Már egy hónapja annak az esetnek hogy Luke és az apja, vagyis inkább az apja megakart ölni. Nos ebből annyi sült ki hogy Luke leszúrta az apját, majd eltűnt. Engem megtalált Ethan és azóta megint azon a réten lakunk ahol eleinte voltunk. A képességeimet egyre jobban tudom használni, már nem csak menekülni vagyok képes hanem akár harcolni is. Már nem kell mindig Ethan védelmére várnom, vagy számítanom. 

A kapcsolatunk eleinte nem igazán működött. Túl sok volt a hazugság. Az hogy eltitkolta hogy a állítólagos húga valójában az én nővérem, na jó igazából ikrek vagyunk de nem egypetéjű. Szóval ott tartottam hogy magamban elkellett rendezni mindent mielőtt újra kezdtem volna Ethanel ezt az egészet. Tudom, tudom. Minek pazarlom az időt ilyen pasi mellett. De az az igazság hogy nem igazán ismerem, hisz az életem abból áll hogy veszélybe kerülök, és vagy kimentem magam vagy Ethan segít. Nos igen, nem igazán tudtunk ismerkedni. 

Hailey az apánkkal maradt egy kis időre. Be akarják pótolni az elvesztett éveket ami valljuk be nekem se ártana. De nem panaszkodom, sokkal nyugodtam csak kettesben lenni ezzel az angyallal. 

Ami Jaket illeti elvileg a várbörtönbe van, rajta kapták hogy Luke apjával levelezett. Vagyis Ő raboltatott el, és végig csak a trónra pályázott. És bár nincs még sok bizonyíték ellene tudom hogy elfogják ítélni.  Ami nagy öröm számomra azaz hogy Hailey elárulta el tudom választani magunkat. Hogy ne legyünk többé őrző és védenc. 

Vissza emlékezés:

Előttem áll a főtanács. Kiegészítve pár vén emberel akik elég furcsa ruhát hordanak. De nem érdekel addig ez az egész míg képesek engem és Jaket szét választani. Egy kis hiba van az egésszel, hogy mind a két félnek jelen kell lenni. Nos az esetünkben ez úgy lett megoldva hogy tele nyugtatózták a herceget. 

Nem volt túl hosszú. Csak valami latin szöveget mondtak el, majd innom kellett valami szörnyen rossz ízű italból is, ugyan ezt megismételték Jaken bár nála az ivás nehezebb volt.

Vissza emlékezés vége

És igen ennyi történt ebben a hónapban. Bár minden éjszaka hasonló rémálmok kísértenek amik az elszökésem éjszakáján voltak. Ilyenkor mindig izzadtan kelek, és Ethan is felriad. Megnyugtat, hozzá bújok és alszunk is tovább. Ennek köszönhetően hatalmas karikák vannak a szemeim alatt. 

-Reggel van édesem, kelj fel. Megyünk edzeni tudod.-kelteget Ethan.

-Csak még 5 percet, kérlek.-könyörgöm. A ma éjszaka sem aludtam semmit, vagyis aludtunk semmit. Még rosszabb is volt mint általában. 

-Nem lehet, ha vissza alszol akkor már egész nap ki se jössz. Amit nem engedhetünk meg magunknak, minél előbb megtanulod kezelni az erődet annál előbb mehetünk vissza a palotába.-mondja bíztatóan. 

-De nekem itt is jó, szeretek itt élni. Mindenem megvan ami kell. 

-Tudom, de nekem hiányzik az igazi zuhany és az 5 fogásos étkezés.-nevet fel.-És a fogadott húgom is. 

Nem mondtam semmit. Igazat adtam neki. És minél előbb megtanulok mindent annál előbb lehetek egyedül és nem kell a folyamatos felügyelet. Elkezdtem kikászálódni a hatalmas szőrme takaró alól. Olyan jó meleg volt, nem akartam ki jönni. 

Miután egy negyed óra szenvedés után elkészültem kiléptem a rétre. Csodálatos látvány fogadott. Először is imádom ahogy a nap fel kel, de az előtte álló éppen félmeztelen angyal pasim se semmi. 

Jó kimondani hogy pasim. Csak az enyém. Semmi gondunk nincs. Csak egy baj van ezzel az egész nyugalmi állapottal. Nem fog sokáig tartani. 

Nah itt az első rész, vagyis a második évad vagy könyv ki hogy szereti mondani első része. Olyan jó ezt leírni. Boldogsággal tölt el hogy van aki olvassa ezt, kommenttel vagy vote-ol. Aki ezt teszi annak egy hatalmas virtuális ölelés.