Visszatartom a levegőt, hogy hagyjalak lélegezni.

Szemedet ölelem, hogy ne csalj meg senkit.

Kólát iszom, hogy emléked ízétől próbáljak lerészegülni.

Megégetem magam, csakhogy írjak még "belőled", s lássam mennyit adsz még ihletnek.

Forróvízzel mostam le érintésed nyomát, hogy többet ne érezzem, majd beláttam: Minél forróbb vízzel próbálkoztam, annál jobban éreztelek téged.

Éjszakáztam, hogy lelked félúton megtaláljam.

Kerültem a szemkontaktust, s még csak rá sem néztem, hogy legalább egyszer ő nézzen vissza és lásson elmenni.

Sírtam, hogy lemossam magamról a szégyent, amit rám hozott.

Figyeltem a légvétele ritmusát, hogy a levegőtől is egyszerre függjünk.

Hallgattam a hangját, s azon gondolkodtam, ha én igen, a föld miért nem remeg bele?