Késő este a hosszú asztalnál ülve úgy éreztem, hogy bármelyik percben elsirhatom magam. Mérhetetlenül nagy szívfájdalom fojtogatta az egész testemet. Karim mellett szótlanul ültem, Dante pedig velünk szemben ült. Minden pillanatban nevetett, történeteket mesélt és bemutatkozott a vendégeknek. A vendégek le sem vették róla a szemüket. Ezen nem lepődtem meg. Dante ma este kifogástalanul jóképű és elegáns volt. Fiatal, fehér mosolyú és csillogó szemű. Ahogy az apja, úgy az emberek is őt figyelték. A szavai és a hangja hallatán összepréselődött a mellkasom. Próbáltam feltűnés nélkül szenvedni, de Karim minden pillanatban engem figyelt. Fél szemmel láttam, hogy közelebb hajol hozzám, majd a halántékomra nyom egy puszit. Enyhén elhajoltam tőle. A meglepetés az volt, hogy Dante végig nézte a jelenetet, majd egyenesen Karim felé pillantott. Ajkához emelte a pezsgős poharat, ívelt szemöldökét szórakoztatva felvonta. - És te hogy vagy, Karim? Minden rendben a cégednél? - Karim elnevette magát, ajkát megtörölte a fehér szalvétával, majd megfogta a kezem.

- Meglepő, hogy érdeklődsz, de jól esik. Minden a legnagyobb rendben; az üzlet virágzik, az életem pedig tökéletes - Dante szemébe nézve puszit nyomott a kézfejemre, én pedig kicsit nyeltem. Leplezni sem tudnám, hogy nem éreztem jól magam. Miközben a vendégek Karim új parfümjéről beszélgettek, addig én Dante szemébe néztem. Ő is ugyan így tett. Egyszerre történt, szavak nélkül kommunikáltunk. Szemét összehúzta, a tekintete csillogott ahogy engem figyelt. Arcvonásai ellazultak, arca kipirult. Le sem tudta rólam venni a szemét. Ajkához a poharat emelte, de nem szakította meg a szemkontaktust. Eszembe jutott az első csókunk. Tekintetemmel az ajkát figyeltem, a lábamat összezártam. Mintha tudta volna, hogy mire gondolok. Óvatos mozdulattal lazított a nyakkendőjét, majd hallgatta a párbeszédet. - Szóval minden jel arra utal, hogy a jövőben is lesz saját készítésű parfümöm.

- Én megvásároltam, és tényleg olyan érzéki, mint amilyennek leírtad; nőies, visszafogott, mégis vad és édeskék. Nagyon szeretem!

- Megtisztelő - Karim mosolyogva felém pillantott, majd bólintott. - A szerelem ihlette ezt az illatot. Leyla nélkül a parfüm sem született volna meg. Hálás vagyok neki - Dante fészkelődni kezdett, állát a kezére támasztotta és kerülte a tekintetünket. Az apja felé pillantott, majd a szemöldökét ráncolta.

- Te nem iszol, apa? Végülis ma van a születésnapod - mindenki az üres pohár felé pillantott, ezért Dante apja a torkát köszörülte.

- Ma este nem, fiam - tette fel a kezét. - Szeretném élvezni ezt az estét. Boldoggá tesz, hogy mindkét fiam eljött hozzám - széttárta a kezét, a két fiú pedig egymásra nézett. - De ha már enyém a szó, mondani szeretnék pár gondolatot! - lassan felállt, ezért mindenki felé pillantott. Dante apja mosolygott és felsóhajtott. - Mindenkinek köszönöm, hogy eljött ma: barátok, szomszédok és rokonok is. Remélem, hogy mindenki kellemesen érzi magát, az étel pedig ízlik!

- Nagyon finom, Rakhmi! Ezer éve nem ettem ilyen finomat - válaszolták neki mosolyogva. Rakhmi elismerően bólintott.

- Akkor további jó étvágyat kívánok nektek! Érezzétek jól magatokat! Karim...velem tudnál jönni egy percre? - meglepődtem, mikor Karim felé intézte a szavait. A vendégek egymás között beszélgettek, ezért nem figyeltek arra, hogy Rakhmi elhívta az egyik fiát. Dante felfigyelt, míg Karim felsóhajtott.

- Nem szívesen hagynám egyedül a szerelmemet. A végén még lecsapják a kezemről - fél szemmel Dante felé pillantott, aki enyhe mosollyal az arcán bólintott egyet. - De legyen! Egy pillanat és vissza jövök - testem megfeszült, amikor hozzám hajolt és a fülemhez érintette ajkát. - Viselkedj! Vagy istenre mondom, hogy megölöm őt - kicsiket pislogva pillantottam Dante felé, aki a vele érkezett nővel beszélgetett. Miután Karim és az apja távozott, én azonnal felkeltem az asztaltól. A medence felé sétáltam, kezemmel a homlokomat simogattam. Kezem remegett és úgy éreztem, hogy bármelyik percben elsírhatom magam. Szorosan lehunytam a szemem, egy darabig csukva is hagytam. Hallgattam a szökőkút halk csobogását, a tücskök zenéjét és a halk zene muzsikáját. Kezemmel a poharamat szorongattam, próbáltam ellazulni és élvezni az egyedül töltött perceket. Lassan kinyitottam a szemem, de ekkor állt valaki mellettem. Nem pillantottam oldalra, szigorúan a medencét figyeltem. Ismerős illata az orromba szökött, ezért fejemet oldalra biccentve beszívtam az édes illatot.

- Az illatod alapján tudom, hogy te vagy. Milyen érdekes, nem? - ajkamhoz emeltem a pezsgős poharat, majd kicsit Dante felé pillantottam. A tekintete megváltozott. Komor volt, fájdalommal teli. Fájt így látnom őt, de tehetetlen voltam. Karim Yilmaz a nyakamat szorongatta. Korlátozta a szabadságomat és fenyegette a biztonságomat. Tehetetlen voltam, ezt pedig utáltam. - Ha nem ittam volna meg egy pohár pezsgőt, most azt mondanám, hogy menj innen! - megigazítottam az egyik tincsemet, a szemem pedig könnybe lábadt. Dante zsebre csúsztatta az egyik kezét, enyhén hátra pillantott, és miután meggyőződött arról, hogy senki nem figyel minket, megszólalt.

- Minden rendben van veled, Leyla? - enyhén elnevettem magam, hiszen nem számítottam ilyen kérdésre. Szorult mellkassal idéztem fel azon a napon történteket, majd felmutattam a poharam.

- Érdekes kérdés! Mikor utoljára láttalak vissza küldtél a fivéredhez. Most azt kérdezed, hogy vagyok? - kicsi vele szembe fordultam, mélyen a szemébe néztem és így folytattam: - Igazából nagyon rosszul vagyok - vallottam be, ő nehezen felsóhajtott. - De még mindig nem tudom, hogy miért kérdezed.

- Mert érdekelsz. Jobban mint te azt eltudnád képzelni - hátra pillantott, és halkan folytatta. - Bántott téged, Leyla? Csinált olyat, amit te nem akartál? - suttogta az ajkamat figyelve. - Mert ha igen, akkor jól tudod, hogy megölöm.

Karim is azt mondta, hogy megöli...látszik, hogy testvérek.

Az ég felé emeltem a tekintetem, a csillagok ragyogva néztek le rám. Millió gondolat kavargott a fejemben, mégsem szólaltam meg. Nem értettem, hogy mi változott, de nem is akartam tudni. Azt tudtam, hogy Dante Yilmaz nem kerülhet közel hozzám. Azt tudtam, hogy a perzselő, szenvedélyes tekintete hatással van rám. Mert csábítja a bennem lakó nőt. A külleme, a személyisége és a kinézete letaglóz. Teljesen elvesztem miatta a fejem. Kezéből kikaptam a poharat, majd mélyet kortyoltam. Ő utánam nyúlt, de nem ért el. Az alkohol égette a nyelőcsőmet, szétrobbant és forróságot keltett az egész testemben. Alkohol és Dante rossz párosítás. Oh...nagyon nagyon rossz. - Egyébként meg vár rád a barátnőd! Egész este le sem veszi rólad a szemét!

- Én pedig rólad nem tudom levenni a szemem. Látod? - vette vissza a poharat. - Mindenki azt akarja, amit nem kaphat meg.

- Ezt nagyon jól mondod. Nagyon jól mondod - ebben a pillanatban történt, hogy óriási könny keletkezett a szememben. Nem tudtam türtőztetni magam. Dante mellett sírtam, ő pedig végig nézte. Könnyeimet töröltem, ő a torkát köszörülte. - És bárcsak elmúlna ez az érzés! Bárcsak ne ismertelek volna meg! Bárcsak ne állnál most itt mellettem!

- Leyla, én... - közelebb lépett, de azonnal megtorpant. Tudta, hogy nem közeledhet felém, ezért okosan cselekedett. Kicsiket pislogva a szemébe néztem, ő is így tett. - Szeretnél egy nyugodt helyet velem? Két szavadba kerül, én pedig elintézem - az ajkára pillantottam, ő pedig felvonta a szemöldökét. - Szeretnél a karjaimban lenni? Ha igen, akkor most szólj nekem! - hevesen süllyedő mellkassal bólintottam, könnyemet pedig letöröltem. Dante lehunyt szemmel megkönnyebbült, majd a kezében található üvegre pillantott. Tekintete a kék ruhám felé siklott, arca kipirosodott. Mikor ajkába harapott, tudtam, hogy ravasz tervet eszelt ki.

- Ne haragudj! De nem illik hozzád ez a ruha - felém nyújtotta a poharat, viszont meglepődtem, amikor leöntött a szeszes itallal. Mikor megcsapott a pezsgő tömény szaga, Dante úgy tett, mintha "apró baleset" szülte volna. - Ó egek! - folytatta vissza a mosolyát. - Ezt azonnal ki kell tisztíttatni! Elnézést emberek, de ez a folt nem maradhat itt! Erre tessék, hölgyem - az emberek előtt az ajtó felé invitált, majd fennhangon így folytatta. - Szólok a házvezetőnőnek! - volt benne valami szexi és aranyos, hogy hazudott. Nevettem és ebben a percben újra boldog voltam. Dante a kezemet fogta és a hátsó ajtó felé igyekezett velem. - Jó ötlet volt?

- A legjobb! Utáltam ezt a ruhát! - vallottam be, miközben kilökte az ajtót, majd egy eldugott erkélyen találtuk magunkat. Ebben a percben nem érdekeltek a következmények. Nem érdekelt, hogy Karim keresni fog. Ki fogok találni valamit. Egy hazugságot, egy történetet. Nem érdekelt, csak az, hogy ebben a pillanatban Dante az ölelésébe húzott. Két karját szorosan körém fonta, férfias kezét a fejemre fektette. Szorosan az öltönye alá helyeztem a kezem, és sírva beszívtam az illatát. - Nem kellene ezt csinálnunk - szipogtam könnyes szemmel. - Nagyon rosszak vagyunk - kuncogtam.

- Egyik pillanatban sírsz, a másikban pedig nevetsz? - megemelte az államat, majd kicsit közelebb hajolt hozzám. - Mi volt abban a pezsgőben?

- Hm...inkább csókolj meg! Érezni fogod.

- Akkor kérem a nyelvedet - kezét az arcomra tette, megemelte az államat, lassan és megfontolt mozdulattal közeledett hozzám. Rezzenéstelen arccal nézett a szemembe, ajkába beleharapott. - Mióta elmentél mindennap minden percében csak rád tudtam gondolni - kezével megsimította a kézfejemet, majd a vállam felé igyekezett. Mikor a vállamhoz ért, szemöldökét ráncolta. - Mi ez?! - megérintette a lila sebet, ezért nagyot nyelve oldalra pillantottam.

- Beütöttem a könyvespolc szélébe - suttogtam, de Dante nem engedte el a dolgot. Szeme szikrákat szórt, láttam rajta, hogy nem hisz nekem.

- Bántott téged? - vonta fel a szemöldökét.

- Ne most kérlek - helyeztem arcára a kezem. - Csak perceink vannak hátra - fürkésztem az arcàt. Dante nagyot nyelt, majd lehajolt és puszit nyomott a kicsi sebemre. Szemembe nézett, óvatosan a falnak támasztott, combom alá vezette a kezét és férfiasan a dereka köré fonta. Minden mozdulat közben a szemembe nézett. Kezemet megfogta, a tarkója köré fonta, egy erős mozdulattal megemelt és lágyan megcsókolt. Felnyögtem, amikor nyelve az enyémet követelte. A csóka, az érintése, a pillantása... gyengéd, odafigyelő és meleg volt. Megbabonázott, boldoggá tett. Eszméletlenül boldoggá tett. Lehunytam a szemem, oldalra biccentettem a fejem és mosolyogtam, amikor nedves ajka a nyakamhoz ért. Nagyot nyeltem, ajkamat kinyitottam és levegő után kapkodtam. Ujjainkat összefonta, a derekam mögé helyezte, én pedig kinyitottam a szemem. - Belém szerettél? - nyögtem halkan. Mikor elhajolt tőlem, szeme könyörgött. - Szerelmes vagy belém?

Elnevette magát, orrát az orromhoz érintette, majd szemembe nézve így szólt: - Ti amo più della mia vita!

- Ez...ez mit jelent?! Nem értettem - suttogtam, de ekkor váratlan dolog történt. Hangos léptek szakították félbe a romantikus perceinket. Hallottuk, hogy valaki minden egyes lépéssel közelebb van hozzánk. A villany erős fényében láttam az alakját, ezért remegő kezekkel megfordítottam Dante testét. Ő nem tudta, hogy mit akarok. - Ezt még megbeszéljük! De most menned kell! - hirtelen jött látogató miatt egy gyors mozdulattal a legközelebbi bokorba löktem Dantet, aki abban a pillanatban át is esett rajta, majd ténylegesen a sűrű bokor takaros ágai közé feküdt. Elkerekedett szemekkel figyeltem, hogy négykézláb a fűben közlekedve próbál eltűnni a helyszínről.

- Khm! Kisasszony! - megfordultam a tengelyem körül, és szembe találtam magam a házvezetőnővel. - A fülembe jutott, hogy folt ment a ruhájára - mutatta fel a telefonján található üzenetet.

- Köszönöm Rahma! - jött egy hang a bokor mögül.

- Igazán nincs mit, te jóképű! - kuncogott mosolyogva, majd megfogta a kezem és maga után húzott.