Boldogsággal tölti el a szívemet hogy örökké együtt lehetünk.

-Mármint ha te is szeretnéd nem akarok semmit rád erőltetni. De én érzem hogy boldogok lehetnénk együtt.

-Semmi kifogásom nincs elenne. Én is veled szeretnék lenni de előbb el kell mennünk a palotába.-jelentettem ki határozottan.

-Mi? Miért? Veszélyes nem mehetsz. Nem engedem.-ráncba szaladt a homloka, a szeme elsötétült és kicsit erősebben is fogott. De nem érdekelt.

-Akkor is megyek ha te nem, tudod hogy képes vagyok egyedül is eljutni.-itt már lazított a fogásán érezte hogy ezt a csatát elvesztette.

-Rendben elmehetünk de akkor jön Hailey is. Nagy segítség lesz.

Pár óra múlva: 

Elindultunk a Királyságom felé. És bár féltem hogy útközben összefutunk Luke-val vagy azzal a pasassal aki elrabolt nem szóltam senkinek. Tudtam hogy oda felé nem lesz gond, de miután ki kell jutni a várból....hát nem is tudom.

Már félúton jártunk és én csak gondolkodtam meg se szólaltam, a tájat se figyeltem csak haladtam előre szépen lassan és azon gondolkodtam mit is mondok majd Jake-nek és az apámnak, na és az udvarnak és ha ott lesz Luke akkor neki is el kell magyaráznom mindent.

Éreztem magamon Ethan aggódó tekintetét de nem néztem felé, még mindig a kis beszédemen dolgoztam. "Szerbusz apám, csak azért jöttem vissza hogy közöljem nem vagyok Jake-el többé együtt, és hogy Ethan és én elfogjuk hagyni a Királyság ezen területét, ja és nincs szükségem őrzőkre." Hát nem tudom hogy fogadná.

Hailey szemszöge:

Én nem akartam jönni erre az útra, tudtam hogy lefogok lepleződni Rebecca előtt de éreztem hogy itt az ideje annak hogy megtudja az igazságot. Csak Ethan tudott róla, meg persze két másik személy akikkel már nem állok kapcsolatban. De annak idején mikor megszöktem Ethan megvédett, etetett, itatott, ruházott és hugává fogadott. Ezt soha nem tudom neki viszonozni de próbálkozom.

Rebecca gondolatai a vissza térérs körül forognak, nem is sejti hogy mi vár rá ott, vagy hogy mi fog történni a vissza úton. Azt is érzem hogy Ethan aggódik érte, azt hiszi valami rosszat tett ezért nem néz felé Beck és nem beszél vele, nem is sejti az igazságot.

-Ethan-suttogom-nem tettél semmit csak épp azon gondolkozik mit mond a családjának azzal kapcsolatban hogy többé nem megy haza és hogy veled és velem marad.

A megkönnyebbültség az arcára volt írva, nagy kő esett le a szívéről. Éreztem, és magamban mosolyogtam.

Ethan szemszöge:

Egész úton aggódtam Rebecca miatt, azt hittem valami rosszat mondtam és azért nem szól senkihez és nem néz ránk. De miután Hailey megnyugtatott már nem izgultam annyira. Persze féltem hogyha megtudja Haileyről az igazat hogyan fog reagálni. Tudtam hogy haragudni fog ránk, és az egész világra de abban is teljesen biztos vagyok hogy ki fogom őt békíteni.

Robert szemszöge (ő volt az elrabló):

Már napok óta követem a nyomát annak a kis ribancnak de még mindig nem találtam rá. Az elhagyott tábor helyre vezettek a nyomai de lehetetlen hogy az erdő szörnye védelmezné őt. Hisz ki ő? De egyre közelebb vagyok, érzem. Az arcom nem gyógyult be, egy hatalmas égés folt fedi be de nem csak az arcomat, az egész testemet. Ezt még megbosszulom, módszeresen fogom megölni a családja előtt majd én is a halálba menekülök.

Várjunk csak, hangokat hallok nem messze, de ez nem a lány. Vajon ki az?

Oda lopództam és figyeltem, pont úgy nézett ki mint a fiam annak idején. Luke. -

-Luke te vagy az?-kérdeztem, reménykedtem hogy ő lesz az és a segítségével megölöm a Hercegnőt.

-Ki van ott? Haho?-nem láthatott mert egy fa mögött voltam de én láttam őt. Pár másodperc múlva előmerészkedtem a rejtekemből.

-Luke te vagy az?-kérdeztem újra.

-Ki akarja tudni?

-Az apád.-jelentettem ki.

-Nem, az lehetetlen az apám még a fronton meghalt 14 éve.

-És ez az apa pedig azt hitte a fia halt meg 14 éve.-oda rohant hozzám és óvatosan megölelt.

-Ki tette ezt veled?-kérdezte dühösen.

-A Hercegnő, és el kell mondanom azt is hogy én raboltam el, de csak mert azt hittem hogy halott vagy és hogy anyád is halott.

-Megbosszullak apa megígérem.-jelentette ki határozottan a fiam.

A Király szemszöge:

Már több hete nincs hír Rebeccaról, nem akarok rosszat hinni hisz Jake még életben van de kezdem fel adni a reményt ezért is adom ma át a koronát Jake-nek. Nem bírok többé a Királysággal foglalkozni hisz ezért tűnt el Rebecca is, ezért halt meg az anyja ezért vesztettem el Őt is. A koronázás este kezdődik, és bár Jake megváltozott az utóbbi napokban tudom hogy jó Király lesz belőle.

Jake szemszöge:

Végre eltűnt az életemből Rebecca, már azt hittem hogy az a vén lázadó már soha nem rabolja el. És ha nem Király lenne belőlem tökéltes lennék a színészi pályára is, hisz nálam ki játszaná el jobban hogy szereti őt? Csak a koronája kellett és az apja bizalma. Ezért az életemből elpocsékoltam 14 évet, micsoda időhúzás de megérte hiszen este koronáznak. Az előkészületek jól haladnak már csak fel kell öltöznöm és kezdődhet a ceremónia.

Közeledek a paphoz aki a fejemre fogja rakni az erőm jelképét, mikor zajra leszek figyelmes.

Rebecca szemszöge:

-Állj!-kiáltottam.

Mindenki megfordult Jake is, harag látszódott az arcán és talán egy kis félelem de szeretet az nem.

Valaki gyors ütemben haladt felém, az apám volt az. És bár Ethan gyorsan elém lépett és a testével védelmezett és megkerültem és az apám karjaiba vetettem magam.

-A koronázás le van fújva.-kiálltotta el magát.-Annyira örülök hogy vissza kaptalak.

Mikor a hátam mögé nézett a mosoly az arcára fagyott.

-Apa, apa mi az? Mi történt?

Hailey előre lépett és megszólalt.

-Üdvözöllek apám.

Na gyerekek kijelenthetem hogy visszatértem és hogy folytatom a történetet. Örülök neki hogy vissza jött az ihletem és hogy időm is volt. Nagy erőkkel dolgozom a kövi részen addig is puszi: Bekuci