-Én is nagyon szeretlek Hercegnő, én is.

-Most mennem kell, beszélek egy kicsit Luke-al és megyek aludni. Gondolom te gondolatban minden hova követni fogsz.

-Jól gondolod, Hercegnő.

-Jó éjszakát szerelmem.

Pár órával később:

Éppen készülődtem a lefekvéshez mikor megnyikordult valami. Először csak azt hittem hogy a szél az de mint később kiderült azonnal segítséget kellet volna hívnom.

Vártam pár percet de semmi nem történt. Lefeküdtem hát aludni ezért is nem vettem észre hogy valami kendőt nyomnak az arcomhoz. Mikor újra felkeltem egy sötét szobában voltam. Próbáltam fel állni de nem sikerült, le voltam kötözve ezért még mozdulni se igazán tudtam. Hívtam Jaket de nem reagált vagy csak nem tudott. Azonnal abba hagytam a hívását mikor ajtó nyikordulást hallottam.

-Felébredt a mi kis Trónörökösünk. És már is az ő kis Hercegét hívja, hogy oda ne rohanjak.-gondolom látta az arcomon az erőlködést. (olyan értelemben hogy Jaket hívom szerk.)

-Ki vagy és mit akarsz tőlem?-tettem fel a kérdést bátran bár legbelül nem is olyan mélyen rettegtem.

-És a halálodat akarom, és én vagyok a felkelők vezetője, gondolom már hallottál rólam.

-Hát, nem igazán.-hazudtam egyenesen a szemébe.

-Hát akkor azzal kezdem hogy én öltem meg anyádat, hát igen ő is pont úgy viselkedett mint te. Pimaszsággal próbálta leplezni a félelmét. És ő is a drága Hercegét hívta mint te. De mint őt sem találta meg senki téged sem fognak hidd el nekem Cica.

-És hogy hívnak téged? Vagy csak hívhatlak Szörnyetegnek?-próbáltam utalni az igazi valójára.

-Jajj de bátor lett valaki. Hát Baba úgy hívsz ahogy akarsz mivel nem fedem fel a kilétemet. Már csak az kéne hogy megüzend a kis barátodnak.

Okos el kell ismernem de így már tényleg nem tudom hogy-hogy fogok kijutni innen.

-Óóó innen élve nem fogsz kijutni.-mintha eszébe jutott volna hogy ezt még nem is közölte velem. Bár hiányozni fog azaz édes kis pofid.

-Neked mitől lesz jobb ha én meghalok?-mondjuk ezt a kérdést is időhúzásnak szántam.

-Kezdjük azzal hogy nem fogsz élni. És akkor a kis herceged is meghal. Nem lesz aki átveszi a trónt és mivel anyád már nem él így új trón örökös sem valószínű hogy lesz. És akkor én majd átveszem a trónon a helyeteket. És akkor végre az uralkodók körében is lesz aki az egyszerű népből került ki.

Nem lesznek többé olyan döntések ami ártana nekünk.

-És Szörnyeteg mi volt az ami arra kényszerített hogy fellázadj?

-A katonaság. Az apád azokban az időkben sokat háborúzott a tél embereivel mikor trónra került. Ezt a nép bánta hiszen belőlünk lettek a katonák és persze az elfekből de ők alapból erre voltak kiképezve születésüktől fogva. Én nekem be kellet vonulnom hiszen ez a kötelességem de a fiam ott maradt egyedül, akkor meg haza szerető polgár voltam. De mikor haza tértem és már se a feleségem nem volt otthon se a fiam összetörtem. Gondoltam fájjon úgy a Királynak mint nekem. Elveszem a nejét és a gyermekét is. Sokan voltak akik hasonlóan éreztek így sikeresen fellázadtunk. De ez nem volt elég ezért halt meg az anyád, és te is ezért fogsz meghalni. 

Erre csak ennyit tudtam reagálni:

-Sajnálom.

Jake szemszöge:

Mikor reggel felkeltem furcsa érzésem volt. Mintha hiányzott volna valami. Nem is tudom hogy mi csak annyi mintha nem is tudom. Mindegy hagytam is annak tudtam be hogy nem aludt mellettem az én Hercegnőm. 

Mikor elindultam a reggeli teendőmet elintézni zajokra lettem figyelmes. Gondoltam megnézem hogy mi lehet az, mikor Rebecca folyosójára értem kicsit megijedtem, csak remélni tudtam hogy nem vele történt valami már megint. De mikor többen is az ő ajtaja előtt álltak össze törtem. Nem hiszem el, megint vele van valami. Akkor reggel az volt az a furcsa hiányérzet. Oda rohantam a szobájához és utat törtem magamnak, először nem láttam semmi különöset csak mikor megláttam hogy az ablak tárva nyitva és Rebecca ágya teljesen fel van túrva. A király ott volt és sírt, sírt? Akkor biztos olyan dolog történt amit már nem lehet vissza csinálni. Kezdem úgy érezni hogy nem vagyok igazán jó őrző, se barát. 

Rebecca szemszöge:

-Sajnálom.-mondtam. 

-A te családod tehet róla úgy hogy semmit nem segít a sajnálatod. Nem hozza vissza a fiamat. És főleg nem tudja vissza csinálni az utóbbi 14 évben elkövetett bűneimet. 

-Hogy hívták a fiad?-bár tudtam hogy lehetetlen először Jake jutott eszembe. Hisz mondta hogy a lázadás alatt tűnt el az apja pontosan 14 éve volt. És most mondta ez az ismeretlen hogy nem hozhatom rendbe az utóbbi 14 évet. Túl sok az összefüggés. És mintha csonkítva lenne a füle, úgy értem hogy az égbe meredő része le van vágva. 

-Semmi közöd hozzá Baba. Elég ha annyit tudsz hogy még nagyon kiskorában meghalt. De gondolom nagy tettekre volt hivatott hiszen azon a napon született mint te. 

-Úgy hívták hogy Jake?-gondoltam megkérdezem hiszen ha már azon a napon is született akkor csak ő lehet az. 

-Nem, az ő neve Luke volt. 

Uram isten. Csak nem lehet az a Luke. De eddig csak ők ketten olvastak a gondolataimban. Ezt nem hiszem el, hogy lehetséges hogy 2 őrzöm is van?

Heyhey!

Na gyerekek úgy érzem hogy ebben a részben sok minden kiderült és elég pörgős is lett. Nem tudom hogy ti mit gondoltok róla de nekem nagyon tetszik. Remélem hogy most már fogtok reagálni rá de kitudja. Holnap remélem tudom hozni a kövi részt. 

Addig is puszi: R