Már egy órája edzettünk mikor belejöttem. Hirtelen feltámadt az erőm vagy nme tudom és egy tűz golyót dobtam Ethan felé, hála a gyors reflexeinek nem történt semmi baja. 

-Jézusom, Ethan. Annyira sajnálom, kérlek bocsáss meg.-már szinte sírtam annyira bűntudatom volt. Közel jött hozzám és átölelt. 

-Semmi baj szerelmem. Nem a te hibád, nem tudod még kezelni az erődet. És éppen ezért is edzünk, hogy felkészült legyél.-a hangja megnyugtatott, elhittem neki hogy nem lesz semmi baj, hogy nem haragszik meg semmi. 

-Hiszek neked. De veled nem edzek többé. Nem várom meg azt a napot hogy fájdalmat okozzak neked. 

-Te csak úgy tudsz fájdalmat okozni ha elhagysz. A többit túlélem, de azt nem bírnám ki. Nélküled az életem szürke és szomorú. De te fényt hoztál belém és boldogságot. 

Annyira romantikus, örülök hogy aznap az erdőben megmentett és ide hozott. Egyrészt, nem éltem volna túl ott éjszaka. A másik hogy egy igazán csodálatos embert azaz angyalt ismertem meg. És bár a múltjától félek, tudom hogy nem lesz semmi baj hisz megvéd. 

Tudom egy nap boldogan és gondok nélkül fogunk élni, talán megkapom a koronát is és uralkodni fogok. És ő lesz a királyom. Sok kis gyerekünk lesz, vagyis nem olyan sok. És én nem fogom elengedi őket úgy mint engem a szüleim. 

-Minden esetre jobban oda fogok figyelni minden edzésen, nem hagyhatom hogy bármi bajod essen, nem élném túl. 

Ezek után már nem folytattuk a gyakorlást. Lefeküdtünk a földre, azaz a medve szőrre amit leterítettünk és vártuk a naplementét. Addig beszélgettünk, sok új dolgot megtudtam róla. Hogy miket csinált míg nem találkoztunk, addig még nem fogadta be a testvéremet. Hogy a mennybe mi is volt a feladata, és boldog vagyok attól hogy bízik bennem és megosztja velem az élete nem mindig szép szakaszait. 

Utána én meséltem magamról. És bár nekem nem volt olyan érdekes az életem mielőtt ide jöttem volna figyelemmel kísérte minden szavamat. Tényleg foglalkoztatta az hogy a kedvenc virágom, vagy hogy melyik mesére tudtam csak elaludni. Még azt is meghallgatta miket tettek velünk a nevelő otthonba. És bár oda akart menni megölni minden embert, nem engedtem. Nem mintha bántam volna, de el kell ismernem hogy ott éltem sokáig. És nem tettek utcára. 

Már a csillagos eget néztük. Kezdtem álmos lenni. Hisz egész nap edzek, és éjszaka nem tudok aludni az álmaimtól vagy látomásaimtól. Nem igazán tudom hogy mik azok de ha Hailey vissza jön hozzánk mindenképp megkérdezem tőle. 

-Gyere menjünk vissza a sátorba. Hátha ma aludni is tudsz. Meg talán még enned is kéne. Az utóbbi egy két napban nem igazán eszel.-a hangja aggódó volt, de nincs semmi bajom szóval nem kéne féltenie de egy kis alvás jól esne. 

-Oké, menjünk aludni. Majd eszek reggel, most nem kívánok semmit.

-Ez így nem lesz jó életem. Túl hajszolod magad egész nap, és nem eszel, aludni sem tudsz rendesen. Ha valami bajod lesz téged teszlek felelőssé. 

-Oké, oké Ethan nyugi ne félts ennyire. 

Bementünk a sátorba, az "ágyon" én aludtam belül. Ethan mellkasára feküdtem, hallgattam a szív verését. Nem tudom mikor aludtam el csak annyira emlékszem hogy Ethan kiszáll mellőlem az ágyból és kimegy az ajtón. Követtem de csak kilestem hogy hova megy. A hold fényében éppen csak annyit láttam hogy egy nővel beszélget. Hangját nem emelte fel nehogy felkeljek, de érezhetően dühös és fenyegető volt.

Ami igazán meglepett mikor a nő távozott repült. Ez egy angyal. 

Sziasztok! Kicsit rövid tudom, de elég romantikus lett meg a végén ki lehet ez a nő? Majd a következő részekben kiderül. Hajnalban várható még rész mert emiatt a nagy hőség miatt nem tudok aludni.