezte Brutus.

- Mi mégis?! Rájöttek hogy hol van a gép testvériség, betörtek a rendszerbe és mindent elpusztítottak. Ajánlom hogy az amit hoztatok megérje főleg a jelen helyzetben. De amiért itt vagytok az az hogy eleve miért mentetek el?

- Avval bizott meg hogy Brutus legyen a vezető és ahhoz terepgyakorlat kellett. Szerencse is hogy ez lett mert ki tudja, ahogy sokan úgy a fia élete is oda lett volna. - Próbáltam magyarázkodni.

Igazából az lett volna a terv hogy Brutus vigyen el mindent de jelen esetben ez az én hasznomra is válhat.

- Szóval az engedélyem nélkül, meghatalmazás nélkül vittél el katonákat és a fiamat is egy gyakorlat céljából? - Kérdezte kételkedve.

- Biztosíthatom hogy jó szándék vezérelt. Ha nem így tettem volna kevesebb is lenne most a Robajnak. Amiket hoztunk arra érdemes lenne vetnie egy pillantást. Főleg úgy hogy komoly erőforrás szűnt meg.

Először az a Ceasar lett idevonszolva.

- A látszat ellenére ez nem egy közönséges robot. Ceasar a szervetlen élet szakértője. Az elméje egy emberé. - Magyaráztam.

- Szakértőnek nem mondanám magam de okosabb vagyok mint itt bárki. Elég okos hogy ne segédkezek bármiről is legyen szó! - Ellenkezet mire újfent sokkolva lett.

- Már pedig mi bizony minden kis titkodra fényt derítünk, a legapróbbra is. - Kopogtattam meg a szemét majd a robotok elvonszolták.

- Hogy lehet hogy ezek nem robbantak fel? - Kérdezte Avellatur.

- Én... Gondolom valami gyártási hiba vagy ilyesmi lehet különben ezek is robbantak volna. Volt már példa hogy hibás gép jött. Heh, igen. - Kételkedet ebben.

- Jól van, igazából a szervizesek hibáztak. Rosszul lett valami bekötve ami a rádióba zavarhat be. Bár ez most nem annyira fontos tekintve hogy ott lehetet a legnagyobb robbanás.

Igazából kiiktattam hogy ne legyenek visszahívva. Ezt is Brutus-ra fogtam volna.

- Értem. Ez minden akkor vagy...

- Oh, dehogy! Más is van. Van valami vörös anyag is de akit még hoztunk az jobban érdekelhetné.

Elő lett vezetve az a Gasten is.

- Ő itt...

- William Gasten, a biokémia és a a génsebészet doktora. - Állapította meg.

- Talán ismerik egymást? - Kérdeztem.

- Hát megint találkoztunk Ten...

- A nevem Avellatur! Evvel te is tisztában vagy doktor. Lám újra itt vagy előttem. - Szakította félbe a doktort.

- Nem rajtam múlt. Menj a fenébe már! - Rivalt rá a doktor mire Avellatur megragadta és a nyakánál fogva felemelte.

- Már pedig együtt fogsz működni tisztelt doktor különben most vége lesz a beszélgetésnek. Végleg.

- Örgh, talán... Lehet szó... Valamiről. - Egyezet bele mire el lett engedve.

- Vigyétek a szemem elől amíg el nem lesz helyezve. - Utasított két katonák akik elvitték.

Ezután felém fordult szigorúan. Ez eléggé aggaszt.

- Lena Derton, a jóváhagyásom nélkül vittél el egy csapatot és a fiamat is. Tudom hogy avval a szándékal hogy Brutus-t ártsd be hogy így újra vezető legyél. Engedetlen voltál újból és kiakartál játszani engem. Olyan vagy aki azon van hogy minden tettével azon legyen hogy mást megbuktasson, elgáncsoljon és elásson! Tudok mindenről, minden szándékodról, minden gondolatodról. Azt hitted hogy tényleg megtéveszthetsz?! Rajtad kívül csak egy ilyen köpönyegforgatóval találkoztam eddigi életem során! - Sorolta ezeket felém magaslóan.

Ha jól látom akkor most van végem! Honnan tud mindenről?! A fene!

- Egy valamit mondhatok csak erre. - Vártam hát hogy bevégezzem. Hát mégis ez lett a vesztem.

Feszültem vártam hogy mi lesz most.

- Szép volt vezető. - Ezen lepődtem meg a legjobban!

- P-p-parancsol? - Kérdeztem félve.

- Az a másik ilyen személy akivel találkoztam eddig az én vagyok. Van mit tanulnod tőle Brutus. Látom még korai volt téged előléptetni. Most akkor menjetek.

Nem értettem semmit sem.

- Azt mondtam menjetek! - Küldött el minket.

- Mi... Ez most akkor mi? Mi van? - Sok mindenre számítottam de erre nem. Mielőtt megkérdezhettem volna erről Brutus-t addigra már elment. Így az egyetlen személyhez mentem itt aki meghallgat.

- Cheryl! Esetleg van valamid Avellatur mentális kórképéről? - Mentem hozzá.

- Parancsolsz? - Kérdezte értetlenül.

- Meg volt az amiről beszéltünk, lebuktam mindenel mire Avellatur megdicsért és visszahelyezet vezetővé! Szóval mint orvost kérdezlek, megörült?! - Kérdeztem tőle.

- Tudod jól hogy nem adhatok ki személyes adatot. Amit meg az elmeállapotát illeti nem tudom azt. Nem vagyok elme orvos. Szóval ha jól értem. Megtudta hogy Brutus-t bemártottad volna mire elengedet? - Kérdezte Cheryl.

- Pontosan! Akkor mi a rák van kérdem én! - Követeltem a választ.

- Hajh, már vége van akkor így elmondhatom.

- Mit mondhatsz el?

- Amit nem értesz az az hogy ez Avellatur tesztje volt. - Vallotta be.

- Teszt? Miről beszélsz?

- Nézd, egyszerűen látni akarta hogy mi lesz a reakciód a későbbiekben. Ő mindent tud itt. MINDENT. Kivéve szerencsére a személyes beszélgetéseinkről. - Magyarázta mire én csak néztem.

- Szóval... Szóval ha jól értem mindez azért volt, az ahogy megbüntetet, hogy rám sozta Brutus-t, minden azért volt mert... Tesztelt?! Komolyan érdekelne az hogy mennyire örült. De nem arról van csak szó. TE mondod mindezt. Te tudtad, tudtad és nem szóltál. - Ismertem fel.

- Nem tehettem! Avellatur rosszabbat tett volna velem mint veled. Személy szerint szerintem is megörült de mindez azért volt jó hogy lássa hogy mennyire komolyan veszed az itt létedet. Már másokal is megcsináltatta ezt nem csak veled.  És ne higgyed hogy nem érdekelt ez. Végig aggódtam érted. Aggódtam hogy mi lesz a vége. Ez hát a Robaj és csak egyre keményebb lesz. Szerinted miért lettem pont orvos? Az ilyesmik kimaradnak. Ezért... Ezért is akartam régebben hogy az legyél. De neked a harc kellett. - Mondta mindezt.

- Hát, köszi a bizalmat. De itt vagyok és... Túl vagyok ezen? - Kérdeztem őt mire csak nézett.

- Válaszolj! - Követeltem.

- Azt nem tudom. Minden esetre vigyázz magadra. És tényleg nem akartam hallgatni erről. - Szabadkozot

- Gondolom amit Avellatur akar annak úgy kell lennie. Nem tudom mit higgyek. Megéri egyáltalán az hogy itt vagyunk?

- Mire gondolsz? - Kérdezte tőlem.

- Semmi, nem érdekes.

- Akkor... Mi rendben vagyunk? - Kérdezte mire közelebb léptem hozzá.

- Amennyire csak lehet.

Írói szemszög:

Eközben Avellatur egy teremben volt Ceasar-el aki egy asztalra volt rá kötve és rá valami gépre. Ceasar végig nézett rajta.

- Te... Te is egy átkerült vagy. Egy másik valóságból vagy. -Állapította meg.

- Akár csak te. Kérdés hogy te hogy jöttél át.

- Az jó kis mese, bár fele olyan sem érdekes mint a szokatlan testhőd.

- Hát ezt is látod?

- Én mindent látok. Még azt is megtudom állapítani hogy az erőd szétfeszít. Bizonyára információkat töltetek le rólam. Utána meg végeztek velem, mert az lesz ugye. - Jelentette ki.

- A letöltés befejeződőt. - Szólt aki a gépet figyelte.

- Nos, valóban meg lett minden. Így a további jelenlétedre már nincs szükségünk. De abban téved hogy mi végzünk magával.

- Ugyan mi lesz? Tán elengedtek?

- Olyasmi.

Ekkor Avellatur Ceasar-re fel jutott és felgyulladt az egész teste.

- Pirokinézis. De nem a tiéd, máskülönben nem ölne meg. - Állapította meg.

- Ez annál sokkal több. A kérdésedre meg annyit hogy ÉN végzek veled. Ugye hogy mennyivel másabb? - Avellatur megolvasztotta Ceasar mellkasát és belülről kisütötte.

- Aprítsátok fel és vigyétek el innen. Most! - Utasította az embereit.

Ezután egy lépcsősoron ment le. Egy elkerítet részen ott volt valaki, egy fogoly. Ez egy börtönszint volt.

- Most sem beszélsz? - Faggatta Avellatur a foglyát aki az árnyékban ülve nem válaszolt.

- Előbb utóbb úgy is elmondod amit tudni akarok. Mint azt is hogy a lány miért kell. - Beszélt hozzá.