-Micsoda? Nem ő nem lehet az apád, hisz te és Ethan tesók vagytok, így nem lehetsz az én testvérem.

-Ugyan Rebecca ne mond hogy még soha nem  gondolkodtál azon hogy miért különbözünk ennyire és hogy nekem miért nincs szárnyam mikor az állítólagos bátyámnak meg van.

-De ez nem lehet, én egyke vagyok nem lehet egy nővérem hirtelen a semmiből. Apa mond meg neki hogy téved, kérlek.-de csalódnom kellett az apámban mivel oda rohant Hailey-hez és átölelte.

Nem ez nem történhet meg, nem hiszem el. Miért nem szólt senki? Ethan, Hailey, vagy akár apa.
Ethan-re néztem de ő nem mert rám nézni, szóval tudta hogy Haiy az én testvérem és nem az övé.

-Úgy hiányoztál kicsim, azt hittem már rég halott vagy, el se hiszem hogy így ti ketten itt vagytok velem.-mondta az apám vagyis apánk.

-Igen és van egy rossz hírem, nem maradhatunk el kell mennünk nem biztonságos ez a hely se nekem se Rebecca-nak. Az őrzőink ellenünk munkálkodnak.

Várjunk csak ki a nővérem őrzője? Csak nem...? Luke, hisz tudom hogy nekem Jake de más is látott a fejembe és az Luke, de akkor nem az én őrzőm hanem Hailey-é, akkor ez azt jelenti hogy ikrek vagyunk.

Lassan miközben senki nem figyelt elhátráltam és megindultam a szobám felé. Mikor a nagyterem kapuján kiértem rohantam mintha üldöztek volna. Vagyis üldöztek....a gondolataim. Csak az a baj hogy azok elől nem futhat el az ember. Nincs menekvés.

Mikor már távol voltam az apámtól, a nővéremtől és a szerelmemtől na és az egész udvartól végre nyugodtan fel lélegezhettem. Az udvar kapujában álltam meg, úgy hogy kisétáltam a ragyogó napfényes kertbe. Nem tudom hogy a virágok vagy a napfénye nyűgözött le jobban.

Az udvar végébe megláttam egy padot, gondoltam leülök és végig gondolom mi is történt az utóbbi két hónapba.

Először is megszöktem az intézetből, majd egy csodálatos világba ébredtem ahol hirtelen közlik velem hogy én vagyok ennek az egész helynek a hercegnője. A kastélyban meglelem apámat aki közli velem hogy 14 éve a felkelők  megölték az anyámat és ezért vittek el az emberi világba.
Majd az őrzőm kilétére is fény derül, Jake az akibe szerelmes voltam évek óta. Mivel összetörte a szívem megpróbáltam öngyilkos lenni ami nem sikerült hisz Jake megmentett, a kórházba összejöttünk de nem sokkal utána elrabolt a felkelők vezére, pontosan az aki megölte annak idején az anyámat. Csodálatos felfedezést tettem, Luke is az őrzőm és különleges képességeim vannak. Ezeket kihasználva sikerült megszöknöm és lélek szakadva menekültem az erdőben mikor egy sötét angyal megmentett. Elvitt a tábor helyükre ahol találkoztam Hailey-vel és a megmentőm nevét is megtudtam: Ethan. Próbára tett de mikor rájöttem volna a megoldásra elrabolt Luke, és azt mondta hogy magával visz. Éjszaka mikor aludt sikerült haza teleportálnom és meghallottam hogy Ethan a szerelmének nevez, miután elmagyarázott mindent közöltem hogy vissza kell hoznia hogy mindent tisztázni tudjak de arra kellett haza érnem hogy Jake-t koronázzák és hogy Hailey a nővérem. És most itt vagyok.

Hát igen sok minden történt mióta itt vagyok, talán túl sok is és tudom hogy közel sincs vége a történetemnek. Mikor végeztem eme hosszú gondolat menetemmel gyors léptekre lettem figyelmes.

Ethan szemszöge:

Éreztem magamon Rebecca tekintetét de nem mertem rá nézni, tudtam hogy haragszik és talán csalódott is bennem. De mikor kész voltam hogy elmagyarázzam neki a helyzetet hült helyét találtam. Nem, nem veszíthetem el. Még egyszer nem, azt nem élném túl. A keresésére indultam. De sehol nem találtam, mikor eszembe jutott hogy az udvaron még meg sem néztem. Futva indultam el mikor megláttam egy padon, össze volt húzódva és éppen nagyon elmélkedett valamin.

Halkan elindultam felé, mikor fel kapta a fejét és hirtelen rám nézett. Láttam hogy pár könnycsepp megindul a szeméből és hogy versenyt futnak az arcán. Gyorsan oda rohantam hozzá és átöleltem.

-Már nem lesz semmi baj. Hidd el minden rendbe jön.-próbáltam nyugtatni de mintha csak rosszabb lenne a helyzet.

-Nehhem lesz jhobb.-sírta.-Annyhi mindenh történt már nem bírom. (próbáltam sírósan írni szerk.)

-Figyelj ide, nem mehetsz el. Nem hagyhatsz itt, nem élném túl nélküled. Te vagy a mindenem, kérlek, könyörgöm ne menj.-rám emelte  hatalmas könnyáztatta szemeit és a válasza megváltoztatott mindent.

Na angyalaim itt van az új rész remélem tetszeni fog mindenkinek. Tudom hogy a vége nagyon nyálasra sikeredett de hát kell ilyen is nem? Na csak annyit akarok még mondani ha tetszett komizz vagy csillagozz nagyon szépen köszönöm!

Puszi: Bekuci