Ott hagyott, ismét egyedül a sötétségben. 

Nem tudom hogy mikor keltem fel, azt sem hogy milyen nap van. Még csak azt sem tudtam volna megmondani hogy milyen napszak van, hogy milyen régóta vagyok itt. De egyre jobban gyengülök és érzem hogy nem bírom már sokáig itt. És akkor az lesz velem is mint az anyámmal, egy ország gyászolni fog. De Jake és apa belehalnak. Jake szó szerint és ha igazak a sejtéseim akkor Luke is. 

-Na Csipkerózsika vártam mikor kelsz már fel, alig tudtam magam vissza fogni hogy ne álmodba kezdjük bele a játékba. Én kérdezek és ha úgy gondolom hogy hazudsz beléd vágom a kést mindig más helyen okés?-mivel nem kapott különösebb vissza jelzést így magának bólintott.-Kezdhetjük.-válaszolta meg a saját kérdését. 

-Első kérdés: hmm nem is tudom mivel kezdjem. Szerinted kijutsz innen élve?-kicsit gondolkodtam hogy mit is mondjak legyek naiv és optimista vagy nézzem a dolgokat reálisan. Az utóbbi mellett döntöttem. 
-Nem.-mondtam egyszerűen. 

-Jól gondolod, és szerintem nem hazudsz. Na a következő. Valójában ismered Luket vagy csak kitaláltad hogy mentsd magad?

-Nem ő tényleg létezik, hinni-e kell nekem. 
-Akármit mondasz ezt nem tudom neked elhinni, Luke halott és ezen nem változtat semmi. 

És abban a pillanatban hogy ezt kimondta belém vágta a kést. És bennem is hagyta még fel nem tette a következőt. Olyan közel hajolt hogy éreztem a leheletét, láttam a sárga töredezett fogait. Ha ez nem lett volna elég a belőlem kihúzott késsel ami nem mellesleg véres volt végig simított az arcomon. Elkapott a hányinger, de mivel már napok óta nem ettem semmit így csak üresen öklendeztem. 

-Jaj csak nem rosszul lett a Hercegnő egy kis vértől. Hogy oda ne rohanjak. Na akkor kicsit szüneteltetjük a játékot. Vissza jövök később Tündérem. 

-És...és a sebem?-nem tudtam kimondani rendesen a torkomban képződő csomó miatt. 

-Óóó amit ne is aggódj, már nem vérzik. Annyira.-majd röhögve ment ki. Patkány, gondoltam magamban. 

Szépen lassan elálmosodtam majd gyorsan el is aludtam. Nagyon furcsát álmodtam, nagyon valóságos volt és mintha nem is álom lett volna hanem...hanem egy jövő kép. 

/Az álom/

Éppen egy csata kellős közepén voltam, körülöttem csak halottak. Mintha csak körém rendezték volna. Mintha nem tudtak volna átjutni egy láthatatlan energia pajzson, hisz mind tőlem ugyan olyan távolságra helyezkedett el. Mikor bizsergést éreztem a kezemen oda néztem de rögtön pánikolni kezdtem. Nem éreztem fájdalmat de tudtam hogy még mindig ég a kezem. Majd hirtelen kialudt, ismét oda néztem előre féltem a látványtól. De semmi sérülés nem volt rajta. 
Mikor eső illatát éreztem meg körül néztem, és tényleg esett. De rám egy szem csepp sem hullott. Furcsa, elkezdtem legyezni a kezemmel és abba az irányba kezdett el újra esni. Viszont egy hirtelen hurkán elsöpört mindent, mikor már túl közel ért hozzám kinyújtottam minden a két kezem mintha így megtudnám akadályozni hogy felkapjon a szél vihar és darabokra cincáljon. De mikor percekkel később sem történt semmi, félve ám kinyitottam a szemem. És nem volt nyoma semminek. Se hurikánnak se esőnek. 
Elindultam valamerre, nem tudom hova csak el innen a sok halottól. Óráknak tűnő percekkel később lódobogás hangja ütötte meg a fülem. Nem, már megint történik valami. Megálltak előttem majd azt kiáltották:
-Lőjétek le, ami a legfurcsább volt hogy ezt Luke mondta a katonáknak, akik aztán felvették a fegyverüket, céloztak majd lőttek. Hallottam hogy elsülnek a fegyverek, de egy se talált el. Meg is van hogy miért, egy hatalmas kőfal vett körül és óvón őrzött engem. Ebben a pillanatban keltem fel. 

/Álom vége/

Csapzottan ébredtem, és nem is értettem hogy mi ennek az álomnak a jelentősége. Mi a jó isten történik velem? Attól eltekintve hogy egy mániákus fogva tart és hogy Hercegnő vagyok. A nagy ábrándozásomból láb dobogás hangja riasztott fel, majd az ajtó csikorgó hangja. 

-Na Baba, felkeltél?-kérdezte undorító hangon. 

-Mint láthatod.-vetettem oda flegmán. 

-Na vegyél vissza, még mindig én vagyok az aki fogva tart és még mindig rajtam múlik az a nyomorult kis életed.

Igaza van, látta az arcomon hogy elérte amit akart, megijesztett. 

-Na Cica hoztam egy új játékot. Az a címe hogy törjük be a kis Hercegnőt.-nnenenenne csak nem ÚGY akar betörni. 

Egyre közelebb jött, már éreztem magamon azokat a mocskos kezeket. Uram isten tényleg úgy értette. Már az arcomat csókolgatta, éreztem valami furcsát, na de nem olyan értelemben. A kezemben, mint álmomban. Már ott tartott hogy az övét csatolja ki. De előtte még meg mutatta az "ostort" már ahogy ő hívta. Ő az idomár és a gumija az ostor. Közel hajolt éreztem azt a büdös leheletét. És abban a pillanatban mikor "oda" felhelyezte az ostort fejbe vágtam egy tűz gömbbel. Nem tudom hogy honnan jött de örülök neki. Ahogy látom már nem él, gyorsan kikötöttem,a kezem merthogy a kis kalandunk alatt meglazult a kötél és már álltam is fel. Rohantam a magam tempójában az ajtóhoz. Kinyitottam felrohantam, a házból is úgy törtem ki mintha az életem múlna rajta, vagyis várjunk csak....az is múlt. Majd egy nagy erdő közepén találtam magam. 

Na már csak innen kell kijutni. 

Heyhey!

Itt az új rész remélem tetszeni fog, és kíváncsian várom a kommenteket. Nyugodtan csillagozzatok nem harapok, nagyon. Na jó csak vicceltem. Holnap hozom az új részt. 

Addig is jóéccakat: R