Part 2.

Bolla Bendegúz

szoboszlaidominik: Btw, kotonból betáraztál? Most már illene végre dugnotok. Stay safe 😜🤣

Romániában rohadt jó a mobil network. Szemeimet megforgatom Szoboszlai üzenete láttán. Nem tudom elhinni, hogy nem bírt leszakadni erről a témáról. A kolozsvári reptér ablakain kitekintve hófödte hegyeket látok a távolban, és a kijelzők szerint a városban is csak -3 fok van. Hát itt rohadtul hidegebb lesz, mint otthon. Az érkezők termináljába lépve, rögtön keresni kezdem a szemeimmel a barátnőmet. A hidegről szőtt gondolataim el is tűnnek, ahogy Nicole-ra gondolok. Két hónapja láttam őt utoljára és pokolian hiányzott. Hivatalosan már 5 hónapja voltunk barát-barátnő státuszban, és nem volt egyszerű ez a távkapcsolat biznisz. Szoboszlai a fejemhez vágta ezt rengetegszer. De nem érdekelt. Az a nettó két nap, amit múlt nyáron Nicole-lal tölthettem, simán meggyőzött arról, hogy vele akarok lenni. Hazautazása után rengeteget beszéltük és videótelefonáltunk. Azt hiszem, mindent tudtam róla és ő is rólam. Tudtam, hogy ő is ugyanúgy ragaszkodott hozzám, mint ahogyan én hozzá. Ez bizonyította azt is, hogy képes volt Bukarestbe repülni novemberben, hogy az U21-es válogatott meccsünk után találkozhassunk és velem aludjon a hotelszobában.

- Bendi! - hallom meg az ismerős hangot végre élőben, és rögtön felé is fordulok.

Télikabátban és sapkában Nicole tart felém sebes léptekkel, én pedig a bőröndömet elengedve kapom őt a karomba, amint elég közel ér és fel is emelem a padlóról és élvezem, ahogy ajkaink ennyi idő után ismét találkoznak.

- Szia. - lehelem neki, miközben óvatosan visszaengedem őt a talajra.

- Szia.- mosolyog rám szélesen.

- Elképesztően szép vagy. - mondom neki rögtön.

- Köszönöm. Te sem nézel ki rosszul, főleg ha így mosolyogsz rám. Menjünk? - kérdezi hirtelen.

Nagyot nyelve bólintok. Alig vártam, hogy végre valahol egyedül lehessek Nicole-lal, az azonban kicsit megrémített, hogy most be fog mutatni a családjának. Tudtam róluk sok mindent, az öccse sokszor beintegetett a kamerába, ha beszéltünk, a szüleitől azonban tartottam. Nicole apukája román volt, de beszélt magyarul, szóval legalább nyelvi korlátunk nem lesz majd, bár... Szoboszlai szerint az jobb lett volna. Túl sokat hallottam a faszságait az elmúlt időben.

Nicole a parkolóban egy VW SUV-hoz vezet és kinyitja nekem a csomagtartót, én pedig bepakolom a cuccaim.

- Apukád odaadta neked az autót? - kérdezem, mikor mindketten beülünk és Nicole beindítja a motort.

Nicole elneveti magát. Novemberben volt a 18. születésnapja és azt is tudtam, hogy nyáron szerezte a jogsiját, mielőtt Magyarországra jöttek volna.

- Kénytelen volt. A nagybátyám átjött már délelőtt és ittak valamit. Meg amúgy is... én akartam kijönni érted. Bár lehet, hogy szükségem lesz a segítségedre később. -néz rám sokat sejtetően, miután körültekintően kitolatott a parkolóhelyről.

- Miben? - kérdezem készségesen rögtön.

Bármit szívesen megcsináltam volna neki. Szoboszlai azt mondta, vigyázzak nehogy befogjanak fát vágni. Még ebben is benne lenne lettem volna, tekintve, hogy Nicole már tisztázta velem, hogy szombat kora délután lévén az egyik hegyi kis faluban lévő hétvégi házukba megyünk. Lehet ott síelni meg mindent elmondása szerint, bár én nem akartam megkockáztatni egy síbalesetet, Nicole pedig totál megértette.

- Éjjel sok hó esett. Lefelé csak úgy lecsúsztam a hegyről, de visszafelé lehet, hogy fel kell tenni a hóláncot. - mondja lazán, én pedig hatalmasat nyelek ennek következtében.

Rohadtul semmi fogalmam nem volt róla, hogyan működik ez. Nicole megáll egy piros lámpánál, majd felnevet a fejem láttán.

- Most biztos azt gondolod, Jézusom, micsoda férfi. - jegyzem meg kínosan.

Nicole csak kacarászva rádudál az előtte állóra, mikor az nem képes elindulni 3 tizedmásodperccel azután, hogy a lámpa zöldre váltott.

- Igen, egy szőröstalpú hegylakóval sokkal jobban jártam volna. - bólogat mindenttudóan, majd fokozatosan gyorsítani kezd, amint a sebességkorlátozást jelző táblákat feloldóak jelennek meg előttünk. - Tudom, hogy kell csinálni, csak segíts majd. - nyúl a kezemért és ujjait az enyém köré kulcsolja én pedig jólesően szorítok rá.

Enyhe mosollyal bámulok ki az ablakon. Ahogyan egy új szám kezdődik az autóban szóló lejátszási listán, halkan elnevetem magam.

- Mi az? - kérdezi Nicole.

Tekintetét továbbra is az úton tartja, de ajkai szélesen mosolyra húzódnak.

- A gyökér Szoboszlai a bukaresti meccs óta is állandóan lejátssza ezt a számot, ha vele ülök autóba. - mondom, ő pedig jókedvűen elneveti magát.

- Ez egyébként elég mély érzésekről és egy nem jó állapotban lévő kapcsolatról szól. - jegyzi meg tudálékosan, amin én is csak nevetni tudok.

Total nem illik Szoboszlaihoz.

- Nem is mondtad, mi a neve a helynek ahova megyünk. - váltok témát.

- Mărișel. - néz rám mosolyogva. - Magyarul Havasnagyfalu, ha minden igaz. A nagymamám emlegette így, de mi mindig Mărișel-nek hívtuk, nem is tudom miért. - rázza meg a fejét mosolyogva.

Végül át kell autóznunk az egész városon, Nicole közben mutogat ezt-azt, megmutatja, hogy melyik utcában laknak, még azt is megkérdezi hogy szeretnék-e bemenni, de aztán rájön, hogy nincs nála kulcs, én pedig egyébként sem szerettem volna húzni az időt. Hétfőn úgyis lejövünk ide. Reptérről körülbelül egy óra eljutni a falvakig, ott azonban tényleg mindent vastag hó borít és kresz-tudásom legmélyebb bugyraiból előugrik a hólánc használata kötelező tábla is. Nicole-nak tényleg csak a segítségemre van szüksége, talán egy picivel hamarabb végez így, mintha egyedül csinálná. Elképesztően vagány csajom van.

Teljesen lenyűgöz ez a táj. Sok-sok kis ház van itt elszórva a hegyoldalban, a kémények füstölögnek - egyre inkább úgy érzem, hogy fát kell majd vágnom, pedig azt sem tudom hogyan kell. Az autó azt mutatja, hogy itt a hegyen a hőmérséklet -10 fok. Egy birtok előtt lassít le a barátnőm, aminek nagy kapuja nyitva van, odabent parkol egy másik autó. A telken lévő épület kicsivel nagyobb mint a picike házak, fából épülhetett és nagyon szépen rendben van tartva.

- Hát itt lennénk. - állítja le a motort Nicole, miután ő is befordult ide és leparkolt a másik kocsi mellett.

A tüdőmből sebesen távozik az ámulattól és izgalomtól bennrekedt levegő.

- Ugye nem izgulsz? - fogja meg a kezemet.

- De. - vallom be és kezét az ajkaimhoz emelem, amin Nicole csak szélesen elmosolyodik s látom, hogy egészen kicsit el is pirul.

- Gyere, menjünk be. Már az ablakból leselkednek. - mondja kínos vigyorral.

Kiveszem a cuccaim az autóból, közben aggódva pillantok a nyitott kapura.

- Majd bezárjuk később. - találja ki a gondolataim Nicole. - Elképzelhető, hogy beugrik valaki a családból. - rázza meg a fejét kínosan, pont mint aki kicsit szégyelli magát amiatt, hogy a családjának minden tagja le akar engem csekkolni.

Odabent is a fa által dominált, vidéki enteriőr fogad, de nagyon jól néz ki. A picike előszobából egy nappaliszerű nagy tér nyílik étkezővel és kandallóval ahol ropog a tűz, hatalmas ajtó enged kilátást a hátsó teraszra.

- Wow, ez nagyon szép. - lehelem, amint kabátomtól és cipőmtől megszabadulva beljebb lépek.

Jóleső meleg vág arcon, és mielőtt bármi mást is mondhatnék megjelenik Nicole - ezek szerint szűk - családja. Kicsit túlöltözöttnek érzem magam farmerben és téli pulóverben hozzájuk képest. Még jó, hogy nem hallgattam Mirára, aki azt mondta, hogy normálisan fel kellene öltözönöm - értsd ingbe - a barátnőm családjával történő első találkozáshoz. Nicole öccsét Raul-nak hívták, és egy szimpla otthoni Nike melegítő együttest viselt, hasonlóan az apukájához, csak ő a susogós változat mellett tette le a voksát, míg a barátnőm anyukája cicanadrágot és virágmintás hosszított pulóvert viselt. Gyanítom, Nicole is csak azért vett fel "utcai" ruhát, mert autóba ült. Még szerencse, hogy hoztam magammal melegítőt.

Ahhoz képest, hogy nagyon is jól tudom, hogy beszélünk közös nyelvet, hirtelen úgy érzem, mintha egy rakás külföldi közé kerültem volna. Talán az egyszerűbb lenne, mert akkor tudnék köszönni, de hirtelen nem is tudom mit nyögjek ki, ami mindenki számára elég tiszteletet ad.

- Oh, gyerekek, végre itt vagytok! - töri meg a csendet végül Nicole anyukája - tudom, hogy Tünde a neve.

- Igen. - válaszol Nicole mosolyogva, majd kezemnél fogva húz kicsit közelebb a családjához. - Mama, Tata, ő itt Bendi. - jelenti ki büszkén, én pedig tényleg elhatározom, hogy összeszedem magam és okot adok neki rá, hogy büszke lehessen rám.

10 perc múlva rájövök, hogy ez nem lesz egyszerű. Nicole hagyja, hogy a családja rám vesse magát. Miután a szülők mindketten bemutatkoztak - Tünde és Alexandru - biztosítottak róla, hogy tegezhetem őket nyugodtan. Nicole szórakozott mosollyal figyeli, amint az anyukája megállás nélkül etetni akar, az apukája itatni, miközben mindenféle kérdésekkel bombáz eléggé tört magyarral. Raul és a barátnőm nevetgélve néznek valami videót az öccse telefonján, amikor küldök felé egy segélykérő pillantást.

- Gata, gata, Tata! (Elég, apu)- ül le mellém, miközben leinti az apukáját. - Este un sportiv (sportoló), nem ihat ennyit. - ment meg, mire az apukája csak szomorúan vet rám egy pillantást sötét szemeivel.

- De hát én csak... hiszen volt neki olyan hosszú út. - magyarázza értetlenül.

- Cu avionul, Tata (Repülővel). - nevet fel Nicole.

- És mond csak draga mea (kedvesem), a vinetét szereted? - Tünde szól közbe, kérdését hozzám intézi.

Majdnem reflexből visszakérdezek, hogy "a mit?", de megérzem Nicole illatát közvetlen közelről és leheletét a fülemnél, így a szavak a torkomban ragadnak.

- Padlizsán. - suttogja. - Anyukám csinálja a világon a legjobb padlizsánkrémet, mondd neki, hogy szereted.

- Igen, szeretem. - fordulok Tünde felé, mire mindenkitől kapok egy elégedett mosolyt.

- Gyere, körbevezetlek a házban. - ajánlja Raul, én pedig rohadt hálás vagyok neki érte, mert legalább abbahagyhatom az evést, és elmehetek a mosdóba.

Tünde rögtön a nyomunkba szegődik, Alexandru pedig kimegy Nicole-lal, és amíg a földszinten lévő helyiségeket járjuk be, az ablakból látom, hogy tata segít a barátnőmnek leszedni a hóláncokat az autóról és közben folyamatosan beszélnek valamit. Idelent van még egy hatalmas konyha, wc és fürdőszoba káddal, és kis tároló helyiségek. Az emeletre falépcső vezet, ahol 3 hálószobát találunk, illetve még egy wc-t; Tünde pedig rögtön utasítja is a fiát, hogy hozza fel a bőröndömet és vigye a szobába, ahol majd Nicole és én fogunk aludni. Én meg elég gyors vagyok és nem hagyom neki, nem akarom, hogy szegény kissrácot miattam szívassák, így végül egyedül hozom fel.

- Szeretnél kicsit lepihenni, ugye? - kérdezi tőlem együttérzően Tünde.

- Igen. - bólintok esetlenül.

- Rendben. - mosolyog rám. - Nicole majd szól neked, ha vacsora lesz, addig pihenj csak nyugodtan.

Tehetetlenül ülök le az ágyra. Lassan sötétedni kezd, épp ezért felkapcsolom az egyik éjjeli lámpát a szobában, majd a bőröndömhöz lépve kinyitom azt, és előrángatom a melegítő szettemet és sietősen átveszem. Telefonomat előhúzva írok üzenetet minden családtagomnak, hogy nyugodjanak meg, minden rendben velem. Még itt, egy hegyi kis faluban is rohadt jó internetem van, szóval megnyitom a Szoboszlaival folytatott beszélgetésem, mert azóta több üzenetet is küldött már, hogy az idiótaságát válasz nélkül hagytam.

szoboszlaidominik: Na, csináltátok már?

szoboszlaidominik: Milyen volt N-nel?

szoboszlaidominik: Olyan hajlékony mint a román tornászlányok?

bollabendi: Hol a faszban lehet téged letiltani? - írom vissza egy rosszalló mosollyal.

szoboszlaidominik: szóval akkor most vagy nem csináltátok, vagy szar volt, vagy ennyire kiakadtál rajta, hogy a nőd nem hajlékony. melyik is lehet?

bollabendi: Köszönöm kérdésed, megérkeztem, minden ok, Nicole jól van, ő is üdvözöl téged.

szoboszlaidominik: Ne engem üdvözöljön, hanem a farkadat. Na, sok sikert 😜

Mielőtt válaszolhatnék neki, vagy ténylegesen letilthatnám, a szoba ajtaja kitárul és Nicole lép be rajta.

- Oh, látom gyorsan alkalmazkodtál a helyi viszonyokhoz. - mér végig elismerően, mire csak egy erőtlen mosoly a válaszom.

A telefont lezárom és Nicole-t az ölembe húzom aki jóleső sóhajjal simul hozzám és rögtön meg is csókol.

- Úgy hiányoztál. - motyogja halkan, miután kicsit később elválunk és fejét a nyakamhoz hajtja.

- Te is nagyon hiányoztál, Nic. Sajnálom, hogy ennyire béna vagyok a családod előtt. - mondom neki fájdalmasan és finom puszit nyomok a hajára.

Fejét felemelve, kezével óvatosan simít végig az arcomon.

- Nem vagy béna. - biztosít. - Hidd el, hogy nagyon kedvelni fognak, ha jobban megismernek és te is őket. Tudom, hogy... sok ez, és nem igazán tudtok mit kezdeni most a helyzettel. Ne stresszelj rajta. - puszilja meg az ajkaimat én pedig kicsit tényleg meg is nyugszom.

- Mira küldött neked valamit. - mondom ki hirtelen, hiszen eszembe jut, amikor okított rá, hogyan kellene jó benyomást tennem és hogy a lelkemre kötötte, hogy el ne felejtsem odaadni amivel készült.

Nicole szemei elkerekednek és hitetlenül elmoslyodik. Finoman tolok rajta a csípőjénél fogva kicsit, ő mellém ül, nekem pedig lehetőségem nyílik kihalászni a bőröndből a mappát, amit a húgom adott, illetve egy csili-vili téli kötött fejpántot, amit ő maga készített.

- Most minden számára fontos nőnek gyártott egy ilyet. - adom oda a barátnőmnek a sötétbordó fonalból készült kiegészítőt, amire Mira kristályokkal kirakott kis csillogó díszeket varrt.

- Wow. - Nicole csodálkozva vette át tőlem. -Ez nagyon szép. Ezt ő csinálta egyedül?

Csak bólintok a kérdésére.

- Nem kell hordanod, ha nem tetszik. - teszem hozzá gyorsan, hiszen eszembe jut, hogy Lilla a jelenlétemben fikázta Szoboszlainak a Mirától kapott ajándékot nem sokkal karácsony után.

- De nagyon tetszik. - biztosít Nicole mosolyogva. - Holnap felöltözöm szépen hozzá és küldök neki egy képet. - ígéri, én pedig hirtelen annyira boldog leszek, amiért ő nem egy olyan felszínes picsa, mint Szoboszlai barátnője.

- Ezt is ő küldi. Amolyan karácsonyi ajándékként. - nyújtok felé egy mappát amit szintén csodálkozva vesz át.

Bevallom, én sem tudom mi van benne, mert Mirabella nem árulta el, és nem is engedte, hogy megnézzem. Nicole sebesen nyitja ki, s amint meglátja a mappában pihenő rajzot, kezét szája elé kapva képed el.

- Úristen, Bendi. - leheli amint kiemeli a papírt.

Egyáltalán nem a szokásos grafitceruzás, Mirától megszokott rajz ez. Ez színes, szinte már mesebeli hangulatot kelt.

Egy nappalit ábrázol, karácsonyfával a háttérben, előtte pedig két alak ül, és kézenfogva mosolyognak egymásra. Egy lány és egy fiú. Nicole és én.

- Oh, wow. Hogy tud így rajzolni? Ez annyira csodaszép, Bendi. Én pedig nem is készültem neki semmivel. - esik kétségbe kicsit.

- Nic. - simítok végig az arcán, pedig kicsit még én is az egész dolog hatása alatt vagyok. - Nem azért csinálta.

Tényleg nem. Ő csak annyira rohadtul csodálatos volt és már nagyon szeretett volna ezzel a lánnyal személyesen is találkozni, aki ennyire elcsavarta a fejem. Nicole és én egymást ölelve dőlünk el az ágyban. Nem túl széles, talán a legkisebb kétszemélyes méret lehet, de örülök, hogy ilyen közel tudhatom magamhoz a barátnőmet. Nem tudom pontosan, mikor, hogy, és mennyi időre, de elszundikálok, és amikor ismét kinyitom a szemeim sötét van odakint. Illetve a hó világít, ugyanúgy mint az itt lévő éjjeli lámpa, de Nicole már nincs mellettem.

Az emeleti mosdóban arcot mosok, hogy kicsit jobban magamhoz térjek, majd lassan elindulok lefelé. Odalent Raul-t a nappaliban punnyadva találom, Nicole és az apukája pedig az asztalterítéssel foglalatoskodik, miközben egymásnak énekelnek és néha táncolnak is a folyamat közepette.

Egy szót sem értek belőle, mert románul van, azt sem tudom, miféle dal lehet, de mégis annyira jól esik őket nézni. Habár Alexandru elég mogorva külsővel bírt, látszott rajta, hogy odavan a lányáért és iszonyúan szereti. Úgy, mint apa Mirát. Én is imádtam a húgomat és ha belegondoltam, hogy egy nap majd fiúzni kezd, az elég kellemetlen érzéssel töltött el.

A vacsora kissé nyugisabban telik, mint a megérkezésem pillanatai, és amúgy minden nagyon finom, úgyhogy eszek is rendesen, ami úgy látszik, még mindig nem elég Tündének, de szerencsére nem teszi szóvá. Sokat kérdeznek a fociról, Magyarországról, aztán a családomról. Az este végére úgy érzem, hogy minden is szóba kerül. Szerencsére semmilyen vendég nem állít be időközben, így evés után önkénteskedem, hogy Nicole-lal tartok, amíg kimegy bezárni a kaput. A hó enyhén szállingózik és örülök, amiért bevilágítja a környéket a fehérség, és nincs koromsötét.

Nicole győztes mosollyal fordul felém, miután végzett a kapuval és kezeit nyakam köré fonva jön közelebb.

- Ugye nem is volt rossz?

- Egyáltalán nem volt rossz. - biztosítom és finoman megcsókolom.

Ajkai hidegek, lélegzetét látom a levegőben. Mégis, ennyi kaja után most jól esik egy kis friss és hideg levegővel teleszívni a tüdőmet. Nicole-tól elszakadva gonosz módon összefonom ujjaim az ő kezével, amiket kesztyű véd a hidegtől.

- Menjünk be, nehogy megfázz, te sztárfocista. - suttogja nekem, mire csak rosszallóan megrázom rá a fejem.

Tőlem elszakadva indul ugrándozva a bejárat felé, én azonban hirtelen nem mozdulok. Rohadt hideg, de mégis lehajolok és a kezembe veszek annyi havat, ami egy hógolyóra elég. Mikor Nicole megfordul, hogy megkérdezze mi bajom, kíméletlenül vágom neki az időközben készre gyúrt hólabdát.

- Huhh... Bolla Bendegúz. - mondja ki a nevem sokkolva.

Sietősen hajol le és dob meg ezúttal ő, de elhibázza én pedig röhögve indulok felé és húzom magamhoz. Havas kesztyűjével szándékosan a hajamba túr, ami eléggé kellemetlen és rosszallóan fel is nyögök de egy pillanatra sem tudok rá haragudni.

- Menjünk be. - mondja Nicole halkan. - Késő van. Neked pedig el kell menned zuhanyozni, mert megfázol ha így maradsz.

- Rendben, iubirea mea (szerelmem), menjünk. - suttogom ajkaira, amik széles mosolyra húzódnak szavaim hallatán, s mielőtt bemennénk Nicole megajándékoz egy utolsó, jeges csókkal.

Zuhanyzás után az emeleti hálóban várom, hogy Nicole is végezzen a fürdéssel és közben óhatatlanul is arra gondolok, amiket Szoboszlai írt. Illetve inkább arra, hogy igaza van-e azzal kapcsolatban, hogy Nicole és én tovább léphetnénk a testiség következő szintjére? Én is és ő is voltunk már mással ezelőtt, de rendkívül tapasztaltak nem voltunk. Bukarestben történt köztünk egy-két dolog, de a tényleges szexig nem jutottunk. Persze, készültem rá, hogy úgy alakulhatnak a dolgok. Nem voltam biztos benne, hogy kellene-e erről bővebben beszélnünk vagy sem.

- Úristen. - Nicole hitetlen mosollyal zárja be maga mögött a szoba ajtaját. - Tata kegyetlenül befűtött, mert szerinte biztos fázni fogsz, idézem, amilyen kis cingár vagy.

Elnevetem magam a beszólásán. Nos, nem ez a legnagyobb ego booster, de oké. Nicole csak egy térd fölé érő hálóinget visel.

- Ugye tudod, hogy nekem így tetszel ahogy vagy? - kérdezi arckifejezésemet látva, és törölközőjét kiteríti, majd hozzám indul és le is ül mellém az ágyra.

Lábait ő is felhúzza és hátát a támlának dönti.

- Tényleg? - kérdezem egy őszinte mosollyal.

- Tényleg. - bólint komolyan. - Tatának fogalma sincs róla, milyen izmos feneked van. - teszi hozzá nevetve.

- Remélem sosem fogja megtudni. - ráncolom a szemöldököm röhögve.

Nicole inkább nem kommentálja a dolgot, arcunk közt lévő távolságot elvágva hajol hozzám és csókol meg finoman. Ezután nem engedem el. Lassan csókolózunk egy kicsit, majd óvatosan áttérek a nyakára, néha a fülére is, amit jóleső sóhajokkal jutalmaz.

- Tényleg nagyon meleg lett itt. - mondom neki, és nem viccből, a fűtés tényleg sokkal erősebbnek érződik mint ezelőtt.

Nicole rám emeli a szemeit és megnedvesíti ajkait.

- Mit szólnál hozzá... - kezdi tétován, közben egyik keze az alvós pólóm aljához kúszik és először csak játszani kezd a fekete anyaggal. - Ha kicsit kevesebb ruhában folytatnánk ezt, ha már ilyen meleg lett?

Ettől a kérdéstől átsöpör rajtam a forróság. Mit sem szeretnék jobban.

- Nagyon... - lehelek csókot az ajkára. - Boldog lennék. Nem érzed túl korainak, ugye? - kérdezem mindenesetre, nem szeretném, ha miattam akarná elsietni a dolgokat.

- Nem. - biztosít egy őszinte mosollyal. - De csendben kell lennünk. - figyelmeztet, hangját lehalkítva.

Kicsit elnevetem magam ahogy eszembe jut, hogy legutóbb, a hotelben mennyire élveztem a sóhajat és nyögéseit, miközben felfedeztem a barátnőm testét kicsit.

- Jó, most majd... óvatosabb leszek? - kérdezem tehetetlenül, mire mindketten elnevetjük magunkat.

- Jó. - ért egyet. - Hagyjuk ma az orális szexet. Próbáljuk ki az igazit. - suttogja, amint vészesen közel hajol hozzám, én pedig egy hatalmas nyeléssel bólintok rá, miszerint nagyon is benne vagyok a dologban.

Kicsit persze fura, hogy a családja itt van a házban, de próbálom ezt a gondolatot kizárni a fejemből. Érzem, hogy Nicole ajkai kicsit megremegnek, amint finoman megcsókolom. Majdnem el is mosolyodom a reakcióján. Én sosem űztem sportot abból, hogy zavarba hozzam őt mindenféle pikáns beszólásokkal, mégis most annyira izgalomba hoz az, hogy megremeg az érintésemtől. Két kezemet a derekára fonom és közelebb húzom őt magamhoz. Egy pillanatra elszakad ajkaimtól és mintha csak kitalálná a gondolataimat, szemből az ölembe ül, ezután pedig apró csókokat nyom az arcom különböző részeire, keze a pólóm alá siklik. Az, hogy ilyen közel van hozzám teljesen elveszi az eszem. Az ereimben áramló vér nagyon nagy százaléka mind odalent összpontosul. Nicole fészkelődik kicsit, mintha csak érezné, hogy a legnemesebb testrészem tetszését kezdi kifejezni iránta, miközben kicsit sóhajt is. Tekintetét rám emeli.

- Szeretlek, Bendi. - leheli a szavakat, mire a szívem eszeveszett tempóban kezd verni.

- Én is szeretlek téged. - mondom szinte gondolkodás nélkül, holott az érzéseim nagyon is valósak.

Nicole édesen rám mosolyog, én pedig egyik kezemet a háta közepére vezetem, míg másikkal a tarkójánál fogva húzom az ajkaimra. Képes lennék őt csókolni egész nap. Imádom az illatát, azt, hogy a bőre olyan finom érintésű az ujjaim alatt. Épp ezért, hogy minél hamarabb minél több helyen érezhessem, elkezdem a hálóruháját felfelé tolni a testén, ő pedig engedelmesen a segítségemre van a folyamatban. Amint ezzel végzünk, óvatosan döntöm a barátnőmet a hátára és mászok fölé, mert szeretném végigcsókolni a testét.

Ajkaival, arcával kezdem, majd a nyakával folytatom, amit mind jóleső sóhajjal jutalmaz. Közben combjának bőrét simogatom és lábai közé térdelek. Kibaszott gyönyörű ez a lány, főleg így, hogy mindössze egy bugyit viselve fekszik most előttem. Annyira szerettem volna, ha gyakrabban láthatom, és gyakrabban csinálhatom ezt vele.

- Olyan szép vagy. - mondom neki halkan, s egy pillanatra arcomat övével egy szintbe emelem.

Ő csak szótlanul mosolyog rám, közben végigsimít a hátamon, látom, hogy szemei kissé elhomályosodnak.

- Te pedig a legédesebb férfi vagy az egész világon. - suttogja végül. - És elég szép vagy te is. Vagy minek mondjátok ti? Helyes. - rázza meg a fejét tehetetlenül, s kicsit mindketten elnevetjük magunkat.

Ezután a pólómért nyúl és sebesen megszabadít tőle, majd továbbra is mosolyogva méri végig a felsőtestemet.

- Azért nem hiszem, hogy túl sok gondod lenne a favágással. - jegyzi meg játékosan, és végigsimít a has - és karizmaimon.

- Holnap kipróbáljuk. - kacsintok rá, mielőtt ismét közel hajolnék hozzá, s ezúttal bőrének kényeztetését ismét a nyakán folytatom.

Kicsivel később Nicole kulcscsontjára lehelek pár nedves puszit, majd figyelmem a mellei felé irányítom, amit finoman masszírozni is kezdek, amitől érzem, hogy elakad a lélegzete, de kikívánkozó sikolyát visszatartja. Amint ajkaim közé veszem az érzékeny bőrét, elenged egy kisebb nyögést, amin majdnem győztesen elvigyorodom.

Ujjai a hajamba kúsznak, felsőtestét még jobban irányomba nyomja. Kezemet átfonom a dereka alatt és gyors, apró csókokat nyomok Nicole felsőtestének többi részére. A bőre puha és fehér, nincsenek tetkói vagy piercingjei. Csodálatos. Az én agyontetovált karom kissé ellentétesen mutat rajta, de mégis, valahogy baromi izgató az, hogy ő hozzám tartozik és ennek most minden pillanatát élvezhetem.

Nic bugyiját oldalra tolva kezdem kényeztetni őt odalent is, amit ismét csak egy magas hangú sóhajjal fogad, én pedig érzem, hogy a nadrágom egyre szűkebbé válik számomra. Kétségkívül jól esne, ha ő is megérintene, de nem akartam ezen túl sokat pörögni, tekintve, hogy arra számítottam, hogy Nicole talán ideges lesz kicsit. Most nem igazán tűnik annak, inkább csak nagyon izgatott, amiről mind reakciói, mind a teste tanúskodik. Mégsem akarom, még, hogy most elmenjen, ezért ujjaimat óvatosan húzom vissza, amire egy mély lélegzetvétel a reakciója.

Nem mond semmit, kicsit felemelkedve kezeit a nadrágomhoz vezeti, és alsónadrágommal egyszerre kezd el megszabadítani tőle. Tekintetem folyamatosan fogva tartja miközben egyik kezét szinte teljesen merev férfiasságomra kulcsolja és lassan ingerelni kezd. Szemeimet lehunyom egy pillanatra. Ez kibaszott jó. Remélem, elég ideig bírni fogom ezt, és hogy neki is jó lesz.

Nem sokkal később elenged, ezután pedig talán azért, hogy kicsit megnyugodjunk, talán azért, hogy mindketten lélekben rákészüljünk a dologra még jobban, pár percig csak csókolózunk és tovább simogatjuk egymást, közben teljesen meztelenre vetkőztetve a másikat.

Nicole-tól elszakadva a bőröndöm tetején heverő kistáskáért nyúlok, amiben tisztálkodási szerek vannak, meg pár óvszer, amit ténylegesen magammal hoztam. A barátnőm lélegzetvisszafojtva figyel, s kicsit el is mosolyodik. Remélem azért, mert tetszik neki, hogy készültem.

Nicole lábai a két oldalamon annyira puhán és finoman nyomódnak hozzám, hogy azt hiszem megőrülök. Az agyamban már lejátszódik a gondolat, hogy vajon milyen érzés is lesz benne lenni. Mielőtt ezt megtapasztalhatnám, párszor még végigsimítok gyengéden a szeméremajkai között. Továbbra is forró és nedves és csak rám vár. Megtámaszkodom Nicole felett, hogy ne nehezedjek rá teljesen, majd óvatosan csúszok belé.

Élesen szívja be a levegőt, de arcán nyoma sincs fájdalomnak. Én is kiengedem a tüdőmben tartott levegőt, amikor már teljes hosszúságommal benne vagyok. Még így, gumival is kibaszott jó érzés ez.

- Minden oké? Nem fáj? - kérdezem tőle.

- Nem fáj. - biztosít és halványan rám mosolyog.

Óvatosan magához húz egy csókra, én pedig ezzel párhuzamosan lassan és finoman mozogni kezdek. Nem akarok semmit sem elsietni, elvégre ez az első szeretkezésünk, és már most annyira jó érzés ez az egész, hogy azt érzem, sosem akarom, hogy véget érjen. Szerencsére tényleg elég sokáig bírom, Nicole pedig nem panaszkodik, és mindent meg is teszek azért, hogy neki is a lehető legjobb legyen ez. Néha elenged egy suttogást, mint például, hogy "úristen ez nagyon jó", és annak ellenére, hogy nem vagyok túl érzelgős, még az én szívemet is rohadtul megdobogtatja.

Nicole tényleg kényszeríti magát, hogy ne legyen hangos, amint érzem testét és izmait összerándulni az orgazmusa miatt, és eléggé meg is mosolyogtat, mindeközben pedig annyira gyönyörűen néz ki, hogy nem kell sokat várnom arra, hogy én is elérjem a beteljesülést.

Percekig némán fekszünk. Annak ellenére, hogy tényleg nagyon meleg lett a szobában, és hogy pluszban mindketten kicsit izzadtak vagyunk, mégsem vagyok képes kiengedni Nicole-t a karjaim közül, ő pedig nem is adja semmilyen jelét, hogy túlságosan bánná ezt.

- Sosem volt még ennyire jó élményem. - szólal meg halkan.

Fejét kicsit felemeli és egy apró puszit nyom a mellkasomra. Szavai megmosolyogtatnak, és érzem, hogy libabőrös leszek, amint puha haja a karomra omlik.

- Nekem sem. - vallom be neki, amit csak egy mosollyal jutalmaz.

- Igazából van egy meglepetésem számodra, csak még nem tudtam, mikor mondhatnám el. - kezdi halkan.

Szavain elmosolyodom és kicsit izgatott leszek.

- Tudod, hogy kíváncsi vagyok, szóval most azonnal el kell mondanod. - nevetem el magam.

- Be fogom adni a jelentkezésem az ELTE-re. - mondja halkan, én pedig teljesen ledöbbenek ettől az infótól. - A GTI-re, kereskedelem és marketingre. - teszi hozzá, mintha azt hinné, hogy nem tiszta mit szeretne ott tanulni, én azonban nem emiatt nem jutok szóhoz.

- Nicole. - simítok végig az arcán. - Tényleg képes lennél... egy másik országba költözni miattam? - kérdezem még mindig megilletődve, ugyanakkor meghatódva.

- Persze. - von vállat. - Ez valami olyan amit tanulni szeretnék. De a legfontosabb, hogy veled lehetnék. Nyilván, ha te is akarod. - teszi hozzá szégyenlősen.

- Mindennél jobban ezt akarom. - biztosítom és sietősen húzom magamhoz és életem legőszintébb és legboldogabb csókját lehelem az ajkaira.

Szép estét!

Ez lett volna B és N történetének befejező része. Remélem tetszett nektek, írjátok meg bátran a véleményeteket!

Sok puszii Nektek!!!