Most már csak innen kell kijutnom. 

Bár tudnám hogy hol vagyok, de a környéken minden hol csak fák vannak és hó. Rengeted hó. Mi a franc. Hogy kerültem a nyár birodalmából, hova is? A télbe? Vagy csak addig tartott fogva hogy évszakot váltottunk. Fogalmam sincs. Megpróbáltam újra hívni Jaket de nem ment. Na jó, akkor innen is egyedül kell kikeverednem. 

Már mehettem egy ideje, mikor furcsa hangokra lettem figyelmes. A fák ágai töredeztek. Mi lehet ez? Vannak itt nálam is furcsább lények? Mikor percekkel később sem jött elő semmi tovább indultam. Na Rebecca veled is csak az elméd játszik, talán megbolondultam ez alatt a fogva tartás alatt? Miközben ezen filóztam egy árny suhant el mellettem. Megálltam egy pillanatra de ismét nem jött elő semmi. De tudtam hogy van itt valami, éreztem hogy figyel, szinte lyukat vág a hátamba a tekintete. De mégsem törődtem vele, majdcsak elő jön ha akar és remélem ha arra kerül a sor megtudom védeni magam vele szembe. 

Robert szemszöge:

Kicsit kótyagosan keltem fel, égett hús szagot éreztem és a fejem is lüktetett. Mi a francot művelt velem az a ribanc? Azon csodálkozom hogy egyáltalán túl éltem a támadását. Nem tudom hogy mi történt velem de abban biztos vagyok hogy megkeresem az a ribit és megölöm. Olyan lassan ahogyan csak lehet. Mikor felálltam erősen szédültem de nem adtam fel. Meg.Kell.Találnom. 

Elindultam kifelé, a havas táj csak segített abban hogy megleljem. A kis drága nem is tudja hogy mekkora veszélyben van. Ha nem én végzek vele akkor az erdő. Elindultam arra amerre a lábnyomok vezettek. A nyomok frissek, de gyorsan haladhat és nem tudom hogy mekkora előnye van. 

George Király szemszöge:

Már feladtam minden reményemet. Pont ugyan úgy tűnt el a lányom mint annak  idején a feleségem. És ő se került haza élve, csak darabokban. Nem tudom hogy most mit kellene tennem hiszen a trónörökös valószínűleg maghalt és ha él is akkor már nem sokáig. De újra házasodni se fogok csak ha már biztos vagyok benne hogy minden remény oda veszett. A lányom, és minden családtagom halott. Talán Jakere kellene hagynom a trónt? De nem lehet már generációk óta a családomé. De ha arra kerül a sor nincs más választásom, neki kell adnom mindent. 

Rebecca szemszöge:

Már éjszaka volt de nem mertem megállni, hisz bárki követhet és nem akarok meghalni. Még. 

Szárny suhogást hallottam, és éreztem magamon a szárnyak keltette szelet. Tudtam, eljött a vég. Mondjuk nem hittem volna hogy ilyen fiatalon ér utol, de most már mindegy. Csak a hatalmas fekete szárnyakat láttam magam előtt. Majd megfordult az a valami és én elájultam, szó szerint. 

Mikor magamhoz tértem, egy furcsa helyen ébredtem. Meleg volt, szinte fullasztó. Középen tűz égett én meg közvetlen mellette ébredtem fel. Gyönyörű volt, felül narancssárga majd lejeb haladva citromsárgába váltott át, utána egy nagy ugrás következett mert hirtelen kék lett. Mikor a tűz megfigyelésével végeztem körül néztem mindenhol. Egy hatalmas sátorban voltam erre könnyen rá tudtam jönni. Varázslatos minták szegték az egészet, a szőnyeg amin feküdtem varkas szőrből vagy hasonlóból készülhetett. A lényeg hogy puha volt és nagyon jó meleg. 

Váratlanul szét nyílt a sátor bejárata és belépett rajta az akinek mindent köszönhetek. Szárnyait azonnal nem is láttam meg de mikor jobban megnéztem vettem észre hogy össze csukta a hátán. Azok a éj fekete szárnyak bársonyosnak tűntek, és biztos vagyok benne ha megmertem volna fogni azt tapasztaltam volna hogy selymes és kellemesen puha. De nem csak azokba a varázslatos szárnyakba túrtam volna bele hanem a gazdájának hajába is. Azok a fekete tincsek amik épp hogy bele lógtak a szemébe elbűvöltek, de nem csak a haja tette ezt velem hanem a szeme is hiszen azok a vadító kék szemek, hmmm. Vagyis, Rebecca most azonnal állj le, neked barátod van akit szeretsz és ő is téged! De nem tudok nem gondolni erre lenyűgöző idegenre. Az álmodozásomat egy köhintés szakította félbe, gondolom hamar észre vette hogy bámulom és kezdet kínossá válni a szitu. 

-Khm, szia én Ethan vagyok. Téged hogy hívnak?-kérdezte aranyosan. Még a hangja is pazar.
-Rebecca vagyok. Ethan hogy kerültem ide?-alig tudtam megszólalni a gyomromban repdeső lepkék miatt.
-Én hoztalak ide.-na köszi azt én is gondoltam.

-És hol van az az itt?

-Messze a nyár királyságtól. De addig itt kell maradnod még meg nem tanulod használni az erődet. És még meg nem biztosodtam arról hogy biztonságban vagy. Nem csak az erdőben vannak ellenségeid Hercegnő. Talán ahol igazán nagy veszély van az a palotában van. 

Heyhey!

Meghoztam az új részt mint láthatjátok. Remélem tetszeni fog mindenkinek és fogtok kommentelni és csillagozni is. Mint láthattátok az előző részben megkaptam életem első díját. Ezt mindenkinek csak köszönni tudom de első sorban papir04-nek, aki nem csak nagyon jó író de jó barátnő is. Még egyszer csak megköszönni akartam. 

Holnap hozom az új részt addig is mindenkinek jó pihenést.

Puszi: R