Nagyon nehéz volt elbúcsúzni Ethan-től de mauszáj volt. 

/Visszaemlékezés/

-Ethan, tudom, hogy el kell mennem. Vagyis nem lenne muszáj ha te nem eröltetnéd. De tudod, hogy érted mindent megteszek. És ha Te úgy látod jónak ha elmegyek, akkor azt teszem. De ne feledd, hogy szeretlek és szeretni is foglak. 

-Rebecca, mióta megmentettelek az erdőben azóta tudom, hogy Te vagy a lelki társam. Örülök, hogy vagy nekem és kitartasz mellettem. Sajnálom, hogy el kell menned de nem tehetek mást. Megvédelek mindentől, még ettől a némbertől is de ehhez az kell, hogy elmenj és ne féltselek. Ami esélytelen hisz nem velem leszel. De legalább azt tudom, hogy messze vagy minden féle veszélytől. 

-Ez nem igaz. Tudod, hogy ahova megyek oda követ minden baj. És kitudja ki ered a nyomomba míg Te távol vagy tőlem.

-Senki nem olyan beteg, és bosszú éhes mint ez a nő. Tudom, hogy mások is azt akarják, hogy Te eltűnj a föld színéről de nem olyan veszedelmes egyik sem amit Te nem tudnál legyőzni. Hisz tudod, jó mestered volt.-próbálja viccessé tenni a dolgokat, hogy ne fájjon annyira a búcsú. De nem megy neki. 

-Szeretlek, és sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. De ha meghalsz nekem keresek egy módot, hogy vissza hozzalak és Én magam öljelek meg.-halkan nevetett egyet. 

-Édesem, halhatatlan vagyok. Nem tud nekem senki ártani egyedül Te. Ne félj. És Én is szeretlek. 

Ezután már csak azt láttam hogy egy hintó jön értem. És elég sok az őr, ahoz képest, hogy egy szövetséges országba készülünk átmenni. Végülis az apám szervezte az utazásomat. Gondolom túlságosan megakar védeni. Egy csókot nyomtam Ethan arcára és már el is indultam a kisebb sereg felé. Mikor kinyitotta nekem az ajtót az egyik páncélba öltözött tündér, megláttam a nővéremet. 

/Vissza emlékezés vége/

Elmélkedésemből az riasztott fel, hogy valaki rángatja a kezem. Nem kis erővel. 

-Figyelj, tudom, hogy hiányzik. De ne gondolj rá oké? Könnyebb lesz a helyzet. Mert kitudja meddig kell távol lenned tőle. 

-Igazad van Hailey. De olyan nehéz. És aggódok nehogy valami baja essen. Oké, tudom. Halhatatlan. De kitudja. 

-Megértelek. Nekem olyan mintha a bátyám lenne. Én is féltem. De nem lesz jobb ha betegre izgulod magad. 

Ezután már nem beszéltünk. Csak néztem a tájat. Egyre hidegebb lett. Láttam hogy a fák lehullatják a leveleiket. Megérkeztünk a Tél Birodalmába. 

Na kedves olvasók. Itt az új rész, tudom, hogy nagyon rövidke. De kárpótlásul hoztam nektek egy új storyt. A címe, Olümposzi Szerelem. Remélem sokatoknak fog tetszeni.