Melanie szemszöge:

A robbanás után felébredtem egy másik helyen. Nem volt ismerős. Magamra sem tudtam ismerni. Vörös hajam volt, magasabb is voltam és valami páncél volt rajtam. A szemüveg is eltűnt mégis láttam.

- Mi a... - Felnéztem az égre és szokatlan látvány fogadott.

- Azok ott... Lebegő óriás harcsák? Szokatlan. Hol lehetek? - Néztem körbe és valami dombon voltam. Felmentem a tetejére hogy szétnézzek és valami harc látványa fogadott engem.

Ekkor valamiért mindent türkiz színben láttam kivéve az embereket. Volt aki piros, volt aki zöld színben világított.

- És ezzel mit kezdjek? - Tűnődtem el.

Írói szemszög:

A harctéren két oldal küzdött egymásal. Az egyik csapat teljes roham ruhában voltak míg a másik valami lándzsákal voltak felszerelkezve amik fényesen izzótak és páncélban voltak.

Hirtelen a rohamosok felülkerekedtek és megadásra kényszerítették őket. Mikor már veszni látszottak a dolgok Melanie termett ott. A pajzsát fogta és egy határozott mozdulatal a földre csapot az élével amitől sziklák tűntek fel és az ellenség felé írányultak. Próbáltak ellenállni de Melanie túl erősnek bizonyult. Ütötte őket, rájuk dobta a pajzsot, még valami robotot is félkézel megállított. Visszavonultak az emberek és a másik fél ott maradtai közül egyhez lépett és a kezét nyújtotta. Egy kábé vele egy idős lehetet.

- Öhm... Köszi vagy mi. Te nyílván akkor nem velük vagy hál égnek. Én Viper vagyok. De te ki vagy mégis ha szabad kérdeznem? - Kérdezte kissé megszeppenve.

- Viper-nek hívnak? - Kérdezte.

- Ja, a vipera után. Szóvaaal... Te?

Melanie ekkor a pajzsára nézet és azt mondta:

- Én... Türkiz rózsa vagyok. A pajzsom miatt... Azt hiszem.

- Rose mi? - Hát mindig örülünk a segítségnek. Akiket elűztél azok a Robaj nevű szervezet katonái voltak. - Mondta Viper.

- Robaj?

- Ja. A rosszak? Akik el akarnak foglalni mindent és másokat terrorizálnak? Honnan jöttél hogy nem hallottál róluk? Valami messzi bolygóról?

- Bolygó? - Kérdezte Melanie.

- Öhm, aha bolygó. Tudod mint az element vagy a raj. Más bolygók.

- Egy másik bolygón vagyok?

- Na jó, ez kissé zavaros. Azt állítod hogy fogalmad sincsen hogy más bolygókon van élet? Hogy mik történtek eddig ezen, a vitan?

- Vitan?

- Vita a bolygó! Hogy jöttél ide ha azt sem tudod hogy hol vagy?! - Kérdezte Viper már egy kissé ingerültebben.

- Fogalmam sincs, egyszer csak itt találtam magam. - Válaszolta Melanie.

- Ez elég zavarós. Hajh, talán apám tudna segíteni. Ő Splendore oasis uralkodója.

- Splendore?

- Oasis! Csak, menjünk. A többiek majd a civilekről gondoskodnak. Csak ... Menjünk oké? Erre gyere.

Melanie Viper-t követte míg el nem értek az említett helyre. Egy viskónál kopogtak be. Egy hosszú hajú, szakállas alak nyitott ajtót.

- Viper, hányszor mondtam hogy nem hozhatsz akárkit ide? - Szólt rá az úr.

- Tudom apa de ez fontos. Egyedül leverte a Robaj embereit de nem tudja hogy hogyan került ide, azt sem tudja hogy kik a Robaj! Láttad volna hogy miket tudott. Hasznos szövetséges lenne számunkra, tudom! - Végig nézett Melanie-n Viper apja és ajtót nyitott.

- Nem azt mondtad hogy uralkodó? - Kérdezte Melanie.

- Uralkodója, varázslója és stratégiai szakértője Splendornak.

- Szóval? Halljam a teljes történetet gyerekek. - Szólt rájuk az apa.

Mély levegőt vett Viper és belekezdett.

Az úgy volt hogy elmentünk a falúba ahogy kérted ahol rajtunk ütöttek tudtuk magunkat tartani egy ideig de aztán végül már nem ment ekkor jött ez a lány amúgy Türkiz rózsának hívja magát szerintem jó név és levert mindenkit ott aztán beszélgetésbe kezdtünk nem tudja hogy hol van vagy hogy mi folyik itt ezért most itt vagyunk. Pfú!

Kapkodott levegő után Viper.

Szóval csak úgy ide termettél, segítettél nekünk és fogalmad sincs hogy miért? - Kérdezte.

- Bármennyire hihetetlen így történt. Annyit tudok mondani hogy egy föld nevű helyről kerültem ide, a vitara. - Válaszolta Melanie.

- Föld? Hmm. Ez... Meg van, ez egy nem annyira fejlett világ. Kérdés hogy akkor hogy kerültél pont ide?

- Az egyetlen dolog amiből kiindulhatok az a pajzs ami nálam van jelenleg is. - Mutatta meg a rózsa mintás pajzsát.

- Akkor megkéne néznünk. - Átnyújtotta a pajzsot Melanie.

- Hmm, nem ismerős egy mitikus vagy tudományos eszközhőz sem. Ilyent még sosem láttam. És arra következtetsz hogy ez hozott ide?

- Valahogy úgy, nem jutok másra evvel kapcsolatban.

- Értem. Mindenesetre később még megvizsgálom majd. Viper, vezesd körbe a vendégünket. Nekem jelenleg dolgom van. - Utasította az apja őt és visszaadta a pajzsot.

- Persze. Erre gyere.

Viper elvitte Melanie-t egy hatalmas leégetett, roncsokal teli területre nem messze.

- Miért vagyunk itt? - Kérdezte Melanie.

- Itt régen virágzó fák és búja növényzet volt és emberek akik itt éltek. Egy egész közösség! Először azt akartam megmutatni hogy mire képes a Robaj. Mint a nevűk is mutatja robaj szerűen csapnak le. Esélyük sem volt az embereknek. Sokan meghaltak. Nézd, ez nem a te harcod, de ha úgy döntenél hogy nem sürgös visszamenned akkor el kell a segítség itt.

- Én... Ezt megértem. De mit tudnék kezdeni? Azt sem tudom hogy...

... Hogy csináltam azt amit. - Melanie közben visszaváltozott a régi formájába.

- Woah, mi történt veled? - Kérdezte Viper értetlenül.

- Én... Azt nem tudom! Semmit sem tudok! Nem tudom hogy segítsek vagy hogy hogy használjam a pajzsot, azt sem hogy mire képes vagy hogy mire kéne használni! Vagy hogy hogy kerültem az egészbe bele! Egyszerűen csak vonzott valahogy a pajzs és ezért elmentem... Cooper! Van egy öcsém aki a földön van! Az apánk meg veri! Vissza kell mennem! Szívesen segítenék, tényleg de azt sem tudom hogy hol áll a fejem! - Akadt ki Melanie teljesen.

- Oké, oké! Próbálj lenyugodj egy kissé. Gondolj vissza hogy hogy kerülhettél ide. - Nyugtatgatta Viper.

- Volt egy harc, rossz emberek akik a pajzsot akarták ellopni. Hozzám került a pajzs és csak el akartam menni onnan.

- Szóval gondoltál az elmenésre és ide hozott. Akkor lehet a pajzsal tudsz teleportálni. - Foglalta össze.

- Azt lehet. De hogy kéne működésre bírnom mégis? Nem is az enyém!
- De nálad van és már használtad. Csak... Koncentrálj. Koncentrálj hogy mit akarsz.

- Hogy mit akarok?

Melanie fejében csak egy dolog zajlott le. Hogy Cooper biztonságban legyen.

- Én... Cooper-t akarom. Távol az apánkal. Nélkülem képtelen ott lenni avval a szörnyel. Folyton piál és veri őt rend szerint ok nélkül. Ha nem vagyok ott...

... Akkor majd ide hozom. - Melanie visszaalakult Türkiz rózsává és a pajzs világítani kezdett. Egy hatalmas fénygömb keletkezet amiből egy sugár jött ki. A sugár végül visszahúzodott és a gömb helyén már Cooper volt ott.

- Istenem...

... Cooper! - Melanie oda ment hozzá.

- Melanie? Hol vagyok? Hol voltál! Úgy féltem nélküled! Ölelte át a nővérét.

- Kissé bonyolult elmondani, de minden rendben lesz. Ezt megígérem.