Az elkövetkező 2 hét annyira sok rohanással telik - Bendi és Dominik számára természetesen -, hogy alkalmam is alig van látni a szívemnek legkedvesebb focistát, nemhogy próbálkozni ezzel az orális szex témával. A középszintű szóbelik előtt egy héttel vissza is megy Lipcsébe néhány napra, szóval muszáj vagyok tanulni, és beérni azzal hogy szabadidejében üzeneteket váltunk és videóchatelünk.

Az elmúlt időszakban sokat gondolkodtam a köztünk lévő félig-meddig létező kapcsolaton. Eszembe jutott, amikor beszóltam neki arra, hogy hogyan bánik a barátnőjével, és az is eszembe jutott, hogy Lilla néha olyanokat mondott, hogy a focisták naponta háromszor szexelnek. És hirtelen úgy éreztem, hogy kevés vagyok ehhez az egészhez. Ha tényleg belemennék valami komolyabb dologba Dominikkal, az eléggé... fura lenne, tekintve, hogy mennyire különböző tapasztalatokkal rendelkezünk.

Ugyanakkor pedig annyira édes volt velem. Tényleg soha nem éreztette velem, hogy bármit is elvárna tőlem - én ettől függetlenül elvártam magamtól - de tudtam, hogy idővel biztosan szeretne tőlem többet testileg. És volt-e ennek az egésznek bármilyen jövője úgy, hogy ő egy másik országban élt?

- Figyelj, Nic. - fordulok bátyám barátnőjéhez az ágyamban egyik este.

Holnap volt esedékes az emelten kívüli összes szóbeli érettségi vizsgám és Nicole inkább átjött ma este, hogy kicsit nyugtasson. Sokat tanultam, és tudtam, hogy nem egetrengetően nehéz ez az egész - főleg, hogy egy emelt szintű szóbelit már túléltem - de valamilyen drukk mégis csak volt bennem. Ezenkívül ideges voltam amiatt is, hogy Dominik ma este utazott vissza Lipcséből, és aggódtam, hogy ennyi stressz mellett tudott-e rendesen készülni.

- Tényleg naponta háromszor szexel egy focista? - kérdezem meg félve.

Nicole teljes szívéből, hangosan nevet fel.

- Megnyugtatlak Draga mea, hogy ezt csak egymásnak füllentik az öltözőben. Nyáron talán beleférne az idejükbe, de egyébként nem. - rázza meg a fejét szórakozottan. - Csak nem emiatt stresszelsz?

- Amiatt, hogy Dominik és én... eléggé különbözünk ilyen téren. - mondom neki halkan.

- Mira. - néz rám csodálkozva. - Hiszen... azt mondtad, hogy tök normálisan áll ehhez a témához?

- Igen. - nyögöm ki és a hasamra fordulok majd felkönyökölve, tekintetem ismét Nicole-ra emelem. - De mi van ha... rájön, hogy neki ez nem pálya? Hiszen Lillával járt előttem. Ez is milyen béna. - fintorodom el.

- Felejtsd el ezt. - rázza meg a fejét Nicole. - Láttam, hogy nézett rád, amikor átjött hozzád elköszönni. Ezenkívül pedig beléd szeretett, már akkor mikor még 6 kilóval több volt rajtad. - mondja jelentőségteljesen.

Én csak tehetetlenül temetem a fejem a párnába. Mielőtt reagálhatnék Nicole-nak, a telefonom megrezzen egy új üzenettel. Mint egy éhes kiskutya a kaja után, úgy nyúlok érte és oldom fel a képernyőt.

szoboszlaidominik: landed in bp. 🥵🥱Alig várom, hogy holnap ismét elmehessünk érettségizni, Királylány. Addig pedig aludj jól.🥰

Ajkaimra hatalmas mosoly kúszik, a szemem sarkából látom, hogy Nicole csak mindenttudó mosollyal megcsóválja a fejét, majd lejjebb csúszik az ágyamban.

bollamirabella: Örülök, hogy itt vagy.😊😊😊 Pihenj sokat! Én kedvenc barinőddel, Nicole-lal osztom meg az ágyam ma. 😊

szoboszlaidominik: Rohadtul irigy vagyok rá... 😩🧐

Csak elmosolyodok az üzenetén, tipikus... Az utóbbi napokban azonban rám is átragadt ez a fajta stílus a sok üzenetünk miatt, szóval nem kell túl sokáig gyűjtögetnem a bátorságot, hogy a következő választ írjam:

bollamirabella: Mit szólnál hozzá, ha holnap átvehetnéd a helyét? 😎😋😉

- Ehm... - Nicole megköszörüli a torkát, s ezzel rögtön elnyeri a figyelmem.

Kissé sokkolva nézek farkasszemet az idiótán vigyorgó arcával.

- Ha gondolod, egyedül hagylak titeket. - bök a telefonom felé, s életemben először érzem azt, hogy ő is zavarba tud hozni engem.

- Maradj csak. Elköszönök tőle. - rázom meg a fejem egy kínos mosollyal és visszafordulok a képernyő felé, ahol már a focista válasza fogad:

szoboszlaidominik: Én lennék a világ legboldogabb embere.

bollamirabella: Jó éjt...🥰😘

szoboszlaidominik: Jó éjt, Királylány... 🥰😘

- Aludjunk. - motyogom végül utoljára megrázva a fejem és én is lecsúszok alvó pozícióba, miután szemüvegem az éjjeliszekrényre helyezem.

Utoljára megnézem, hogy jól állítottam-e be az ébresztőt, majd a telefont félretéve hunyom le a szemeimet és próbálok elaludni.

*-*

Dominik és én egy helyre vagyunk beosztva, és a sort velünk is kezdik fél 9 után kicsivel, tekintve hogy mi azon kevesekhez tartozunk, akik németből és nem angolból szóbeliznek. A különleges tanulói státusza miatt ő kezdi az egész sort, én pedig épp befejezem a tételeim kidolgozását, amikor Dominik elkezdi a felelést, így tudok rá figyelni valamelyest, miközben átfutom még párszor az írásaimat.

Valamilyen fura oknál fogva a némettel kezd - talán a némettanár szeretne innen nagyon elszabadulni - és totál lazán elbeszélget a bizottság németül tudó tagjaival, akik nyilván tudják, hogy ki ő és egy idő után totálisan nem érettségivel kapcsolatos dolgokról kérdezik. Jó magasra teszi nekem a lécet, én azért ennyire nem vagyok pro.

Az irodalomtanár már nincs ennyire elkápráztatva a focista személyétől, és az általa húzott Ady tétellel kapcsolatban elég sok kis apró részletbe belekérdez, aminek nagy részére egyébként Dominik tud is válaszolni.

- Rendben, akkor válasszon egy memoritert a Léda-versek közül. - mondja unottan a tanár, miközben szemét a focistára emeli.

Hálát adok az égnek, hogy nekem nem itt kellett a magyart megcsinálnom. Én már biztosan kétségbeestem volna ettől a bunkó stílustól, de Dominikot rohadtul nem zavarta, most is halál lazán viselkedett. A teremben lévő szinte összes másik emberrel egyetemben tartom rajta a szemem, amint megköszörüli a torkát.

- A Mert engem szeretsz c. verset szeretném elmondani. - mondja, mire a bizottság tagjai csak bólintanak, én pedig felegyenesedve minden figyelmemmel őt ajándékozom meg.

Áldott csodáknak

Tükre a szemed,

Mert engem nézett.

Kezd bele, szavai lassan hagyják el ajkait, én pedig teljesen ledöbbenek, mert egyáltalán nem zavartatva magát, a mondata végén rám emeli a tekintetét. Testemet elönti a forróság, pislogni vagy elfordulni nem vagyok képes, mert annyira megbabonáz az, hogy egy ilyen idézetet mond nekem.

Szoboszlai elégedetten elmosolyodik a zavaromon, majd egy picike kacsintás után visszafordulva a bizottsághoz, folytatja a verset, én pedig inkább visszafordulok a saját papírjaim felé, azonban azt nem tudom megakadályozni, hogy egy széles mosoly ne kússzon ajkaimra.

Te vagy a bölcse,

Mesterasszonya

Az ölelésnek.

Áldott ezerszer

Az asszonyságod,

Mert engem nézett,

Mert engem látott.

S mert nagyon szeretsz:

Nagyon szeretlek

S mert engem szeretsz:

Te vagy az Asszony,

Te vagy a legszebb.

*-*

Kissé szédelgőnek érzem magam, amint fél órával később én is elhagyom a termet. Valaki bemegy utánam, s kicsit magamhoz térek, ahogy realizálom, hogy milyen sok évfolyamtársam várakozik még a folyosón, és most nagyon hálás vagyok a sorsnak és a türelmetlen német tanárnak, amiért minket vettek előre. Épphogy délelőtt 10 óra volt, és én már végeztem ezzel az egésszel. Csodálatos érzés.

Tekintetemmel próbálom megkeresni a sztárfocistát, ugyanis megígérte, hogy együtt megyünk haza. Azaz hozzá, mert azt ígérte, hogy együtt ebédelünk és ő fog főzni. Dominikot megpillantom a folyosó végén, látom, hogy körülbelül 5 másik emberrel beszélget, ez kicsit kényelmetlenül érint, mert nem akarok így odamenni hozzá. Ő is észrevesz, és kicsit megnyugszom, amikor azt veszem ki a testbeszédéből, hogy legszívesebben idejönne hozzám. Tétova léptekkel indulok el felé, azonban valaki hirtelen megérinti a vállam hátulról.

- Mira... - hallom az ismerős hangot a hátam mögött, mire sebesen fordulok meg.

Ádám. Egy pillanatig leblokkolok, és eléggé zavarba is jövök, amiért ennyi ember előtt jön oda hozzám. Persze, valószínűleg a többiek nem tudnak sokat arról, hogy mi történt azon a bulin, de azt kétségkívül tudják, hogy a botrány előtt vele lógtam és táncoltam és csókolóztam. Mert egy idióta vagyok. Az utóbbi két hétben teljesen kizártam az elmémből őt. Ahogy anya is mondta egyszer: teljesen el fogom Ádámot felejteni, amikor váratlanul valaki másba szeretek majd bele. Én pedig eléggé ezen a terepen mozogtam az elmúlt időszakban.

- Mit akarsz? - kérdezem végül halkan.

- Beszélhetnénk? - kérdezi tőlem.

Egyszerűen nem tudom értelmezni ezt az egészet. Nem megy. Hogy képzelte ezt? Anyukámtól volt alkalmam megtanulni, hogy az erőszak nem megoldás, most mégis úgy érzem, hogy ennek a helyzetnek rohadtul az lesz a megoldása. Nem fogom többé szó nélkül tűrni, hogy valaki megalázzon csak azért, mert kicsi vagyok, és félénk és nem én vagyok a legszexisebb nő a világon.

Kezemet határozottan lendítem fel, majd erősen pofon vágom az előttem álló fiút. Ő nagyon megdöbben és talán kicsit meg is ijed. Meg a folyosón álló többi ember is.

- Nem. - adok választ az előbbi kérdésére, majd sietősen kikerülve őt, indulok a folyosó vége felé, ahol Szoboszlai már elszabadult beszélgetőpartnereitől és Ádámhoz hasonló döbbenettel néz rám, miközben sietve érek el hozzá. - Menjünk innen. - mondom neki fojtott hangon, és el is indulok a kijárat felé.

Érzem a hátamba lyukat égető tekinteteket, de szerencsére Dominik velem jön és nem kérdezősködik hirtelen semmiről. A szívem kicsit belefájdul amiért megint a kerti wc ajtóhoz méltó erősséggel vágom be az autó ajtaját, de remélem, hogy nem pont most nyírtam ki.

- Nem fáj a kezed, nem tört el? - kérdezi a focista tőlem, mikor ő is helyet foglal mellettem.

Kérdésén akaratlanul is elmosolyodom és fejemet lehajtva csóválom meg azt.

- Nem. - lehelem végül. - Én tudom, hogy kell valakit úgy pofán verni, hogy ne sérüljek meg. - mondom neki és végre felnézek rá, ajkaimon továbbra is mosoly csücsül.

Dominik meglátva az arcom és meghallva a mondatom, elneveti magát, majd kicsit közelebb hajolva, tarkómnál fogva húz magához és csókol meg.

Szoboszlai lakásában mindketten átöltözünk valami normálisabb ruhába, beszélek a szüleimmel telefonon, ezután pedig a focista körül téblábolok, mint egy kisgyerek. Ő teljesen jól kiismeri magát a konyhában, vele ellentétben én eléggé béna vagyok, szóval csak olyan feladatokat bíz rám, mint a zöldségek aprítása, amivel biztos, hogy túl sokat szöszmötölök így is, főleg, hogy folyamatosan szóval tart és tovább kérdezősködik az én szóbeli élményemről.

- Oké, ez most fél órára bemegy a sütőbe. - mondja elégedetten, mikor betolja a kaját, én pedig csak zavartan kortyolgatok egy pohár vizet.

- Milyen volt az számodra, hogy egyedül éltél, miután kiköltözhettél az akadémiáról? - kérdezem érdeklődve, mikor tesz felém pár lépést.

Csak lazán vállat von a kérdésemet hallva.

- Sok szempontból jó volt. - válaszol végül. - Megtanultam főzni néhány egyszerűbb kaját. - mosolyodik el. - Meg... tudod, önálló lettem. Ugyanakkor magányos is voltam sokszor. Az, hogy Lilla néha kijött... persze, volt egy időszak amikor örültem neki, de az utóbbi időben csak veszekedtünk. - mondja fájdalmas grimasszal, s kicsit látom is az arcán, hogy megbánja, amiért felhozta Lillát.

- Kérdezhetek valami furát? - szólalok meg ismét, s érzem, hogy hangom elhal kicsit, amint a focista teljesen közel ér hozzám és karjaiba zár.

- Persze. - bólint és megigazítja a hajamat.

- Amikor... akkor éjszaka. - kezdem zavartan. - Láttam, hogy írtál valamit... de nem küldtél semmit. Mit szerettél volna írni? - pillantok fel a szemeibe.

Nem kell tovább magyaráznom neki, tekintetéből látom, hogy pontosan tudja, hogy mire gondolok.

- Annyi mindent. - sóhajt kicsit. - Hogy... neked ez most az első volt? Totálisan olyan volt érzésre, aztán, hogy jól vagy-e? Hogy ugye Bendi nem jött rá semmire és nem balhézott, és hogy mindenekelőtt mennyire rohadtul sajnálom ezt. De nem értettelek. - rázza meg a fejét tanácstalanul. - Utáltam magam, amiért fájdalmat okoztam annak a lánynak aki tetszik nekem és emiatt aztán rohadtul nem mertem a gyönyörű szemeid elé kerülni megint. - vallja be egy fájdalmas grimasszal.

Én csak egy erőtlen mosolyt villantok erre, s nyugtatóan simítok végig a karján, tudatva vele, hogy emiatt már igazán nem neheztelek, csak kíváncsi voltam.

- Annyira szép verset választottál ma. - jegyzem meg.

- Csak neked, Tündérszemű. - kacsint rám vigyorogva, én pedig fejemet megcsóválva emelkedek lábujjhegyre és húzom magamhoz egy csókra.

- Úgy hiányoztál nekem. - vallom be neki, mikor elszakadunk egymástól.

Dominik egy őszinte mosolyt villant rám szavaimat hallva, és ismét magához húz, s érzem, hogy annyi érzelemmel csókol meg ismét, hogy biztosan nem tudnék a lábaimon állni, ha nem tartana.

Ideje összeszedni magam és átvenni az irányítást. - határozom el. Nicole és anyu szerint körülbelül 15 percre van szükség a tervezett műveletemhez, az pedig bőven belefért ameddig az ebéd elkészül. Dominik mellkasára csúsztatom a kezem, majd finoman simogatni kezdem a pólóján keresztül, s arra is veszem a bátorságot, hogy az anyag alá kalandozzanak az ujjaim.

Érzem a focistán, hogy kicsit elcsodálkozik a merészségemen, de igazán akkor lepődik meg, amikor elszakítom tőle ajkaimat és visszaereszkedve a padlóra, határozottan fogom meg a kezét és kezdem magammal húzni a hálószoba felé.

- Kicsilány... - leheli, amint ülőhelyzetbe nyomom az ágyán.

- Mi az? - mosolyodok el egy kicsit, amint a lábai közé lépek.

- Mire készülsz? - kérdezi tőlem elhalva a meglepettségtől.

- Valami olyanra, ami után remélem, hogy soha többé nem fogsz Kicsilánynak hívni. - jelentem ki magabiztosan, saját magamat is meglepve, s határozottan térdelek le a puha szőnyegre és kezeimet szégyentelenül vezetem Dominik nadrágjának gombja felé.

- Mira... - emeli rám komolyan a szemeit, miközben nagyot nyel.

- Css! - emelkedek fel hozzá és egy apró puszit lehelek az ajkaira. - Csak... szólj, ha valamit nem jól csinálok. - kérem egy szégyenlős mosollyal, ő pedig pár másodperc további döbbenet után tétován bólint, de végül viszonozza a mosolyomat, ez pedig elég bátorságot ad ahhoz, hogy folytassam.

Szeretném, ha jó lenne neki. Főleg azok után, hogy ő milyen érzéseket váltott ki belőlem a múltkor, és főleg azok után, hogy mennyire hiányzott nekem az elmúlt hetekben. Nem érdekelt, hogy nem voltunk hivatalosan barát-barátnő, és hogy lehet, hogy ebből semmi nem lesz a nyár végeztével.

Ajkaimat mély sóhaj hagyja el, amint ujjaim alatt megérzem a focista alsónadrágján keresztül a keményedő férfiasságát. Az ominózus éjszakánkon annyira zavarban voltam és annyira furán történtek az események, hogy nem láttam szabad szemmel a pontos méreteit, csupán éreztem, hogy valószínűleg nincs miatta szégyenkeznivalója. Alsónadrágját lejjebb húzva tárul a szemeim elé és egy fél pillanatra el is bizonytalanodom - hogy fért ez be? -, aztán pedig eszembe jut, amit anyu és Nicole mondtak, hogy igazából túl sok rosszat nem tudok csinálni: a fiúk imádják, ha valaki orálisan kényezteti őket, csak ne legyek durva.

Ujjaimat köré kulcsolom és először csak inkább lassabb tempóban mozgatom a kezemet, miközben néha erősítek a szorításomon. Szemeimet bizonytalanul emelem Dominikra, aki egy éles levegővétellel és átható tekintettel adja tudtomra, hogy nagyon is hatással vagyok rá. Úgy határozok, hogy mielőtt rátérnék a tárgyra, ismét felemelkedve még egy utolsó csókkal ajándékozom meg.

Visszaereszkedve a padlóra óvatosan hajolok kicsit közelebb, majd a lehető legfinomabb mozdulattal veszem ajkaim közé a focista szerszámát és próbálok mindent úgy csinálni, ahogy családom női tagjai okítgattak rá. Mivel képtelen lennék az egészet a számba venni, ezért kezemmel továbbra is rásegítek kicsit a dologra, és néhány mozdulat után rájövök, hogy annyira nem is nehéz ez.

- Baszki, Mira... - sóhajt fel Dominik halkan, s hirtelen annyira megijedek attól, hogy megszólalt, hogy elszakadok tőle és ijedten pillantok fel a szemeibe.

- Baj van? Valamit rosszul csinálok? - esek kétségbe kicsit.

- Dehogyis. - Dominik fájdalmasan vonja össze a szemöldökét. - Kurva jól csinálod. - biztosít, s látom, hogy legszívesebben hozzátenné, hogy "folytasd".

Rögtön meg is nyugszom és folytatom a dolgot, mert a kurva jó jelző elég önbizalmat ad ehhez az egészhez. Remélem Dominik nem bánja, hogy nem vagyok képes ezt túl gyorsan csinálni, sőt néha el kell hajolnom, hogy jobban levegőhöz jussak, de próbálom a kezemet egy pillanatra sem megállítani.

Amikor ismét visszatérek az ajkaimmal Dominik legnemesebb testrészéhez, érzem, hogy ujjai a hajamba kúsznak, de szerencsére nem durván és nem is próbál semmit sem csinálni; talán csak szeretett volna megérinteni. Percekkel később hallom, hogy sóhajai gyakoribbá és mélyebbé válnak, izmai megremegnek az érintésem alatt. Elméletben tudtam róla, most mégis kicsit váratlanul ér, amint megérzem, hogy az egész akcióm eredménye a számban landol. Szerencsére nem esek ettől kétségbe - régebben mindig paráztam, hogy tuti megfulladok egy ilyentől. Most azonban óvatosan elválok a focistától és gyorsan lenyelek mindent, ezután pedig izgatottan nézek rá.

Lehunyva tartott szemeit ő is kinyitja és rögtön megtalálja tekintetével enyémet.

- Most csináltad ezt először? - kérdezi, s egyik kezét lesimítja a vállamon, másikat a tarkómra csúsztatja.

- Igen. - vallom be szégyenlősen és egy pillanatra meg is töröm a szemkontaktust, mert félek, hogy nem tetszett neki ez az egész. - Nem volt jó? - kérdezem meg, mikor nem mond semmit rögtön.

Dominik közelebb húz magához, mire a szívverésem ezerszeresére gyorsul.

- Tökéletes volt. - villant rám egy mosolyt, és finom puszit lehel az ajkamra.

Én pedig tudom, hogy valószínűleg csak füllent a kedvemért, mégis hatalmas boldogsággal tölt el, hogy sikerült ezt most véghezvinnem. Mielőtt reagálhatnék, a sütő sípoló hangja szűrődik be a konyhából, én pedig ösztönösen kapom arra a fejem.

- Nem tudom te hogy vagy vele, de egy ilyen észbontó orgazmus után, én rohadt éhes lettem. - mondja jelentőségteljesen, mire csak elnevetem magam és rosszallóan megcsóválom a fejem az megjegyzésén.

*-*

Az ottalvós ajánlatomhoz továbbra is tartva magam, Dominik és én kézen fogva lépünk be a családom házába aznap délután. A földszint csendes, beljebb sétálva és a hátsó teraszra tekintve azt látom, hogy Bendi és Nicole a medencében vannak.

Mielőtt tudatnánk velük, hogy itt vagyunk, inkább a szobámba megyünk, hogy Dominik lepakolhassa az alvós cuccát, aztán pedig átöltözünk fürdéshez alkalmas ruhába mindketten.

- Csáááá! - Nicole ujjongva kiált felém, amint észrevesz. - Ó, vendéget is hoztál. Szóval tényleg átveszed ma a helyem az ágyban, mi? - fordítja tekintetét Szoboszlai felé.

Az én lélegzetem elakad egy pillanatra a kérdést hallva, mert eléggé explicit és látom is hogy Bendi állkapcsa megfeszül.

- Szia, Nicole! - szólalok meg rögtön, mielőtt valaki más megtehetné. - Szia bátyus. Mizu veletek? Hol vannak anyáék?

- Szia Hugi. - Bendi villant rám egy mosolyt miközben befelé sétálok a medencébe, és most pár másodpercre mindketten megfeledkezünk országos barátjáról - aki egyébként szintén bemászik a vízbe -, amíg kicsit megnyugszanak a kedélyek Nic kérdése miatt. - Anya valami tréninget tart a Hiltonban. - ránt vállat. - Apa meg Visegrádra ment tárgyalni.

- Oh. - bólintok.

Miért nem tudok ezekről? Persze, az érettségin pörögtem a legtöbbet az elmúlt napokban, na meg Szoboszlain, szóval... az ilyen dolgokat meg sem hallottam.

- És neked nem kellene tanulnod? - Dominik idegesítő vigyorral húzza fel a szemöldökét Nicole-ra pillantva.

- Már mindent megtanultam, te gyökér. -nevet fel a bátyám barátnője. - Ha zavarunk, akkor mondd azt. - kacsint rá.

- Nem zavartok! - jelentem ki azonnal és küldök egy szúrós pillantást Dominik felé.

Szeretném azt is megmondani neki, hogy ha nem fejezi be az arcoskodást, akkor egy darabig nem lesz az ebéd előtt történtekhez hasonló élményben része, de ezt nem merem meglépni úgy, hogy Bendi is jelen van. Anyu szerint a szexualitás megvonásával történő zsarolás pedig nagyon egészségtelen egy kapcsolatban.

Igazából elég kínos ez a szitu. Nem merek hozzáérni Dominikhoz vagy túlságosan közeledni felé Bendi jelenlétében, pedig tudom, hogy valószínűleg nem rendezne botrányt csak pofákat vágna.

- Figyi már, te fake fehérvári. - Dominik a bátyámhoz úszik és valami izomlazító krémről kezdi kérdezgetni, én pedig levegőmet kifújva araszolok Nicole mellé, aki csak elégedett mosollyal méreget.

- Na, mesélj mi volt az érettségin, miket húztál?

Elengedek egy megkönnyebbült sóhajt a kérdése hallatán, majd mesélni kezdek, de most egyelőre meghúzom a határvonalat ott, hogy annyit osztok meg vele, hogy érettségi után együtt főztünk és ebédeltünk; a köztes dologról nincs bátorságom beszámolni úgy, hogy Bendi majdnem hallótávolságon belül van.

Egészen sötétedés kezdetéig kint vagyunk. Közben a szüleim is hazaérnek és igazából csak annyi időre csatlakoznak hozzánk, hogy kikérdezzenek az érettségiről személyesen is, utána magunkra hagynak minket, mondván, hogy elmennek filmezni. Nagyon reménykedem benne, hogy ha a nappaliban teszik ezt, akkor nem fog szexbe torkollani a dolog.

Épp a medence partján törölköztem, és Francois szóbeli élménybeszámolóját olvastam a telefonomon, mikor Bendi bement a házba, Nicole pedig egyből Szoboszlaihoz fordult.

- Na, mi ez az öntelt vigyor már megint? - kérdezi mindenttudóan.

A focista csak vállat ránt, s érzem hogy vet rám egy lopott pillantást. Az arcomat elönti a pír, és inkább visszafordulok a telefon képernyője felé és úgy teszek, mintha nem figyelnék rájuk, sőt elkezdem a napozóágyakon lévő szivacsokat behordani a nappaliba, és hagyom őket diskurálni

- Nincs semmi, Nic. - válaszol végül tőle szokatlan módon Szoboszlai. - Jó napom volt. - teszi hozzá elégedetten.

- Csak nem az érettségi dobott fel ennyire? - kérdezi rosszallóan a bátyám barátnője, de vigyora egy pillanatra sem tűnik el.

- Inkább az, amit utána történt. - kacsint Nicole-ra a focista, én pedig szeretnék egy kicsit elsüllyedni, mert igaz, hogy Nic tisztában volt vele, hogy mire készülök és rengeteg tippet is adott, most mégis kellemetlenül érintett, hogy mindjárt rájön, mit műveltünk a vizsgák után.

- O-ó. - Nicole drámaian mellkasára teszi a kezét, majd közelebb hajol Dominikhoz. - Csak nem bedobta magát a kis barinőm? - emeli rám a szemöldökét, mire én csak a középső ujjam mutatom felé.

Ő és Dominik elröhögik magukat a reakciómon.

- Milyen volt? - akarja tudni rögtön.

Dominik kaján vigyorából ítélve elvesztem minden reményemet ennek a titoknak a megőrzésével kapcsolatban. Őt aztán rohadtul nem zavarják ezek a kérdések.

- A kis barinőd kirobbanó sikert aratott. - mondja Nicole-nak, azonban mondata végén rám emeli tekintetét, s mondandója végeztével rám is kacsint, ami csak ezerszer jobban zavarba hoz - ha az imént elhangzott értékelés nem lett volna épp elég-, de igazán haragudni nem tudok rá.

*-*

Sziasztok kis barinőim és barijaim (ha vannak???),

megérkezett itt a bűvös 12. rész, amiben van érettségi, egy kis dráma és egy kis intim tartalom is. Nektek hogy tetszett ez a rész? Mit gondoltok arról, hogy Mira egyre bátrabban viselkedik az emberekkel, köszönhetően a D-vel való kapcsolatának?

Köszönöm nagyon az előző részhez küldött csillagokat és véleményeket, sok puszit küldök Nektek.

ÉS! Akik szeretik Bendit ebben a sztoriban, azoknak ajánlom, hogy nézzenek be dsophie11  legújabb történetéhez, ahol BB77 ezúttal főszerepet kapott. :)