Testem vonaglott ahogy meleg kezével végig simított a testem minden porcikáján. Hevesen süllyedő mellkassal figyeltem, hogy ajkával simogat, hogy puszikat nyom a mellemre, a hasamra és a combomra. Elvarázsolt, miközben a szemembe pillantott. Romantikus volt. Túlságosan is. Medence izmom megfeszült, miközben fölém magasodott. Kezével megtámasztotta az államat, lábamat pedig a dereka köré fonta. Mély levegőt vettem, felsóhajtottam ahogy belém hatolt. Ez sokkal lassúbb, érzékibb és meghittebb pillanat volt. A nap első sugarai beszöktek az ablakon és sárga fényt vetettek a falra. Eddig nem tudtam, hogy milyen lehet a szerelem. Nem tudtam, hogy milyen lehet szenvedélyesen szeretni és úgy összekapcsolni valakivel. Ahogy Karim mozgott bennem és a nyakamat csókolta, hirtelen minden értelmét nyerte. Az ajkamba haraptam, a plafon felé pillantottam és élveztem, hogy mozog bennem. A kéj gyorsan utolért, a teste tudta, hogy mit akarok. Változtatott a tempón, kezével végig simította a combomat. - Gyönyörű vagy - túrta hátra a hosszú hajamat. - Hallani akarom, hogy az enyém vagy. Mond ki bébi! - támasztotta homlokát az enyémnek.

- A tied vagyok, Karim - túrtam a hajába, és belemarkoltam a fenekébe. - Végre a tiéd - haraptam az ajkába. - Annyira jó! Nagyon... - hátába markoltam, hangosan felnyögtem ahogy az orgazmushoz közeledtem. Testem remegett, izzadtam és a mennyország kapujában éreztem magam.

- Feküdj a hasadra. Olyat csinálok, amiben még nem volt részed - azonnal eleget tettem a kérésének. Kifújtam a levegőt, miközben a hasamra feküdtem. Hajamat oldalra túrtam, fejemet a párnára hajtottam. Karim megtámaszkodott a fejem mellett, kezével óvatosan feltolta az egyik lábamat. - Készen állsz, gyönyörűm? - éreztem, hogy belém illeszti magát. Az új szögnek köszönhetően a párnába nyögtem és a takaróba markoltam.

- Ó, igen! Ez isteni... - lehunytam a szemem, élveztem, hogy bennem van. Karim Yilmaz irányította a testem, uralta a gyönyörömet és mindent megtett, amire csak vágytam.- Szeretkezel velem - suttogtam alig hallhatóan. - Szeretsz engem - nyögtem a csúcs előtt.

Zuhanyozás után együtt néztük ahogy a nap első sugarai megjelennek a hatalmas felhőkarcolók mögött. Karim egyik ingje takarta a meztelen testem, miközben magához húzott és az ölébe ültetett. Hátulról átkarolt, oldalra söpörte a hajam és puszit nyomott az arcomra. - Gyönyörű a napfelkelte.

- Eddig soha nem figyeltem meg. De most látom igazán, hogy a kicsi dolgok is tudnak örömet okozni - miközben nyolcasokat írt a vállamra, oldalra biccentettem a fejem.

- Kérdezhetek valamit? - hunyorogtam a szikrázó nap sugaraitól.

- Persze - támasztotta állát a vállamra.

- Bánod, hogy nem húztad meg a ravaszt? - suttogtam, majd a torkomat köszörültem. - Ami Makhmutot illeti - egészítettem ki magam.

- Nem bánom, mert tudom, hogy egyszer elkapom. És megbosszulom az anyám halálát - válaszolta alig hallhatóan. - Amikor eljön az ideje. És akkor újra csalódni fogsz bennem - mielőtt közbe szóltam volna, ő folytatta. - Mert nem láttál még olyannak, Leyla. Kialakítottál magadban rólam egy képet. De én nem olyan vagyok.

- És most? - fordultam hátra, és megsimítottam az arcát. - Egy olyan férfinak adtam oda magam, akibe beleszerettem anélkül, hogy megérintett volna. Fontos vagy nekem, hallod ezt?! - helyeztem arcára a kezem. Ő felváltva a szemembe nézett, de nem tudtam, hogy mire gondol. Puszit nyomott az kézfejemre, miközben hunyorogva előre.

- Kék szem átka - suttogta szaporán pislogva, utána felsóhajtott. - Én pedig végre karjaim között tarthatom a nőt, aki elrabolta a szívemet. Kaphatnék ennél nagyobb ajándékot? - suttogta jeges kék tekintettel. Megérintettem az arcát, ujjammal megsimítottam a heget, melyet nekem köszönhet. Soha nem felejtem el a napot, amikor megvágtam őt. Hibába estem. Rosszat hittem és nem figyeltem rá rendesen. Mostmár tudom, hogy amit akkor hittem, az tévedés volt. - Miért nézel így rám? - ráncolta a homlokát.

- A történetünkön gondolkozom - suttogtam alig hallhatóan. - Magam sem hiszem el, hogy ez lett belőlünk - lesütöttem a szemem. Mondani akartam valamit, de nem mertem megszólalni. Makhmut és körülötte jártak a gondolataim. Karim képes lenne feladni a bosszúját? Képes lenne feladni a veszélyt és csak a közös jövőnkre koncentrálni? Annyi mindent kockára tesz ezzel. Én magam is veszélybe kerülök. Vajon meddig fog tartani a bosszú hadjárata? És ami fontosabb, milyen hatással lesz a kapcsolatunkra? Igazából nem tudom. De félek. Nem tudja, nem mondom, de félek. A jövő számomra kilátástalan. Nem látom, mert veszélyes ember mellett élek. - Kérdezhetek valamit?

- Megint? - pillantott rám a napfelkelte fényeiben. - Bármit! - nyomott egy puszit a vállamra.

- Képes lennél feladni a bosszúdat a biztonságunkért? - tudtam, hogy nem tetszett neki a kérdés. Elfordította a fejét, ő maga is tudta, hogy mitől félek. Mondanom sem kellett, az arcán minden érzelem látszódott. - Azért kérdezem, mert nem akarok mindennap félni az miatt, hogy Makhmut és te...

- Makhmut és én harcban állunk egymással. Szemet, szemért - vonta fel a szemöldökét. - Ismersz. Tudod, hogy véghez viszem amit a fejembe veszek. És azt is tudod, hogy meg fogom ölni - bólintott alig láthatóan. Kicsit nyeltem, tekintetem könnybe lábadt.

- És ha én békét szeretnék? Vágyom egy nyugodt, harmonikus és romantikus kapcsolatra. Nem szeretnék minden reggel azzal felkelni, hogy Makhmut mikor akar megölni téged... - hebegtem és habogtam. Féltem. És azt is tudta, hogy igazam van.

- Rengeteg emberem van, Leyla - adta a tudtomra. - Salim az egyik legjobb emberem. Mellette nem eshet bántódásod. Hatalmam van, érted ezt? - támasztotta meg az államat, hogy a szemembe tudjon nézni. - Jöhet tél, aztán tavasz és újra a nyár...neked nem eshet bántódásod. Egy ujjal sem fognak hozzád érni.

- Próbálok bízni ebben, de ez engem akkor is kikészít! És ha neked esik bajod? - fordultam jobban felé. - Szerinted kibírnám, ha valaki bántana téged? - sóhajtottam mély levegővel. Remegett a kezem és izzadt a tenyerem. - Harcban állsz valakivel, engem ez pedig megöl!

- Ez az én magánügyem, bébi - simította meg az egyik hajszálamat. - Nem kell bele ütnöd az orrodat - szinte lassított felvételben láttam, hogy fölém magasodik, majd az ágyra dönt. Végig simított az oldalalom, és alaposan szemügyre vett. - Nem szeretném, hogy ezen törd a fejed. Megpróbálsz bízni bennem és hagyni, hogy magam csináljam? A háttérben kell maradnod, Leyla.

- Megpróbálom - suttogtam üveges tekintettel. - De nem mondom, hogy könnyű lesz. Majd megpróbálok nem azon aggódni, hogy mikor akarnak megölni téged... - nevettem el magam. - De rendben - mosolyodtam el. - Rád bízom ezt az egészet...

Ahogy teltek a hetek, és közeledett a karácsony, úgy én is egyre nyugtalanabb lettem. Az embereimnek köszönhetően sikerült kamerákat szerelmi Makhmut munkahelye közelébe. Kint esett a hó, a fagy uralta az egész országot. A meleg kandalló előtt ücsörögve Leyla haját simogattam, aki meztelen feküdt előttem. Kint süvített a szél, a hópelyhek pedig hulltak. - Kislány koromban nagyon szerettem a telet. A kedvenc évszakom volt, mert szerettem hó angyalt csinálni - suttogta a karomat simogatva. - Miért van az, hogy felnőtt korban mindent megutál az ember? A havat, a karácsonyt, az ünnepeket...

- Felnőtt korban sokat változik az ember. El sem tudod hinni, hogy mennyit. Gyerekként illúzióban élünk. Felnőttként pedig eltűnik a köd - ujjainkat összekulcsoltuk, miközben a ropogó tűz felé pillantottunk.

- Azt hiszem, hogy igazad van - felém pillantott, megfordult, és a mellkasomhoz támaszkodott. - Meglep, hogy mostanában sok időt szánsz rám.

- Ez meglep? - pislogtam szaporán. - Miért?

- Az utóbbi időt azzal töltötted, hogy mindent kideríts Makhmutról. Az eltelt hónapokban észre sem vetted, hogy csak vele foglalkoztál - ez eddig az eszembe sem jutott. Valóban igaza volt abban, hogy időmbe telt, mire hasznos információk birtokába kerültem. Nehéz volt megtudni, hogy a garázs műhelyben pénz mosással és kokain árulásával is foglalkozik. Bizonyítékot találni viszont még nehezebb lesz.

- Sajnálom - adtam a tudtára. - De a szex még mindig jó, igaz? - Leyla nevetve eltakarta az arcát, majd óvatosan rácsapott a mellkasomra.

- Mámorba ejtő! - pillantott az ajkamra, miközben sóhajtva a konyha felé pillantott. - Azt hiszem, hogy éhes vagyok. Készítesz nekem vacsor... - de nem tudta befejezni, mert rezgett a telefonom. Egy mozdulattal húztam magamra a nadrágomat, a kezébe pedig a takaróját adtam. Tekintetemmel a mobilt kerestem, Leyla pedig felsóhajtott. - Akkor majd megcsinálom egyedül! - szavait alig hallottam, mert Salim neve jelent meg a képernyőn. Összehúzott szemekkel fogadtam a hívást, és felsétáltam a lépcsőn.

- Hallgatlak! - csípőre helyezett kezekkel megálltam a hatalmas üvegfal előtt, miközben elvesztem a hóesésben. Az utcákat fehér hó réteg borította. A fák ágai megfagytak, a vékony jég pedig megcsillant az ágain.

- Új hírekkel tudok szolgálni! Megtudtam pár dolgot, amivel oda üthetünk neki!

- Remek! Nemsokára indulok! Mindenki legyen a megszokott helyen! - miután felhúztam magamra az ingemet, begomboltam a nadrágomat és lesétáltam a lépcsőn. Telefonomat a zsebembe csúsztattam és megindultam az ajtó felé.

- Elmész? - jött egy bátortalan hang.

- Elmegyek. De sietek vissza - pillantottam hátra a vállam felett.

- Tényleg csak így elmész?! - emelte fel a hangját. Megtorpantam. Maradni akartam. Több időt tölteni vele, de ez a dolog nem várhatott. Nyár óta küzdök, hogy elkapjam ezt a rohadékot. Azért küzdök, hogy őt megöljem. Most az újév előtt állva már láttam a végét.

- Tarts ki egy kicsit. Kérlek - suttogtam halvány mosollyal az arcomon. - Csak ennyit kérek tőled!