Hailey szemszöge:

Onnan tudok ennyi mindent hogy a jövőbe látok és mind e mellett tudok olvasni mindenki gondolatában. Én a fél-e médium vagyok csak a szellemes mizéria nélkül. És mikor Rebecca Jakere gondol furcsa érzésem van, mintha a srác már nem is ugyan az lenne mint aki volt.

Rebecca szemszöge:

Miután mindent megbeszélünk Hailey-el vissza is jött az a gyönyörű férfi egyed. Ahogy megpillantottam rögtön megremegett a gyomrom és a térdem is. Ha drága barátnőm nem karolt volna belém talán össze is esek.

-Na hozzá kezdhetünk ahhoz ami miatt ide hoztalak?-kérdezte közömbösen, rám se pillantott miközben feltette a kérdést.

Már megint mi baja van? Minden férfi ilyen vagy csak azok akikkel össze hoz a sors? Csak mert már kezd elegem lenni belőlük. De tudtam igaza van és neki kell látni az edzésnek már csak annak érdekében is hogy előbb elmehessek innen.

-Igen, persze indulhatunk is. Hailey is jöhet ügye?-tettem fel a kérdést. Nem azért mert nem bírom ki nélküle szimplán csak félek Ethannel kettesben maradni és nem akarok rámászni egy gyenge pillanatomban. Szóval megindultunk mi, így hárman az erdő felé. Oda ahova soha nem akartam újra belépni de kénytelen leszek hisz muszáj irányítanom az erőmet. És eddig mindig veszély helyzetben jött elő. Arra eszméltem fel hogy ez a dögösség csak hirtelen megáll előttem, megfordul, ördögien elmosolyodik majd hirtelen mielőtt pislognék eltűnik a sötét erdőben. De klasz, itt hagyott egyedül és ami még jobb nem figyeltem hogy merre megyünk így kitalálni se fogok. Most hogy megmentett hagy meghalni. Leültem a földre és gondolkodtam. Vajon ő hogy jutna ki innen. Repülne, logikus hiszen baromi nagy szárnyi vannak de ha nem tudná őket használni, ezzel szemben uralná az elemeket mit tenne?

Mivel azt sem tudom hogy melyik erő mit rejt így csak koncentrálok és majd kisül belőle valami. Gondolkozz Rebecca, gondolkozz. Sok természetfeletti könyvet olvastál. Mik szoktak benne lenni? Talán tudok teleportálni, vagy repülni esetleg láthatatlan lenni. Mind ez sok segítség lenne ebben a szorult helyzetben de még mindig nem tudom hogy hogy kéne felszínre hozni ezt az erőt.

Ekkor hallottam meg hogy mozog mögöttem valami, először azt hittem hogy Ethan vagy Hailey jött vissza értem. De hinni a templomban kell.

Ethan szemszöge:

-Talán még sem kellett volna ott hagyni egyedül. Ki tudja mi történik vele?-egyre jobban kezdtem aggódni hiszen még mindig nem lépett ki az erdőből.

-Nyugi már, megoldja. Most éppen azon gondolkozik hogy hogy tudna teleportálni, repülni vagy láthatatlan lenni. És jó kis gondolatai vannak hisz erre mind képes, sőt sokkal többre is és ezt te is nagyon jól tudod.

Igaza van Haileynek, meg fogja oldani ezt Beck is egyedül. Talpra esett és okos is. Hiszek benne.
Ekkor viszont Haileynek az arcára fagyott a a mosoly. Inkább átvette a halál félelem.

-Haiy, mi történt? MOND MÁR MI A FRANC TÖRTÉNT!-egyre idegesebb lettem. Gyorsan felszálltam és szerelmem keresésére indultam. De nem volt ott ahol hagytam, csak hűlt helye. Fájdalmamban felüvöltöttem és repültem de sehol nem találtam. Nem veszthetem el, őt nem.

Luke szemszöge:

Sok minden történt mióta eltűnt a Hercegnő. Első sorba rájöttem hogy őrző vagyok még hozzá az övi, vagyis nem pontosan de valami olyasmi. Azt a Király nem árulta el hogy kié vagyok de annyit igen hogy az a személy nagyon közel áll a Hercegnőhöz. A második. Jake lett kinevezve mint trón örökös. Hisz már reménytelen hogy valaha is megtalálják Rebeccat. Épp a sötét erdőt jártam, vadásztam mikor furcsa érzésem támadt. Mint mikor Beck még velünk volt. Talán itt van és jól van. De arra nem készültem fel amit látni véltem. El se tudtam képzelni hogy ennyi sérülés lehet egy ilyen kicsi testen. Bár haja ugyan olyan volt, ruhája is bár már véresen és szakadtan  ha nem éreztem volna hogy ő az fel sem ismerem. Talán a király kereső osztaga is ezért nem találta nem ismerte fel? Mert ha igen azt nagyon megbánják, hisz itt szenvedett ki tudja mióta.

-Rebecca, te vagy az ügye?-tettem fel félve a kérdést. Nem bírtam volna elviselni ha nem ő az.

-Luke? Hogy kerülsz ide, és mikor jöttél? Egyáltalán hogy találtál meg?-megtört tekintet nézett vissza rám. Fogalmam sincs hogy mi történt vele de abba biztos vagyok hogy kiderítem.

-Igen én vagyok az, éppen vadásztam mikor megéreztem a jelenlétedet és csak most jöttem. De most velem jössz, vissza viszlek az udvarba.

-Én nem akarok vissza menni oda. Minden rossz ott történt. Ott akartam öngyilkos lenni, ott raboltak el. És én nem merek vissza menni hisz kitudja mi vár rám még ott.

-Akkor is velem jössz ha nem akarsz, nem érdekel hogy mitől félsz. Most gyere. -hirtelen megragadtam majd felemelem magam mellé.-Kapaszkodj mielőtt leesel.

-Luke, ne nekem jó itt, nem akarok elmenni. Könyörgöm.

De már nem érdekelt. Mehettünk pár perce mikor egy hatalmas üvöltést hallottunk meg.

Helló babák!

Meghoztam az új részt. De szomorú vagyok. Senki, kivéve drága barátnőmet nem kommenttel. Lehet azért mert feleslegesnek tartjátok vagy mert lusták vagytok de nekem jól esne pár bíztató szó. És ha nem is pozitív amit írtok az se baj hisz csak tanulok belőle. De sebaj hátha itt már több komi lesz.

Puszi: R