Amit először észre veszek az egy hatalmas égés nyom. Majd az az arc aki elrabolt már egyszer. Nem hiszem el hogy újra itt vagyok, ezzel a szörnnyel. És ha lehet még fokozni ezt Luke is itt van. Hogy került ide? Vagy tényleg igazam volt és ennek az embernek Luke a fia...

-Na mivan Kiscsillag meglep hogy élve látsz? Vagy hogy egyáltalán megtaláltalak?-nevet fel vérfagyasztóan. Nem hiszem el hogy minden egyes nap újabb és újabb veszély fenyeget. Már rég haza mentem volna ha tehetném, de az a hülye gyümölcs....és Ethan. Ez az. Levszem a védelmet a gondolataimról és akkor esélyem van arra hogy megtalál. 

De tudom hogy nem bírom sokáig ezzel a bosszúra szomjas emberrel. És még a fiát is ellenem hangolta, látom hogy Luke nem akar tenni semmit annak érdekében hogy segítsen rajtam. 

Talán ha újra teleportálnék, csak ezúttal Ethan sátrához? Tudom hogy menne, de magammal hoznám ezt a férget is érzem.

-Hát igen meglep. Tudod az a helyzet hogy reméltem sikerül akkora energia löketet adnom hogy abba bele döglesz.-talán nem kellett volna ilyen bátran beszólni neki de nem érdekel. Csak húzom az időt amíg...mi? Hisz nem keres senki. Vagy ha mégis honnan tudnák hogy erre vagyok? Esélytelen ez az egész. 

-Te kis ribanc. Meg kellett volna öljelek míg volt rá lehetőségem. Luke gyere ide.-jajj ne mit akar ez?

-Luke, fiam. Azt kérem hogy vedd elő a késed, és szúrd le ezt a kis szukát.-mindenre gondoltam de erre pont nem. Bár ahogy elnézem Luke se számított ilyesmire.

-Apa, nem tehetem. Abba Én is belehalok amit gondolom nem szeretnél. Vagy engem is elakarsz veszíteni mint anyát?-mintha elmerengett volna ezen, de nem sokáig. Egyszerűen megvonta a vállát. 

-Figyelj fiam, feláldozlak téged csak hogy a népnek jobb legyen a jövője. Hogy mentes legyen egy újabb csak magával törődő uralkodótól. Nem tudna a nép elviselni még egy ilyen háborút.-láttam hogy ez a hozzá állás nagyon is fájt Luke-nak, nem ezt érdemelte volna az apjától. 

-Luke, nem kell megtenned, nem is akarok uralkodni. Én csak szépen nyugodtan akarok élni Ethan-el egy ehhez hasonló réten. Nem akarok fájdalmat okozni senkinek. 

-Nem fogom megtenni, egyrészt jobban szeretem az életem mintsem hogy eldobjam magamtól egy ilyen hülyeség miatt. A másik, nem mondhatja meg nekem senki hogy mit tegyek, vagy ne tegyek.-és ezzel a lendülettel átdöfte az apja mellkasát. Halálos sikoly szakadt ki a számon...

Ethan szemszöge:

Még mindig nem találom, itt kéne lennie. Már csak egy rét van hátra, de addig még van 4 km. Már majdnem ott voltam mikor egy hatalmas sikoly ütötte meg a fülem. Jajj ne, Hailey látomása bevált. Vajon mi történt. Még gyorsabban repültem. Már láttam Rebeccat, és hogy két ember áll mellette, de hirtelen az egyik össze esett. Mi folyik itt?!

Leszálltam és rohantam feléjük. Miért rontok mindig mindent el?

Letérdeltem Rebecca elé, aki csak sírt és nem tudta abba hagyni. 

-Nincs semmi baja. Csak megrázta hogy leszúrtam az apámat ennyi az egész. Egyébként ez a fickó volt az aki elől menekült mikor megtaláltad. 

Égtelen haragra gerjedtem, ha nem lenne halott én ölném meg. Még néhány zúzódás látszik a szerelmem testén emiatt az állat miatt. 

-Nem lesz semmi baj. Nem hagyom soha többé hogy bajod essen. Szeretlek. 

Rebecca szemszöge:

Hittem Ethan szavaiban. Hinni akartam benne, szükségem volt rá.

-Vigyél haza kérlek.-mondtam nagyon halkan. 

-Rendben bár hosszú lesz az út a palotába. 

-Nem, nem oda. Hanem hozzád. Te vagy az otthonom. 

Na hali. Tudom rövid lett nagyon. De annál tartalmasabb. Hát mondanám hogy itt vége a történetnek ha nem jönne a második könyv. Yeee. Már várom hogy elkezdjem. Remélem ti is.