Minden úgy történt, ahogy Karim Yilmaz elmondta. Két hónappal később piacra lett dobva az első parfüm márkája, mely a Leyla nevet kapta. Karim nem akarta, hogy az újságírók és az emberek cikkeket írjanak rólam, ezért kifejezetten nem említette meg a nevem, amikor meghívták őt egy termék bemutatóra. Én magam is jelen voltam, de próbáltam elvegyülni az emberek között. A hatalmas konferencia teremben sokan voltak. Karim hófehér öltönyben és mosolygós arccal állt a mikrofon mögött. Mellette egy üvegasztalon volt a parfüm, mely mellett egy kicsi olajformátumban is volt. A mai nap mindenki számára kiderül, hogy a parfüm milyen illat jegyekkel lett kitalálva. Én leghátul álltam, Salim mellettem figyelt és hátra tett kezekkel figyelte az embereket. Az újságírók és a reklám támogatói rengeteg képet készítettek Karimről, és a parfümről is. Nem tudtam abba hagyni a mosolygást. Karim nagyon jól festett a színpadon. Minden úgy történt, ahogy két hónappal ezelőtt megmondta. A parfümje nagy port kavart. Rengeteg megrendelés született belőle, és sok cég meg akarta vásárolni. Az utóbbira nem adott engedélyt, mert a parfümhöz személyes dolgok is fűzik. Ekkor tudtam csak meg, hogy mikor született meg neki az ötlet. Az éjszaka, amikor elvette a szüzességem. Elmondta, hogy tetszett neki a bőröm és a hajam illata. Akkor döntötte el, hogy létrehoz egy parfümöt, mely takarja a személyiségem. - Rengetegen szeretnék tudni a parfüm jellegzetes illatjegyeit. Szerény elmondásom szerint a világ legtermészetesebb összetevőit tartalmazza. Ez a parfüm igen sokoldalú, izgalmas és csábító - láttam, hogy felém pillant, ezért mellkasomra simítottam a kezem. - Jellegzetessége az Iris virág illata, a vanília aromás illata, a rózsák ötvözete, a fák nyers illata és sok olyan természetes összetevő, mely friss, mégis édesen visszafogott. Nem terveztem parfüm márkát létrehozni, de az élet néha olyan dolgokat ad az ember kezébe, amivel jobb élni. Én éltem a lehetőséggel! A holnapi nap folyamán a parfüm elérhető lesz a cég weboldalán, később pedig az ismertebb drogériákban is jelen lesz! - mikor befejezte mindenki tapsviharba kezdett. Büszkén mosolyogtam. Szinte éreztem az illatot, ahogy elmondta. Szinte láttam magam előtt, ahogy a bőrömre fújom és megcsap az illata. Fenséges. Nőies. Visszafogott és lágy. Érzem a vaníliát. Mikor kinyitottam a szemem, Karim kezet fogott pár emberrel. Rózsaszín kosztümben ácsorogva a nagy tapsvihar közepette arra lettem figyelmes, hogy rezeg a telefonom. Azonnal a zsebemre helyeztem a kezem, de valóban rezgett. Salim felé pillantottam, aki minden figyelmét Karim felé szentelte.

- Kimegyek telefonálni! Egy perc és visszajövök - Salim nem hallotta, hogy mit mondtam, de nem is volt időm újra elmondani neki. Fülemre helyeztem az egyik kezem és kiléptem a konferencia teremből. Az aulában ácsorogva fülemhez emeltem a telefont, és a magassarkú elejét fürkészve beleszóltam a telefonba. - Igen, tessék?

- Fordulj a bejárat felé! Kint vár téged egy fekete autó! Az ajtót ki fogják nyitni neked! Azt akarom, hogy beszállj! - elkerekedett szemekkel a bejárati ajtó felé pillantottam. Kezem remegni kezdett, mert nem számítottam arra, hogy Makhmut felhív engem. Millió kérdés merült fel bennem; honnan tudja a telefonszámomat? Mikor tudta meg? Egyáltalán, hogy képzeli, hogy felhív engem?

- Makhmut! - sziszegtem a fogaim között. - Veszélyes vizekre eveztél! Karim megöl, ha ezt megtudja!

- Ha megtudja, akkor a húgodnak kampec! - nem akartam hinni a fülemnek. Megijedtem amikor a vonal túlsó végén valaki sírt. Szám elé tettem a kezem, mert felismertem a húgom hangját. - Ha azt csinálod amit mondok, akkor nem fogom őt bántani!

- Istenem! Mégis mit művelsz?! - könnyeimet törölgetve hátra túrtam a hajam, majd a terem felé pillantottam. Senki nem látta, hogy kijövök. Ha most nem megyek el, akkor kijönnek értem. - Nálad van a húgom? - sziszegtem a fogaim között.

- Nálam, de nem sokáig lesz biztonságban. Nem vagyok barbár, aki bántja a saját lányát, de téged ide kell csalogatnom valahogy - mielőtt közbe szóltam volna, ő folytatta. - A falakra rögzített kameráról látlak. Ne csinálj meggondolatlanságot. Csak nyugodtan, emelt fővel sétálj ki a bejárathoz! Ha nem így teszel, a húgodnak annyi!

- Te rohadék! Rohadt faszfej! - akadtam ki teljesen. - Mégis, hogy lehetsz ennyire könyörtelen?! Mondd el, hogy ki irányít téged! Mondd! - emeltem fel a hangomat, de a vonal túlsó oldalán a húgom hangosan, kínok között felsírt.

- Ne! Ez fáj, mégis mit csinálsz?! Leyla! Nővérkém...

- Oké! Oké! - tettem magam elé a kezem. - Megteszem! Kérlek, ne bántsd őt! - suttogtam a könnyeim között. Szívem a torkomban dobogott. A húgom sírt, én pedig nem lehettem ott. Mellette akartam lenni. Azt akartam, hogy biztonságban legyen. - Mit csináljak?

- Hagyd magad mögött a szerelmed és gyere el hozzám! Kint vár egy autó! Minél hamarabb szállj be! Majd hívlak! - mikor a vonal megszakadt, remegő lábakkal a kijárati ajtó felé igyekeztem. Féltem. Nem tudtam, hogy mit csinálok, de nagyon féltem. Remegő kezekkel kinyitottam az ajtót és kiléptem a Márciusi, zord időbe. A zord, enyhén fagyos időben látszódott, hogy kifújom a levegőt. Kabátomat magamra húztam, a tág parkolóban egy autót kerestem. Mikor megpillantottam, bátortalanul megindultam felé. Tudtam, hogy hibát követek el. Tudtam, hogy saját magam alatt vágom a fát. Mégis minden lépésem közben a húgomra gondoltam. Csak arra tudtam gondolni, hogy rég nem láttam. A szeretett amit iránta érzek, újra felerősödött. Olyan voltam, mint egy anya. A karjaimban akartam tudni. Vigyázni akartam rá. Mert az ember néha veszélybe kerül. Néha azért, mert az élet ezt akarja. Máskor pedig azért, mert feláldozza magát. Nem gondolkoztam, amikor beültem az autó hátsó ülésére. Nem sírtam, amikor elvették a telefonomat és megindultak előre. Karim és a húgom járt a fejemben. A két ember, akikért bármit megtennék.

- Bölcs döntés volt - jegyezte meg a sofőr. - De azt nem ígérhetem, hogy ennek happy end lesz a vége - végig simította a kormányt, miközben a másik egy fehér rongyot vett a kezébe. Amikor megpillantottam, hogy alkoholt önt rá, már tudtam, hogy mi következik.

- Ne érjen hozzám! Ne érjen hozzám, seggfej! - előre rúgtam, eltaláltam a kezét, de ő nem hagyta magát. Hátra hajolt hozzám, kezével megragadta a vállamat és előre rántott. Ereje miatt előre borultam, a rongyot pedig az orromra szorította. Próbáltam ellenállni, nem akartam beszívni, de minden levegőm elfogyott. A szemem lecsukódott, az eszméletemet pedig elvesztettem.

A sok gratuláció után észre sem vettem, hogy még mindig nagyon sokan voltak a konferencia teremben, ezért mozdulni sem tudtam. Sokan képet készítettek velem és az üveg parfümmel. Tudtam, hogy nagy sikere lesz, de ekkora sikerre talán még én magam sem számítottam. Miközben az emberekkel beszélgettem, tekintetem a terem hátsó ajtaja felé siklott. Mikor láttam, hogy Leyla nem áll a szokásos helyén, a kezemet ökölbe szorítottam. Biztos voltam abban, hogy csak a mosdóba ment, hiszen Salim soha nem hagyja magára. A nyugodtságom akkor tűnt el igazán, amikor megpillantottam, hogy Salim felém igyekszik. - Mit gondol, a jövőben lesz több parfümje is?

- Igaz, hogy ezt a parfümöt a kedveséről nevezte el?

- Válaszolna nekünk, Karim úr? - sok kérdéssel bombáztak, ezért kezemet feltettem, majd leléptem a színpadról. Mikor megpillantottam Salim kétségbeesett arckifejezését, éreztem, hogy valami nagy baj van.

- Mi történt?! - kezemet türelmetlenül széttártam és vártam, hogy válaszoljon. - Hol van Leyla?! - oldalra pillantott, a hajába túrt és gondterhelten csípőre vezette a kezet. Féltem. Rossz gondolatok uralták az elmémet. Ezek a rossz gondolatok teljesen felemésztettek engem.

- Az előbb még mellettem állt! - rossz volt nézni ahogy tanácstalanul forgolódni kezd. Hátra túrtam a hajam, majd tapsoltam egyet.

- A kurva életbe, Salim! Már Leylat sem bízhatom rád? - azonnal a telefonját hívtam, de az ki volt kapcsolva. - Vedd fel, bébi! Veddd fel, kérlek... - ujjaimat sziszegve a telefon köré zártam. Próbáltam nem a legrosszabbra gondolni. Abban bíztam, hogy fogott egy taxit mert elfáradt. De akkor sem stimmel! Miért van kikapcsolva a telefonja?

- Elkérjem a kamerák felvételét?

- Igen! Kérd! - fél szemmel pillantottam felé, mert ebben a pillanatban olyan mérges voltam, hogy azt szavakba nem tudtam önteni. Miután a konferencia terem kiürült, beszéltünk egy biztonsági őrrel. Természetesen nem akarta megmutatni a felvételeket, de egy kis bíztatás után behívott minket az irodájába. - Tekerje vissza! - fegyvert a tarkójához szegezve figyeltem a monitort, mely mindent alaposan megmutatott.

- Ott van Leyla - Salim előre hajolt. Mindketten láttuk, hogy Leyla telefonál valakivel. Összehúztam a szemem, mert az arckifejezése nem volt nyugodt. Kezével szaporán mutogatott. Valakivel beszélt. - Vajon kivel beszél? - suttogta, miközben Leyla forgolódni kezd. Mintha szemügyre venne valamit. Mintha...

- Édes istenem! - ekkor végig néztem, hogy szapora mozdulatokkal kisétál a teremből és kilöki maga előtt az ajtót. - A kurva életbe! Baszki! - rúgtam félte az egyik széket. - Makhmuttal beszélt! Ebben biztos vagyok!

- Mostmár elmennének? - suttogta a biztonsági őr, aki piros arccal szemezgetett a fegyverrel. Mérges pillantásokkal ajándékoztam meg, majd kiléptem az irodából.

- Mindent meg kell tudnom! Intézkedj! - szólaltam meg alig hallhatóan. - Ha ez Makhmut műve, akkor mostmár az ördög sem védheti meg tőlem!