Azt hittem, hogy álmodtam a tegnap estét, de rájöttem arra, hogy többet engedtem meg magamnak és neki a kelleténél. Igazi férfinak mondom magam, ezért több dolog is van, amivel kapcsolatban szeretnek irányítani. Tegnap éjszaka elvesztettem magam felett az irányítást és megengedtem neki, illetve magamnak is, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Ez nagy hiba volt, hiszen nem engedem közel magamhoz az embereket. Legyen az nő, vagy egy régi barátom. Megszoktam, hogy falat emelek magam köré, mert kevés emberben bízom meg. Erre jött ez a nő, és nemcsak lerombolta ezt a falat, de elérte, hogy közelebb kerüljön hozzám. Férfiként tartok magam az iratlan szabályaimhoz, ahhoz a szokásaimhoz, amik beváltak az évek alatt. És most úgy éreztem, hogy kicsit megingott ez a szigorú szabálybetartásom.

Amíg aludtam, addig minden rendben volt. Kora reggel felébredve viszont újra minden rossz volt. Eszembe jutott a temetés és a jelenet, amikor édesanyámat a gödörbe emelik. A nap ragyogó sugarai előhozták a könnyeimet is, ezért a fekete bőr ágyon fekve a hátamra fordultam. Kicsi szobám van. Szó szerint egy nagyobb sarkot foglal magába. Hófehér szőrme szőnyeg foglal helyet a barna parkettán. Az ágy mögötti falon óriási fal matrica található, mely a város épületeit szimbolizálja. Nagy átlátszó üveggel van elválasztva a modern fekete zuhanyzó és a sarok kád. Mégis szeretem ezt a szobát, mert rajtam kívül soha senki nem tette be ide a lábát.

Ébredezni akartam, de a rossz emlékek legyengítettek. A tegnapi napig nem tudtam, hogy milyen érzés elveszíteni valakit. Elveszíteni egy olyan embert, aki életet adott. Tegnap kitépték a szívemet. Ez miatt elgyengültem. De megfogadtam, hogy bosszút állok és megkeresem a férfit, aki ezt tette. Mert a családomra senki nem teheti rá a kezét. Legyen az bárki, én megbüntetem. Tekintetem az asztal felé siklott. Terelnem kellett a gondolataimat, különben megőrülök. A tegnapi alkohol nagy fejfájást váltott ki belőlem, de jelen pillanatban mozdulni sem tudtam. Hagytam, hogy a gondolataim és a magány felemésszen. Ez a kettő nem volt egy jó párosítás, de erre volt szükségem. Kellett egy kis egyedüllét, hogy szokjam anya hiányának a gondolatával. Egymás előtt játszódott le a fejemben a jelenet, ahogy ott a kórházban meghal. Az éles sípolás megölt engem belülről. Azt hittem, hogy hallucinálok. Legalábbis bármit megtettem volna azért, hogy csak egy röpke látomás legyen. - Istenem! Miért tetted ezt velem? - félmeztelen felültem, majd az ágyam szélére csúsztam. Összehúzott szemekkel masszíroztam a sajgó tarkómat és a nyakamat. Miközben magamhoz tértem, a telefonom rezgett az éjjeli szekrényen. Nem tudtam, hogy ki hív ilyen óra magaslatában, ezért oldalra hajoltam. Meglepődtem, mikor megpillantottam a régi gyerekkori barátom, Emre nevét. Emret az iskolában ismertem meg, amikor a szülei át íratták őt hozzánk. Emre pont olyan fiú volt, mint a többi. Elveszett és nem tudta, hogy mit akar kezdeni a jövőjével. Akkor lettünk mi ketten barátok, amikor két nagyobb gyerek bántotta az udvaron. Megvédtem, kiálltam érte, és attól a naptól kezdve mi barátok lettünk. Felnőtt korban is tartottuk a kapcsolatot, de a rohanós mindennapok miatt nem tudtunk mindig beszélni. Most a hívása kicsit felvidított, de nem tartottam jó időzítésnek. - Szia, Emre! - fogadtam a hívást.

- Karim! Hogy vagy? - a tőle megszokott boldog, élettel teli hangon szólalt meg. Miért is lenne oka a szomorkodásra? Van egy gyönyörű párja, akivel a közös gyereküket várják. Mindene megvan, amiről csak álmodni tud. Oka sincs a szomorkodásra.

- Mostanában egy kicsit magam alatt, de ne menjünk bele a részletekbe. Inkább mesélj, hogy ti hogy vagytok!

- Ajaj! Ahogy hallom szükséged lenne pár kör italra!

- Az éjszaka már túl vagyok rajta. El nem tudom mondani, hogy mennyire fáj a fejem - oldalra pillantottam, majd kinyitottam a szekrényt és ruha után kutattam. Ma nem terveztem elmenni dolgozni, ezért valami kényelmesebb felsőt kerestem magamnak.

- Biztos, hogy minden rendben? A hangod nem valami vidám - hozta témába a dolgot. Kezembe vettem egy bordó felsőt, majd lehúztam a nadrágot magamról.

- Emre! Mondtam, hogy ne beszéljünk róla! Ti hogy vagytok?

- Oké! De tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz - egy kis hatásszünet után a lényegre tért. - Igazából azért telefonálok, mert...képzeld el, hogy megházasodom - a szemöldökömet ráncoltam, hiszen nem akartam elhinni azt, hogy köztük ennyire komolyra fordultak a dolgok. Tudtam, hogy közös gyereket várnak, de arra nem számítottam, hogy Emre idővel férj is lesz. - Az esküvőnk két hónap múlva lesz a családi hajón. Szeretném ha eljönnél! Számíthatok rád, igaz?

Lesütöttem a szemem. A kurva életbe! Tényleg nem jó Emre időzítése. Magamra húztam egy fekete farmert, miközben vissza csuktam a szekrény ajtaját. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy nem tudok elmenni. Igazából több okom lenne, ami miatt nem lehetek ott, de közben szar barát sem akarok lenni. - Két hónap alatt sok minden történhet még, Emre!

- De ez biztos, haver! Feleségem lesz - majd kicsattant az örömtől. Felsóhajtottam, majd visszaültem az ágy szélére és megdörzsöltem a halántékomat. - És nő nélkül ne merd oda tolni a képedet!

- Oké, figyelj! - erőltettem magamra egy mosolyt. - Elmegyek. Köszi a meghívást és gratulálok! Nem gondoltam volna, hogy eljuttok a házasságig!

- Igazából én sem, de hé...figyelj csak - szinte tudtam, hogy félre vonul valahova, mert hallottam, hogy suttogva tovább folytatja. - Szeretem. Apám, ez a nő az életem - suttogta alig hallhatóan.

- És én ennek nagyon örülök! Ez az élet lényege!

- Mondja ezt az, aki egy nőt sem enged be az otthonába - morogta, miközben felsóhajtottam. - És komolyan beszéltem. Ne merészelj nekem nő nélkül ide jönni!

- Nem ígérem, hogy viszek magammal valakit.

- Van most nő az életedben? - érdeklődött, de nem válaszoltam. Azt mondtam volna, hogy nincs, de igazából nem jött ki a számon. - Szóval van valaki. Ismerlek!

- Nincsen. Tényleg - mondtam szűkszavúan, majd az ajtó felé pillantottam. - Mennem kell, Emre - szóltam neki, majd gyorsan folytattam. - De hálás vagyok a telefonálásod miatt.

- Én is örültem neked, haver! Akkor ne felejtsd el. Két hónap múlva házasodom.

- Felírom valahova - erőltettem magamra egy mosolyt, majd sóhajtva letettem a telefont. - Pont a legjobbkor hívsz! - az ágyamra dobtam a telefonomat, és felálltam. Eszembe jutott, hogy régóta nem ettem, ezért az ajtó felé sétáltam. Emre és az esküvője váratlanul ért. És nekem most nincs időm ezzel foglalkozni.

Karim úr nem ébredt fel előttem, ezért úgy döntöttem, hogy kicsit kézbe veszem a dolgokat. Ha már erőszakkal itt tart, legalább legyen benne valami haszna. Barátkoztam a modern konyhával és készítettem egy finom reggelit. Gondoltam Karim úr hasára is, ezért direkt nagyobb adagot készítettem. Kislányként sokat figyeltem anyát, aki főzött a konyhában. Egy-két receptet el tanultam tőle, bàr ez nem jelentette azt, hogy tudok főzni. Nem akartam megint szendvicset enni, ezért reggel kilenc órakor valami különlegesebb ételre vágytam. - Hogy kell bekapcsolni ezt a gáztűzhelyet? - a beépített tűzhely előtt állva csípőre helyeztem a kezem, hiszen jelentkeztek az első problémák. Néhány gomb megnyomása után pirosan világítani kezdett az egyik lap, ezért biztos voltam abban, hogy sikerült bekapcsolnom. - Ezaz! Mehet is rá a serpenyő. A shakshuka így nagyon finom lesz!

Egy tipikus arab reggelit szerettem volna elkészíteni, ezért tojás, paradicsom, paprika és feta sajt ínycsiklandó lesz egybe. A titka az, hogy minden hozzávalló frissen kerüljön a serpenyőbe. Főzés közben annyira belemerültem az íz világ illatába, hogy közben nem vettem észre azt, hogy társaságot kaptam. Akkor pillantottam meg Karim urat, amikor szemügyre akartam venni a hozzávalók állapotát. Az illata jó volt, ezért biztos voltam abban, hogy percek múlva elzárhatom a gázt. Természetesen mindent elfelejtettem, amikor Karim úr lesétált a lépcsőn. A tegnap éjszaka történtek után a szemébe sem tudtam nézni, ezért zavartan biccentettem egyet. - Jó reggelt, shakshuka-t készítek!

- Megkérdezted tőlem, hogy készíthetsz e bármit is a konyhámban? - fáradt volt, de annyira nem, hogy belém kössön. Mély levegőt vettem, hogy ne vegyem fel azt, amit az imént mondott. Úgy döntöttem, hogy a legbölcsebb dolog az lesz, ha figyelmenkivül hagyom őt. - Még egyszer ilyen ne forduljon elő! Arról pedig nem is beszélve, hogy oda égetted!

Szinte lassított felvételben láttam, hogy feketén füstölni kezd a serpenyő széle, ezért elkerekedett szemekkel a kezembe vettem egy konyharuhát. - Nemár! Ezt nem hiszem el! - sóhajtva a mosogatóba tettem az oda égett étellel teli serpenyőt. Fél szemmel Karim úr felé pillantottam, aki felvont szemöldökkel így szólt:

- Én úgy látom, hogy ebből semmi nem lett.

- Azt én is látom - megtámaszkodtam magam a pult szélén, miközben konyharuhával legyeztem a levegőt. Karim úr a pult felé sétált, majd összehúzott szemekkel jobban szemügyre vett valamit.

- Miért tekerted fel maximum fokra? - kikapcsolta a gáztűzhelyet, miközben felém fordulva magyarázatot várt. Sóhajtva megcsóváltam a fejem.

- Mert most először látok ilyen gáztűzhelyet. És nem tudtam, hogy maximum fokon van - elfordítottam a fejem, hogy ne lássa rajtam azt, hogy zavarban vagyok. A végén még azt hiszi, hogy nem tudok főzni vagy esetleg sütni. - De tudok főzni! - nem tudom, hogy miért, de büszkén jelentettem ki. Karim úr szórakozottan felvonta a szemöldökét, majd bólintott.

- Akkor főzd meg az ebédet.

- Tessék? - nevettem, de a tekintete elárulta azt, hogy komolyan gondolta. - Főzzek ebédet? - kérdeztem, miközben a kávéfőző előtt állt.

- Úgy döntöttem, hogy szabad kezet adok neked. Ismerd meg a konyhát. Ismerd meg az alap ételeket. Szakács könyvet is találsz.

- Nincsen szükségem szakács könyvre - bólintottam, ő pedig mosolyra húzta az ajkát. - Legyen! - adtam meg magam. - Főzök valamit ebédre.

Ő nem válaszolt, csak bólintott, majd kávéval a kezében a teraszra ment.