Talán ez lesz az első, de a végső viszlát.
Nem ez az, amit a szívem diktál, mégis most először úgy érzem, az agyam nyeri ezt a csatát.

Velem szemben áll, egyre közeledik, illata megcsap, szája mosolyra húzódik.
Hazudnék ha, azt mondanám, "már nem érdekel".
De az agyam azt mondja, " veszélyes, innen menni kell".

Szívem dobban, hangosan hevesen, hozzám ér, ő a mindenem...
Fáj látni az igazságot, de nem engedhetem, hogy tönkretegye felépített életem.

Túl sok...és hiányzik.
Ha nincs velem szívemben furcsa űr látszik...
Mit tettél velem? Miért függök tőled? Nem lehet, hogy miattad elszúrjam az életem...
Harcolnom kell. Ellened.
Azt akarom, hogy felejtsek, talán nem lehetek veled.

Belső párbaj, veszélyes harc.
Egyedül vívodom...
Látod? Így is te vagy minden gondolatom.
De akor lássuk, kész vagyok rá.
Itt a döntés kényszere, de még mindig vágyom rád.
Nagy kérdés, felőröl.
Te, vagy az életem borítsam föl?