A hirtelen beállt csendet hangos, dübörgő zene törte meg. A lámpák lekapcsolódtak, csak egy apró fényszóró világított megszínezve a plafont, és a diáktömeg arcát. A levegő fülledt és párás volt. A nyitott teremajtók messzi ablakából néha egy-egy frissítő szellő vált érezhetővé, de azt a kevés friss levegőt rögtön elszívta a diáksereg. Hosszú, barna hajzuhatagom átdobtam a másik oldalra, mögöttem pedig egyre sűrűbbé válltak a sorok. Hirtelen egy alak magasodott felém, súrolta az oldalamat, majd átlépett a pad felett. Éreztem, tudtam, hogy ő az. Beleborzongtam a gondolatba, hogy hozzámért. Leült mellém, vagyis elém. Pont ráláttam. Beletúrt sötét hajába, mosolyra húzta húsos ajkait, és a sötét fényben megcsillant az a mogyoróbarna, szinte feketébe hajló szeme. Szemem akaratlanul végigfuttattam rajt. Elidőztem izmos vállán, kidolgozott karján, ahol kissé látszottak az erek, és karkötőin, amik jobb csuklóján díszelegtek. Szemügyre vettem szolíd tetoválását, majd tekintetem ösztönösen arcára tévedt. Elfordultam, rejtett mosollyal éreztem a nyugalmat, a biztonságot és őt. A zene egyre hangosbb volt. A kettős felpezsdítette a vérem, a szívem ritmusra dübörgött egyre nagyobb iramban. Hangját néha kihallottam a zajból, nevetése pedig úgy hatott rám, mintha visszarepültem volna a múltba, olyan édes volt és lágyan mély, hogy felmelegített, és kellemes bizsergéssel töltött el. Lefelé hajtottam fejem, és mikor feljebb nyitottam a szemem, szembetalálkoztam az övével. Csak pár másodperc volt, mégis egyből elkaptam a tekintetét. Engem nézett. Szeme mélyen és erősen fogvatartotta az enyémet, megbilincselt, szinte kényszeríteni kellett magam, hogy vegyem le a szemem az övéről. Aztán, mintha mi sem történt volna, elkaptuk a tekintetünket. Hogy lehet valakinek ennyire átható, csillogó szeme? "Szemkontaktus mosta a mindenség mocskát le."
Utólag hallottam csak, de megrengetett. Ahányszor csak felnevettem, szája mosolyra húzódott. Miattam, rám. Látszódtak a múltunk összetört darabjai, melyet egyetlen pillantással akartunk összeragasztani. Egy rövid, de mindkettőnknek sokatmondó pillatással. Kevés embernek vannak beszédesebb szemei nálam, és csak kevesen értik meg. Én "írtam", te "olvastál", majd fordítva. Jót "beszélgettünk."