Nem igazán szeretem a történelmet, de szerdán mégis mosolyogva adom be az elkészült vizsgalapomat - amit szintén elég jónak érzek, - és izgatottan sétálok ki a teremből, ugyanis Ádám pár perccel előttem végzett. Számításaimnak megfelelően az aulában ül és telefonozik, én pedig egy halvány mosolyt varázsolva arcomra indulok felé.

Azért drukkolok legbelül, hogy minél hamarabb leléphessünk innen, és hogy semmilyen zavaró tényező - aka Szoboszlai Dominik - ne ronthassa most el ezt a késő délelőttöt.

Szoboszlai tényleg addig gyötört - Bendivel és Nicole-lal karöltve - tegnap, amíg vissza nem furikáztam őt az autójához, miután ebédeltünk bátyámmal és barátnőjével. Az autóban ülve kicsit megpróbáltam lecseszni megint emiatt az egész Ádámos történet miatt, amit nem tudtam rendesen megtenni, mert valaki ledudálta a fejemet, amiért nem adtam neki elsőbbséget a teljes koncentráció hiánya miatt.

- Ne multitaskingolj már Törpilla, nem megy ez neked. - mondta a focista egy fura mosollyal akkor. - Így legalább azt gondolja a lovagod, hogy népszerű vagy. Talán még az is megfordult a fejében, hogy tetszel nekem.

Ezt aztán képtelen voltam kommentálni, s mikor ma reggel ismét elhozott érettségizni úgy gondoltam, hogy az a legjobb, ha többé nem beszélünk erről a témáról. Csupán annyit mondtam neki, hogy ne várjon rám vizsga után.

Ádám lopva rám pillant, és gyorsan pötyögni kezd a telefonján.

- Szia. - lehelem kissé tanácstalanul, ugyanis kellemetlenül érint, hogy nem engem ajándékoz meg a figyelmével.

- Mira-baby. - mondja ki a becenevem, s végre felnéz rám, miközben lassan feláll. - Nem tudok ma veled elmenni. - jelenti ki, mire a szívem darabokra törik. - Közbejött egy kis családi vészhelyzet. - teszi hozzá, ami nem sokat segít a lelkiállapotomon, de legalább egy kis megértést ver belém.

- Oh... - nyögöm ki. - Sajnálom. Ugye semmi komoly baj nincs? - kérdezem azért.

- Nincs. - rázza meg a fejét egy apró mosollyal. - Viszont muszáj hazamennem most. - néz rám áthatóan, miközben egy hajtincset a fülem mögé simít.

Kissé értetlenül pislogok rá a szemüvegem mögül, amit ma már muszáj volt viselnem, mert tényleg kényelmetlenek voltak a lencsék. Habár már volt alkalmam hozzászokni, eléggé rosszul viselem a visszautasítást.

- Bepótoljuk, ígérem. - mondja. - Kereslek majd. - teszi hozzá, s a tegnapihoz kísértetiesen hasonlóan hajol közelebb hozzám, s ezúttal félreérthetetlenül szájon puszil, ami teljesen megbénít.

Ezután egy gyors köszönés közepette magamra hagy, én pedig nem vagyok képes magamhoz térni.

- Na mi van Királylány, lepattintott a lovagod? - csendül mögöttem ismét csak a jól ismert hang.

Valószínűleg végignézte ezt az egész jelenetet, és én megintcsak nem tudok örülni sem ennek a szájra puszinak, annyira összezavarnak a történések. Szoboszlai felé fordulok és kényszerítem a könnyeimet, hogy bent maradjanak, miközben mélyet sóhajtok.

- Valami baj van otthon náluk. - mondom, s próbálom kissé vádlóan kiejteni a szavakat.

Arca először nem tükröz semmilyen érzelmet, végül megereszt felém egy együttérző mosolyt. Szeretném a fejéhez vágni, hogy ez igazából az ő hibája. Ha tegnap nem kotnyeleskedik bele a párbeszédünkbe, akkor most ez az egész nem így történt volna.

- Gyere Törpilla, elviszlek bruncholni valahova. Éhes vagyok. - mondja, s gyengéden végigsimítva felkaromon kezemért nyúl, amit automatikusan és kissé ijedten húzok ki ujjai közül.

- Nekem viszont totál elment az étvágyam. - mondom neki, és csak remélem, hogy most nem fog beszólni semmit a súlyomra és a kinézetemre. - Csak haza szeretnék menni. - teszem hozzá csendesen és tekintetem szégyenlősen a padlóra fordítom.

Nem is értem, mi történik most velem. Elvégre Ádám csak elhalasztotta ezt az egész kávézást, amit én randinak érzékelek, és még szájon is puszilt. Mégsem érzem úgy, hogy ez túlzottan pozitív lenne.

- Ha ezt szeretnéd akkor gyere, elviszlek. - szólal meg a focista ismét, hangja meglepően finom, én pedig valamilyen érthetetlen okból csak beleegyezően bólintok és követem kifelé az épületből.

*-*

Másnap nagyon meleg van. Francois átjön hozzám késő délelőtt átnézni néhány cuccot a másnapi német érettségijére, amivel viszonylag gyorsan végzünk is, így a szobámban elcsipegetett ebédünk után nem sokkal lekísérem a földszintre, hogy majd kiengedhessem. Nagyon jól jött ez a köztes nap érettségi vizsga nélkül. Nehezemre esett volna ma is csúcsteljesítményt nyújtani.

Leérve elég nagy felfordulás fogad odalent és elengedek egy halk nyögést is mert a lépcső aljánál Bendi és Nicole mellett felfedezem Szoboszlait is. Igazából annyi időt tölt nálunk, hogy lassan lakbért is szedhetnénk tőle vagy legalább a rezsi költségbe beszállhatna. A tegnapi meglepően normális viselkedése ellenére sem szeretnék most a közelében lenni. Annál is inkább, mert nem akartam, hogy bármit is kérdezzen Ádámról, aki rohadtul nem keresett azóta sem.

- Csá, Tündérszemű. És... Tündérszemű barátja. - biccent Francois felé, én pedig szeretném felpofozni a bunkózása miatt.

Végül angolra váltva bemutatom a francia osztálytársamnak a focistát, Francois pedig nem sokkal később elbúcsúzik, és miután bezárom mögötte az ajtót szinte tudom, hogy Szoboszlainak lesz valami megjegyzése.

- Törpilla, biztos vagy benne, hogy ez a srác nem meleg? Elég nyilvánvalóan végigmért engem. - dobja rám a bombát.

Nem igazán lep meg a szokásos, sztereotipikus beszólása; tényleg nem számítottam különbre tőle. A válaszom azonban meglepően gyorsan villan az agyamba és vágom is hozzá a focistához.

- Talán azért mért végig, mert úgy nézel ki, mint valami strici, aki lányokat futtat a Népszínház utcában! - mondom neki szemrehányóan, miközben elég nyilvánvaló fintort engedek el, ahogy végig futtatom a szemem öltözékén.

Dominik piros Adidas susogós melegítőt visel, fekete Balenciaga pólóval és valamilyen lánc lóg a nyakában, karján elmaradhatatlan Rolex csillog, míg fülében fülbevalók, amiket eddig nem láttam még élőben. Öltözékét fehér színű cipő zárja. Nicole és Bendi egyszerre enged el egy hatalmas röhögést szavaim hallatán.

- Én román taxisofőrt mondtam volna, de ez sokkal jobb. - szúrja közbe Nicole, és ezúttal belőlem tör ki a nevetés.

Eszembe jut első látogatásom Benivel Kolozsváron, amikor Nicole-hoz és szüleihez mentünk. A reptérről kiérve egy kísértetiesen hasonló szerelést viselő, Dacia-hoz dőlő, fiatal taxisofőr srácot szemeltem ki, akit utána megkértünk, hogy vigyen el minket Nicole-ék házához. A legviccesebb az egészben az volt, hogy útközben valamilyen román popszám szólt a rádióban, Nicole pedig egész végig a röhögéssel küzdött, mikor a sofőr együtt énekelte a refrént az előadóval.

- Mira választotta a csávót. - szólal meg Beni.

- Az autót választottam. - javítom ki, holott tényleg a román taxisofőr vicces öltözéke fogott meg. - És életem kedvenc román slágerét énekelte egész úton. - jegyzem meg büszkén. - Nu vreau money, money, honey. Nu, nu vreau la Miami, nu, asta crezi doar tu (Nem akarok pénzt, édes, nem akarok Miami-ba menni, ezt csak te gondolod). - énekeljük mindhárman egyszerre, és ezután megint nevetni kezdünk, Szoboszlai pedig csak értetlenül bámul ránk.

- Na gyere, pimp bro, mielőtt elkésünk az interjúról. - a bátyám Dominik vállába boxol, aki végre kicsit magához tér.

- Így öltöztél fel egy interjúra? - kérdezem tőle megbotránkozva.

Lopva Bendi outfitjére nézek, ami sokkal prezentálhatóbb szerencsére.

- Megszólalt a divattanácsadó. - Nicole rám kacsint.

- Tartsd meg a véleményed magadnak, Törpilla. - védekezik Szoboszlai de eléggé gyengére sikerül, én pedig élvezem a diadalmat. - Nem lesz felvétel, csak beszélgetés. - teszi hozzá, amivel talán csak ront a helyzeten.

- Megúszós. Értem én. - villantok rá egy mosolyt, majd elégedetten indulok a nappalink felé. - Megnézünk egy filmet addig? - kérdezem Nicole-t, aki szintén győztes mosollyal bólint felém.

Nicole kívánságának megfelelően megnézzük a Nemterhes című filmet, aztán pedig elindítja a legújabb Aladdin musicalt, ami totálisan leköt engem, és elcsodálkozom rajta, hogy Naomi Scott milyen jól énekel.

Tompán érzékelem, hogy időközben Bendi hazaér, és a hangokból ítélve magával hozta ismét bónusz barátját, Szoboszlait. A bátyám egy csókkal üdvözli Nicole-t, míg a másik focista mellém vágódik le a kanapén.

- Mit néztek? - kérdezi tekintetét a tv felé fordítva. - Oh csá, Jázmin. - folytatja rögtön, amint felismeri.

Megvetően fordulok felé a komment miatt, és kicsit visszahőkölök amint látom, hogy teljesen más ruhákat visel mint előtte. Az ékszerei is eltűntek és így tényleg sokkal jobban néz ki. Nem mondok semmit, de az ajkaimra kúszó mosolyt nem tudom megakadályozni.

- Mit mosolyogsz, Kicsilány? Inkább menjünk ki, kibaszott meleg van, nektek meg egy medencétek van hátul. Miért vagyunk bent? - mondja sebesen.

Bendi és Nicole ezt szuper ötletnek tartják, és én is annak tartanám, csak nem igazán akarom, hogy ez a segg Szoboszlai bikiniben lásson engem. Ennek ellenére megállítjuk a filmet, Nicole és én felmászunk átöltözni - én teszek be kontaktlencséket -, majd sebesen kezdek kutatni a flip-flopjaim után, illetve valami olyan strandruha után amit magamra vehetek a bikini fölé, mert tényleg nem akarom mindenem megvillantani... legalábbis nem rögtön. Előtte persze bekenjük egymást naptejjel, végül pedig elindulunk lefelé.

A hátsó teraszra lépve látom, hogy a bátyám és országos barátja már fürdőnadrágban fejelget egymásnak egy focilabdát. Akaratlanul is végigmérem Szoboszlait, hiszen még sosem láttam így. Végül Nicole után indulnék a napozóágyak felé, de valamelyik sztárfocista véletlenül irányomba fejeli a labdát, én pedig elkapom, hogy lehetőleg ne törje be a teraszajtó üvegét.

Fejcsóválva nézek rájuk, végül a földre dobom, és hirtelen indíttatásból dekázok vele kettőt - flip-flopban komoly kihívás - és végül visszarúgom Szoboszlainak, aki annyira meg van döbbenve az előbbi mutatványomon, hogy majdnem elszalasztja mellkassal levenni a labdát.

- Mi volt ez, Törpilla? - kiabál végül felém, és hitetlen vigyorral méreget.

Nem gondolta, hogy talán gyerekkoromban játszottam Benivel? Elégedetten elmosolyodom a reakcióján, és hirtelen nem zavar, hogy valószínűleg jobban látja, mint valaha, hogy mennyire nem vagyok bombanő.

- Bizonyíték arra, hogy engem nem csak úgy örökbefogadtak. - kacsintok rá, s a kint lévő összes embertől egy igazi nevetés a jutalmam.

Végül letelepszem a napozóágyra és egyelőre magamon hagyom a ruhát, de tényleg iszonyatosan meleg van, szóval elég hamar meg kell majd tőle szabadulnom. Nicole bekapcsolja a számomra készített legújabb román slágeres lejátszási listáját, amit természetesen a vendégünk rögtön fikázni kezd, de megegyeznek abban, hogy öt szám múlva ő is megmutathatja milyen zenét hallgat. Hát, nem igazán várom.

Végül megszabadulok a strandruhától és szemeimet lehunyva fekszem hanyatt a napozóágyon és élvezem a napsugarakat, közben pedig nagyon remélem, hogy az itt lévők közül senki nem bámulja a korántsem tökéletes testemet. Nicole pár egyetemi sztorival szórakoztat engem, amíg a fiúk a medencében dumálnak valamiről elég bizalmas stílusban, mert semmit nem értek belőle, olyan halkan beszélnek.

Közben én is megosztom Nicole-lal a kételyeimet Ádámot illetően. Ő nem keresett, én pedig nem mertem neki írni. Anyának pedig nem akartam ezt elmondani, mert ő tuti túl analizálta volna a kérdést.

- Várd meg, míg lemennek az írásbelik. - tanácsolja bátyám barátnője. - Utána minden elcsendesedik és könnyebb lesz.

- Kapcsold ki ezt a nyálas szart. - csendül Dominik hangja közvetlen közelről.

Szemeimet kinyitva látom, hogy a napozóágyam felett áll és Nicole-t méregeti. Kezével hajához nyúl, hogy megigazítsa, ennek eredményeképpen hideg vízcseppek hullanak a hasam felforrósodott bőrére, és visítani tudnék, annyira kellemetlen.

- Nem kapcsolom. - nyújtja rá Nicole a nyelvét, miközben én ülőhelyzetbe tornázom magam. - Nu te juca, nu te juca, e periculos... - énekli incselkedve a zenével együtt, mire a focista csak megforgatja a szemeit, Nicoleta pedig megállítja a számot, amit kicsit sajnálok, mert én szeretem.

Igazából elengedem a dolgot, mert öt számtól jóval többet hallgattunk meg a listából, amíg beszélgettünk.

- Én valami nagyon hasznosat fogok mindjárt berakni, legalábbis azok számára akik holnap németből érettségiznek. - mondja, s vet rám egy pillantást, ami hirtelen teljesen zavarba hoz.

Főleg, hogy tekintetét rajtam felejti pár pillanatig, mielőtt telefonjáért nyúlna. Nicole időközben csatlakozik Bendihez a vízben, én pedig néha-néha felpillantok az fölöttem álló Szoboszlaira, aki azóta már a képernyőn tartja szemeit.

- Micsoda cickókat növesztettél az elmúlt két évben, Tündérszemű. - jegyzi meg úgy, hogy rám sem néz.

Hirtelen elakad a lélegzetem ettől a kommenttől.

- Te pedig... - szólalok meg ennek ellenére rögtön. - Csak bunkóbb lettél az elmúlt két évben.

Elégedett mosollyal fordítja rám a tekintetét, miközben felcsendülnek az általa választott zene első dallamai. Legnagyobb meglepetésemre ismerem - és szeretem - a számot, egy német rapper Magisch című száma.

- Szóval újabban stílustanácsadóként is funkcionálsz? - kérdezi tőlem, figyelmen kívül hagyva előbbi kommentem és elfoglalja Nicole helyét.

Szemeimet kicsit összehúzom és fejemet oldalra döntve figyelem mozdulatait, s közben próbálom nem túl nyilvánvalóan bámulni a kidolgozott testét.

- Néha tervezek ruhákat. - rántok vállat. - Eddig mindenkitől azt hallottam, hogy jó ízlésem van.

Elmosolyodik a válaszomon, s vet egy lopott pillantást a medencére, én pedig követem a példáját, ott azonban csak Beni és Nicole csókolózó párosát látni, így gyorsan vissza is fordulok.

- Befejezted a múltkori rajzodat? - Dominik érdeklődően emeli rám a szemöldökét, én pedig érzem, hogy arcom forrósodni kezd.

- Majd érettségi után. - felelek végül. - Felteszem licitre, A tanuló Szoboszlai címmel. - eresztek meg felé egy mosolyt a zavarom ellenére is, amit szórakozottan viszonoz. - Szeretem ezt a számot. - jegyzem meg neki mellékesen, amin végre elcsodálkozik.

- Nem gondoltam volna, hogy ismered. - mondja őszintén.

Én csak vállat rántok egy szégyenlős mosollyal.

- Én meg tudod mit nem gondoltam volna? - fordulok felé teljesen.

- Na, mit? - vigyorodik el szélesen, s érzem, hogy alig várja, hogy beszólhasson nekem.

Mielőtt folytathatnám, érdeklődve pillantok a medencét elhagyó Nicole-ra és Benire, akik csak egy "mindjárt jövünk"-et dobnak felénk, ennek ellenére mindketten jól tudjuk, hova mennek ennyire sietősen.

Szoboszlai elenged egy nevetést rajtuk. Én pedig totálisan zavarba jövök ettől, mert bármilyen szex-szel kapcsolatos dolog képes kiváltani ezt nálam.

- Menjünk be. - int fejével a medence felé. - Aztán lepj meg, Kicsilány.

- Nem akarok bemenni. - dörmögöm neki. - És ne hívj már Kicsilánynak.

- Akkor ne viselkedj úgy, mint egy kislány. - kacsint rám és fel is áll a napozóágyról. - Kurvajó a víz, gyere. - teszi kezét a hátamra, ami még mindig hidegnek érződik attól, hogy ezelőtt ő a vízben volt, én pedig nem.

Ajkaim elnyílnak kicsit ettől a pimasz húzásától, végül mégis követem. A víz hűvösnek hat a felforrósodott bőrömön, végül inkább gyorsan bemegyek és a medence falánál állok meg s kicsit neki is dőlök.

- Szóval mit nem gondoltál volna? - úszik elém a focista. - Hogy a bátyád gyorsan gerincre vágja a nőjét?

- Nem. - nevetek fel kínosan, majd elég bátorságot véve magamon barna szemeibe nézek. - Azt nem gondoltam volna, hogy szívesebben töltöd a szabadidődet velünk Lilla helyett. - mondom neki.

Arca rögtön elkomorul barátnőm nevének említésére, s egy gondterhelt sóhaj is elhagyja ajkait.

- Elég fos ezt bevallani főleg neked, de... - kezdi tekintetét a víztükörre fordítva. - Nem szívesen vagyok vele. Azt hittem, hogy most majd jobb lesz, de nem az. - mondja totál őszintén, amivel eléggé lesokkol engem.

Eddig nem túl sok értelmes beszélgetésünk volt egymással és az, hogy egy ilyen komoly témát ilyen őszintén boncolgat előttem, eléggé meglep.

- Még mindig nem értem, hogy egyáltalán miért akartál kibékülni vele. Úgy értem, visszakapni őt. - jegyzem meg halkan.

- Akkor azt gondoltam, hogy arra van szükségem. - ránt vállat és ismét rám néz.

- Van valaki... más? - kérdezem meg félve.

- Nincs. - rázza meg a fejét.

- Az igaz, hogy sokszor megcsaltad őt ezelőtt is? - kérdezősködök tovább, mert hirtelen úgy érzem, hogy nem tudok leállni, és talán nem is akarok, mert annyira különleges ez a pillanat, hogy ki akarom használni minden másodpercét.

Nem feltétlenül azért, hogy ezt visszamondjam Lillának, hanem azért mert most először őszintén érdekel, főleg Dominik szemszögéből.

- Tudod, sokszor szeretünk túlozni az öltözőben történő pletykák alkalmával. - mondja csendesen. - Persze igen, megcsaltam Lillát, de nem milliószor. Kétszer történt ilyen, amikor szarban voltunk. - vallja be végül.

Lilláról semmit nem tudok. Mióta Nicole itt van, nem igazán érzem úgy, hogy szükségem van a barátságára, főleg úgy, hogy a múltkor még arra se méltatott, hogy megkérdezze, hogy sikerült a magyar érettségim, és azóta sem keresett.

- Ő vágta mindig a fejemhez, hogy szakít velem. - folytatja. - Aztán utána meg valamiért mégis mindig kibékültünk.

- Akkor ti most végtére is együtt vagytok vagy sem? - kérdezem feszengve.

Nem tőle kellene ezt megkérdeznem, de nem úgy tűnik, hogy túlságosan zavarná.

- Nem tudom. - von vállat. - Mielőtt visszamegyek Németországba, beszélek Lillával. Aztán meglátom.

Legszívesebben elmondanám neki, hogy zárja le vele. Az lenne mindkettőjüknek a legjobb.

- Értem. - lehelem végül.

Mikor pár másodpercig mindketten hallgatunk, akkor tudatosul bennem igazán, hogy mennyire közel van most hozzám. Tisztán látom vizes hajtincseit, amelyek kicsit a szemébe lógnak. Ilyen közelről látom pár apró bőrhibáját az arcán, és kicsit megnyugtat, hogy ő is ugyanolyan embernek tűnik most, mint bárki más.

- És te? Komolyan erre az Ádámra izgulsz, azok után, hogy megvolt neked Bellingham? - kérdezi.

Szokásával ellentétben hangja őszintén cseng, nem pedig pimaszkodóan, én pedig szokásommal ellentétben megforgatom a szemem a kérdése hallatán, és nem tudom hogyan kellene neki elmondanom, hogy Jude Bellingham-mel semmi sem történt közöttünk.

Mielőtt válaszolhatnék, lejátszási listáján felcsendül pontosan ugyanaz az a román nyelvű Alina Eremia szám, amit Nicole-lal kikapcsoltatott, merthogy nyálas szar. Válasz helyett elengedek egy hitetlen nevetést, ő pedig követi a példámat.

- Ne kérdezd, miért van ez rajta a listámon. - kéri, miközben lemondóan megrázza a fejét.

- Oké, akkor maradnak az extrém elméleteim. - rántok vállat, továbbra is nevetve.

- Például? - húzza fel a szemöldökét érdeklődve.

- Hogy erre szoktál esténként sírni. - mondom rögtön, poénból.

- Nem is tudom, miről szól. - mondja ártatlanul, s a víz enyhe hullámzásából érzem, hogy tesz felém egy lépést, és teste majdnem teljesen enyémhez ér ennek köszönhetően.

- Ez biztos nem igaz. - mondom halkan. - Ráadásul ez egy remix, ez a legjobb verziója, tuti ezt kutattad egész este.

- Mondom, hogy nem is tudom miről szól, miért kutattam volna? - mosolyodik el hamisan, s közben lehajol, utolsó szavait majdnem közvetlenül az én ajkaimra suttogja.

Emiatt aztán az én tüdőm kétségbeesetten kiált oxigénért, amit élesen szívok be, de ezzel együtt Dominik illata is sebesen az agyamig jut. Szerencsére azt még fel tudom fogni, hogy a szituáció amibe kerültem, eléggé meredek, ezért muszáj ebből kiszabadulnom, mielőtt valami hülyeséget csinálna bármelyikünk is. Szoboszlaiban sosem bíztam, azonban most úgy érzem, hogy magamban sem tudok, ettől pedig eléggé meg is ijedek.

Egy icipicit lábujjhegyre emelkedem, miközben két tenyerem óvatosan támasztom meg meztelen mellkasán.

- Nu te juca, e periculos. - suttogom neki, egész végig a szemeibe nézve, s finoman eltolom magamtól.

Kicsit megkönnyebbülök, amikor nem ütközöm ellenállásba, a focista pillantása pedig tudtomra adja, hogy állításával ellentétben, ő is nagyon jól tudja mit jelent ez a picike idézet a dalszövegből.

Ne játssz, veszélyes.

*-*

Szép estét, Drágák! Megérkezett a következő rész is, az érettségi tovább folytatódik, Mira és Dominik pedig kapnak is egy szabad napot, amit elég jól kihasználnak szerintem. :))))
Mit szóltok ahhoz, ahogyan a kapcsolatuk alakul, és ahhoz, hogy Mirának igazából eléggé kinyílt a csipája ebben a részben, és ezen kívül még ilyen komoly beszélgetésekbe is bonyolódtak itt a fejezet végére? És mit tippeltek, miért van Dominik listáján a romantikus román zene?

Ebben a részben "elhangzott" zenék pedig:

A taxisofőros jelenetnél: Alina Eremia - Cum se face?

A medencénél pedig a híres nyálas szar: Alina Eremia - Vorbe pe dos 

Dominik lejátszási listájáról a német pedig: Olexesh - Magisch