Remegő kezekkel és térdekkel állok a Rózsakert Medical sürgősségijén. Ez az egyetlen kórház, ahova képes voltam elvezetni Bendi rohadt nagy Q7-es Audiját. És amúgy ismernek már itt engem, mert majdnem minden hónapban visszajárok. Alig tudok írni. A bátyám adatait muszáj kitöltenem, mert rohadtul úgy néz ki, hogy eltörte a kézfejét vagy az ujjait, vagy a fene se tudja és nem tud írni. Elengedek egy kisebb sóhajt és a recepció mögött ülő nőnek csúsztatom a kitöltött papírt.

- A másik fiatalember is megkért, hogy adjam oda Önnek, ő sem tud írni. - mondja egy fura mosollyal és elém tol még egy lapot.

Persze, hogy nem tud írni, mert ömlik az orrából a vér. Jó, annyira nem tragikus, de mégis. Félve nézek rájuk hátra; két szék kihagyással ülnek. Bendi szokásos világfájdalmas ábrázattal, míg Szoboszlai tamponokkal az orrában, amiket folyamatosan igazgat. Mindketten röntgenre várnak. Mennyire elcseszett ez?

Továbbra is remegő lábakkal az utóbbi fiúhoz sétálok és leülök mellé, miközben érzem, hogy a bátyám gyilkos pillantásokkal figyel.

- Elmondod az adataidat? - kérdezem tőle, mire csak bólint.

A nevét és a születési helyét és dátumát fejből írom be, ő pedig elmondja az anyukája nevét és a TAJ számát. Mély sóhajjal állok fel mellőle s viszem vissza a recepcióra a papírt.

Érzem, hogy nem vagyok túlságosan jól, ezért gyorsan a mosdóba megyek és kezet mosok, hidegvizes kezeimet a nyakamra szorítom és értetlenül bámulok magamra a mosdókagyló feletti tükörben. Kész csoda, hogy a srácok nem szedték szét egymást az autóban. Nem is értem hirtelen, hogy voltam képes ilyen stresszhelyzetben vezetni.

Végül mély sóhajjal indulok vissza és kicsit meg is ijedek, amint hátulról látom, hogy Bendi és Dominik most közvetlenül egymás mellett ülnek és beszélnek.

- Nem fogom engedni, hogy vele is azt műveld, mint Lillával. Fűvel-fával csalod meg bunkózol vele. Mira jobbat érdemel, te is tudod. - sziszegi a bátyám, én pedig inkább megállok és úgy döntök, hogy hallgatózom kicsit, legalábbis amíg nem esnek megint egymásnak fizikailag.

- Bendi baszd meg. - sóhajt Szoboszlai. - Nem akarok rosszat a húgodnak. Miért vagy ilyen kibaszott féltékeny? Nicole-t már átengedtem neked. - mondja, amin eléggé ledöbbenek.

- És most mit akarsz? Bosszúból megszerezni Mirát? - horkant Bendi.

- Csak vele akarok lenni. Mindenféle hátsó szándék nélkül. - felel egyszerűen.

- Miért nem hagyod őt békén és szedsz össze valami német picsát, aki kéznél van? Úgyis visszamész Németországba! - mondja szemrehányóan.

- Te is játszhatnál Németországban, ha annyira akarnál. - vág vissza neki Dominik, amit most hirtelen nem is értek. - Velem jöhettél volna Salzburgba anno, nem kellene ez a féltékeny duma mindig!

- Téged apád mindenhová bedumál, nem mindenkinek megy ennyire jól. - mondja Bendi felháborodva. - Különben meg akkor derült ki, hogy Mira beteg, nem hagyhattam itt! - védekezik.

A vérnyomásom hirtelen a mélybe zuhan ezt hallva. Komolyan miattam nem ment el külföldre játszani a bátyám?

- Ugyan már. - nevet fel Dominik kicsit. - A te apád ötezerszer annyi kapcsolattal rendelkezik mint az enyém. Ezenkívül pedig Mira nem halálos beteg.

Bendi csak lemondóan megrázza a fejét. Várom, hogy esetleg reagál valamit, de nem igazán tud, mert Szoboszlait szólítják röntgenre, ő pedig fel is áll és bemegy az asszisztens után. Remegve fújom ki a bent ragadt levegőmet és végül Bendihez sétálok és leülök mellé.

- Nem hiszem el, hogy ezt a gyökeret még itt is előrébb veszik. - dörmögi, amikor megbizonyosodik róla, hogy én vagyok az.

- Bendi... vérzik az orra. - próbálom jobb belátásra téríteni. - Ugye tudod, hogy ez nagyon durva húzás volt? - kérdezem halkan. - Tök mindegy, hogy ki az és mit csinál, nem üthetsz meg embereket így... egy orrtörés komoly dolog, nagyon veszélyes is lehet.

- Miért véded őt, Mira? - sziszegi nekem.

- Nem védem. - vágom rá rögtön. - Mondom: tök mindegy ki az.

Bendi csak megforgatja rám a szemeit, majd visszafordul és maga elé bámul.

- Igaz az, hogy miattam nem mentél Salzburgba? - kérdezem csendesen néhány hosszú másodpercnyi csend után, amit csak a recepcióról jövő háttérzaj tört meg előzetesen.

A bátyám küld felém egy csodálkozó pillantást, de rájön, hogy valószínűleg hallottam a kis párbeszédüket.

- Miattad is. - vallja be.

13 éves voltam; csúnya, kövér kis szemüveges lányka, hormonproblémákkal és Bendi tényleg sokat volt velem akkoriban. Mindig játszotta a védelmező nagytesó szerepét, és akkor én imádtam ezt. Ajkaimat összepréselem és zavartan elfordítom a tekintetem róla. Szeretném azt mondani, hogy nem kellett volna ezt tennie, de nem vagyok képes kinyögni.

- Meg féltem is. - folytatja halkan. - Én nem mertem volna bevállalni azt, hogy egy idegen országba menjek, aminek még a nyelvét sem beszélem... idegenek közé. Szoboszlai sokkal erősebb mentálisan ilyenekhez. Én... - tehetetlenül vállat von. - Mindegy is. Az volt a helyes, hogy itt maradtam.

- Nem bántad meg? - kérdezem erőtlenül.

- Egyáltalán nem. - Bendi rám emeli a tekintetét, én pedig látom, hogy tényleg igazat mond. - A családom közelében vagyok, és van egy csodálatos barátnőm, akivel szintén sokkal többet lehetek így.

Megeresztek felé egy mosolyt.

- Mi ez a sztori Nicole-lal meg Dominikkal? - kérdezem bátortalanul.

Beni elenged egy kisebb nevetést.

- Azt ugye tudod, hogy Nicole-lal valami random buliban ismerkedtem meg 3 éve? - kérdezi, mire bólintok. - Nyár volt, ő szeptemberben kezdte a végzős évét Kolozsváron a gimiben, és előtte a barátnőivel itt voltak kiruccanni. - folytatja, ebben pedig eddig semmi meglepő nincs, mert ezeket én is mind tudtam. - Azon a partin ott volt Szoboszlai is, Lilla nélkül természetesen. - forgatja meg a szemeit. - Ő és Nicole táncoltak, majd a lányok és ő is odajöttek hozzám és a többiekhez. Amikor megláttam Nicoletát közelről... és ahogy ő is rám nézett, tudtam, hogy ő az akit akarok. Egész este velem volt utána, nem is történt soha semmi köztük Szoboszlaival, az a segg meg folyamatosan azt mondja, hogy ő átengedte nekem, pedig ez nem igaz. - jelenti ki keményen.

Wow. Eddig sosem tapasztaltam ezt a szintű rivalizálást a bátyám és Szoboszlai között. Félelmetes volt. Nicole sem tett soha említést róla, sőt... általában velem egy véleményen volt vele kapcsolatban. Nem kételkedtem abban, hogy imádta a bátyámat, hiszen miatta jelentkezett a mi fővárosunkba egyetemre, miatta költözött egy másik országba.

- Bolla Bendegúz. - hallatszik egy másik röntgen szoba felől, mire Bendi sietősen feláll és indul el oda.

Én elengedek egy mély sóhajt és tanácstalanul pillantok le a lábaimra, amin idióta módon csak flip-flopot viselek, hiszen rögtön autóba ültünk, miután Bendi felképelte Dominikot. Ahogy rá gondolok, mintha csak kisétálna a fejemből; az ajtó, ahol percekkel ezelőtt bement kinyílik, ő pedig egy orvos kíséretében kisétál.

A lélegzetem elakad kicsit, nagyon remélem, hogy nincs semmi komoly baja.

- Nyugi, Tündérszemű, nincs semmi baj. Csak zúzódott az orrom. Nemsokára hazamehetek. - mondja nekem egy mosollyal, mielőtt tovább sétál a folyosó túloldalán lévő ajtók egyikéhez.

Fejemet kicsit megrázom ezen az egészen, majd a telefonomat előhúzva kezdek kutatni Nicole kontaktja után.

- Cső, barinőm, mizu? - veszi fel vidáman.

- Szia, Bendi lakásában vagy? - kérdezem kertelés nélkül.

- Ja.

- El tudnál jönni a Rózsakertbe? - kérdezem feszengve. - Bendit haza kellene majd vinni.

Az lesz a legjobb, ha ezek ketten most külön autóban mennek el innen - jutottam erre a következtetésre.

- Mi történt? - kérdezi rögtön, hangja azonnal nyugtalanra vált.

- Ehm... pofánverte Szoboszlait? - kérdezem kissé kínosan és majdnem el is nevetem magam. - Valószínű eltört a kézfeje.

- Mi a fasz? - kérdezi Nicole suttogva, s hallom hogy mozogni kezd.

- Ez most egy kicsit hosszú. Orrbavágta, mikor meglátott minket a ház előtt együtt. De szerencsére nem tört el az orra, szóval... huhh. Csak Bendi kocsija nálam van. - mondom fájdalmasan.

- Nem baj, lövök egy ilyen fos Mol Limót. - mondja. - Megyek mindjárt.

- Köszi. - lehelem, mielőtt bontanám a vonalat.

Fél órával később egy begipszelt kezű Bendivel és egy leragasztott orrú Szoboszlaival az oldalamon lépek ki az épületből s ekkor látom, hogy Nicole is kipattan egy Mol Limós Merciből.

- Ti aztán jól leszartátok a kalapács nyelét! - mondja rögtön a fiúknak, amin kénytelenek vagyunk mindannyian elröhögni magunkat. - Bendi, te kis butus. - lép a bátyámhoz és sietősen megcsókolja. - Gyere hazaviszlek.

- Aztán ápold le alaposan a kis fake fehérvárit, hátha akkor megnyugszik már végre. - szól be Szoboszlai, ezúttal azonban szeretném én orrbavágni a közönségessége miatt.

Végül csak finoman meglököm a karját és megcsóválom rá a fejem, az elégedett vigyor azonban nem tűnik el az arcáról.

- Fogd be te, pöcs. - sziszegi felé Bendi, mégis megnyugszom egy kicsit, amiért szemei szórakozottságot tükröznek. - Te meg óvatosan vezess, Hugica. - néz rám.

Én csak bólogatok és nagyot nyelek, mert egy kicsit most idegessé tesz, hogy ezt a hodályt kell vezetnem.

Egyébként annyira nem nehéz. Dominik szerencsére csendben van, az autóban meg annyi extra van, hogy nem kell túl sok mindent csinálnom. Megkér, hogy álljunk meg egy gyógyszertárnál, én pedig még ezt is képes vagyok megoldani és be is megyek a focista helyett, hogy ne kelljen ilyen kínos szituban mutogatnia magát. Ezután viszonylag gond nélkül érünk le a Marinára, ott pedig már totálisan rutinosan parkolok az ismerős társasház előtt. Egy pillanatig tétovázok, hogy leállítsam-e a motort, vagy sem, Szoboszlai azonban határozottan a Stop Engine gombra nyom, így megoldja a dilemmámat. Vagyis azt szeretné, ha felmennék vele.

Kissé gondterhelten sóhajtok, miközben lezárom az autót. Tanácstalan vagyok olyan tekintetben, hogy mit kellene most csinálnom. Illetve, hogy Dominik mit szeretne, mit csináljak?

Fura, hogy nem szólunk egymáshoz mialatt felliftezünk.

- Ülj le, Kicsilány. - Dominik fejével a nappalijában lévő kanapé felé bök, én pedig engelmesen úgy teszek, ahogy kéri.

Ő a konyhába megy, majd két pohár vízzel tér vissza nem sokkal később. Egyiket elém helyezi a dohányzó asztalra, majd másikat magához veszi és valamelyik fájdalomcsillapítóját kezdi el kicsomagolni. Én lassan belekortyolok a vízbe. Rohadt jól esik igazából, mert még mindig meleg van, és már vagy két órája semmit nem ittam a kórházas rohanás miatt.

- Hallottam, amikor Bendivel beszéltetek, mielőtt behívtak téged. - szólalok meg halkan, Dominik pedig rám emeli a tekintetét.

- Mira. - sóhajt nagyot. - Nicole és köztem soha nem történt semmi. Kezdettől fogva Bendiért volt oda meg vissza. Csak szívatom a bátyádat. - mondja egy érdekes mosollyal.

Egy pillanatra elképedek a kis játékain.

- Most megkérdezném, hogy nem félsz-e, hogy valaki egyszer beveri azt a jó nagy arcodat, de már elkéstem vele. - jegyzem meg egy kis nevetéssel.

Dominik szintén elneveti magát a beszólásomon.

- Nicole apukája azt mondaná, hogy kérted a pofot. - teszem hozzá kuncogva.

- Egyenesen házhoz mentem érte. - forgatja meg a szemeit. - Holnap beszélek a bátyáddal normálisan. - mondja kicsit komolyabban, én pedig bólintok és örülök neki, mert az az érzésem, hogy ezek után tényleg van arra esély, hogy rendezik ezt az egész nézeteltérést.

- Szerinted... tényleg hibát követett el, hogy nem ment veled Salzburgba? - kérdezem csendesen.

- Vannak fontosabb dolgok is az életben mint a foci, Törpilla. Ezt Bendi már rohadt korán tudta, és... nyilván ennek ára van. - ránt vállat. - Ő itthon játszik most, de elégedettnek tűnik, szóval nem hiszem, hogy ezen kesereg azóta is. Nem bánta meg, hogy veled maradt itthon és ez a lényeg. Vele ellentétben én kicsit minden nap megbánom, hogy nem vagyok úgy a húgom életének része, mint Bendi neked. - teszi hozzá halkan, nekem pedig tényleg elszorul a mellkasom ettől.

- Sajnálom. - nyögöm ki hirtelen, mert más nem jön a nyelvemre.

Kicsit még mindig hatással van rám, hogy Bendi ennyire szeret engem. Ő vajon mit szólna hozzá, ha beszélnék neki arról, hogy szeretnék Berlinbe menni?

- Ha szomorú vagyok miatta, mindig berakom a sírós román lejátszási listámat. - Dominik finoman meglök a kanapén ülve, én pedig végre rá emelem a pillantásom és egy kicsit el is mosolyodok a hülyeségén.

- Nincs is ilyen lejátszási listád. - mondom neki.

- De van, és be is fogom tenni, miután előadom a mai kis incidenst a menedzseremnek, aki totál ki fog nyírni, mert így a holnaputáni fotózásomnak lőttek. - nevet fel kicsit.

- Nem lesz belőle nagy bajod? - kérdezem bizonytalanul.

- Nem. - fintorog. - Majd kicsit balhéznak meg ilyenek, de nem tudok mit csinálni. Majd küldök valami ajándékot a fotós csajnak, asszem Zsófi a neve. Aztán majd szépen áttesszük máskorra. - mondja, én pedig csak rosszallóan megcsóválom a fejem rajta.

- Lassan ideje hazamennem. - mondom végül. - Te biztos megleszel egyedül? - kérdezem, mire csak bólint. - Ne aludj hason és tedd magasra a párnád. - javasolom, amin csak szélesen elvigyorodik.

- Úgy lesz, Tündérszemű. - ígéri és hozzám hajolva egy apró csókot lehel az ajkamra.

*-*

A nappalinkba lépve úgy érzem, hogy az egész családom plusz Nicole rám vártak. Bendi szokásos fintorával ül a kanapén barátnője mellett, azonban amint tekintetünk találkozik, vonásai finommá válnak és megereszt felém egy határozatlan mosolyt. Ettől aztán annyira elgyengülök, hogy érzem, amint a szemeimet ellepik a könnyek.

Kicsit idegesen préselem össze az ajkaimat, majd mielőtt bárki is mondhatna bármit, pár hosszú lépéssel megyek oda hozzá és kérdés nélkül ölelem magamhoz szorosan. Érzem rajta, hogy kicsit meglepődik - talán egy pillanatra még az is átfut az agyán, hogy Szoboszlai miatt pityergek - de végül ő is hátamra fonja kezeit, már amennyire a gipsze engedi.

- Sajnálom, hugi. - motyogja a nyakamba.

A szívem eszeveszett tempóra vált és megint elszorul a mellkasom, amint arra a sok-sok emlékre gondolok amit együtt éltünk át az évek alatt.

- Annyira szeretlek, bátyus. - mondom neki alig hallhatóan.

Kicsit később szipogva válok el tőle és csak ekkor realizálom igazán, hogy további 3 ember figyel minket.

- De többé ne verj meg senkit. - mondom kicsit komolyabban. - Különben vénlányként veletek fogok élni. - mutatok rá és Nicole-ra.

- De ha bántani mer téged, levágom a farkát. - ígéri, mire csak tehetetlenül elnevetem magam és helyet foglalok mellette a kanapén.

- Bendi, tudod, hogy az erőszak nem megoldás. - szúrja közbe anya, amire szinkronban röhögjük el magunkat.

A nevetés elhalásával apa megköszörüli a torkát és érdeklődve emeli rám a pillantását.

- Szóval te és Szoboszlai Dominik? - kérdezi elmélázva, én pedig csak bizonytalanul bólintok.

A mondata egyébként tökéletesen lefedi a mostani helyzetet. Én és ő. De ettől tisztább infóval én sem tudok jelenleg szolgálni.

- Ezek szerint tényleg tartanom kell tőle, hogy Németországba mész, hm? - kérdezősködik tovább, én pedig idegesen harapok bele az alsó ajkamba.

- Apu... - tárom szét tanácstalanul a kezem. - Nincs köztünk semmi komoly, ha Németországba mennék, akkor tényleg a divatsuli miatt csinálnám. - mondom, és persze a gondolataim nekem is előre szaladnak most egy kicsit, pedig nem lenne szabad ennek megtörténnie; nem akarok arról fantáziálni, hogy mi lenne ha Dominik és köztem valami nagyon komoly dolog lenne.

Én annyira béna és szerencsétlen vagyok, hogy kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy tényleg lesz-e köztünk valami. Elvégre ő egy iszonyat tehetséges és egyre híresebb focista volt, akiért oda voltak a lányok és ő is oda volt a lányokért. Mi van, ha ez csak valami kis nyári fellángolás volt a részéről? Nem akartam, hogy az legyen, de ez is benne volt a játékban.

Egy pillanatra nagyon kínos csend telepszik a szobára, én pedig nem tudom, hogy azt várják-e, hogy én mondjak valamit. De nem tudok. Annyira hirtelen történnek a dolgok, hogy muszáj ezeket kicsit magamban tisztázni, mielőtt bárkivel is beszélnék erről.

- Mi lenne, ha néznénk valami zs kategóriás családi filmet itt a nagy izgalmakra és rendelnénk valamit enni? - ajánlja anya végül, én pedig hálás pillantást küldök felé, amiért oldja a hangulatot, a többiek pedig egybehangzóan egyeznek bele a javaslatába.

*_*

Szép jó estét Nektek itt is! Gondoltam ma ide is elfér már egy új rész. ;)

Köszönöm a szavazatokat és hozzászólásokat az előzőekhez is :))))

Bevallom, én nagyon szerettem ebben a részben megjeleníteni Mira és Bendi testvéri kapcsolatát, kíváncsi vagyok nektek mi a véleményetek róla?

Ezen kívül mit szóltok ahhoz, hogy Nicole és Dominik között történt régen egy ilyen ismerkedős táncolás? Éééés mit gondoltok hogy miért van sírós román zenés lejátszási listája D-nek? :O

Sok-sok puszii.