Hadi érkezése után Leyla teljesen megváltozott. Ha nem lenne fogytán a türelmem, akkor még nevetnék is rajta. Ketten kávét kortyoltunk a pult előtt állva, Leyla pedig a közelben volt. Ami azt jelenti...elég közel. - Itt egy morzsa! Nagyon sajnálom, hogy önök közé állok, de rend a lelke mindennek - oldalra kellett állnom és meg kellett várnom, hogy az említett morzsát feltakarítsa a pultról. Ha hülye lennék, nem tudnám, hogy mire megy ki a játék. De mivel okos és művelt vagyok, azonnal rájöttem arra, hogy ez a nő mit csinál. Hadi felé pillantottam, aki szemét forgatva hátrébb állt.

- Én itt egy morzsát sem látok! Nincs dolgod máshol esetleg? - szúrós tekintettel ajándékoztam meg. Szemem láttán kicsit visszafogta magát, de ez nem jelentette azt, hogy nem lesz további beszólása Leyla felé. Akkor nevettem el magam, amikor Leyla lassan felegyenesedett, és így szólt;

- Te nem látod? Akkor szerintem szemüvegre van szükséged, mert nagyon nagy - fél szemmel felém nézett, közben láttam rajta, hogy agyal valamin. Kikészít ez a nő! Inkább mondja ki nyíltan, hogy nem akarja azt, hogy Hadi és én szexeljünk. Egy szavába kerül, én pedig elküldöm a lányt! - Karim úr, átmenne a konyha másik felébe?

- Miért tenném? - nehezen fojtottam vissza a nevetésemet, de nem tehettem róla. Szívem szerint felkapnám, bevinném a szobámba és kettőnkre zárnám az ajtót. Ott nem lenne más, csak ő és én. És ott normálisan tudnánk beszélni mindenről. Nyíltan, hazug szavak nélkül. Mert érezhető, hogy valami változik. Ezt én magam sem tudom, de valami változik köztünk. A gyűlöleltett és a haragot átvette valami teljesen más. Benne felébredt a nő, bennem pedig a férfi. Ez a kettő egymásra akar találni, de az ép eszünk ezt nem engedi. Nekem a büszkeségem és a múltban történtek. Leyla pedig túlságosan tiszta és érintetlen ahhoz, hogy összegabalyodjon velem.

- Azért mert a sok padlóra hulló morzsát fel kell porszívóznom! Hadi, te kérlek állj a másik oldalra - szemem elé tettem a kezem, hogy ne lássam Hasi gyilkos tekintetét.

- Jut eszembe! Te nem megsérültél? - Hadi ledobta magát a kanapéra, de Leyla gyorsan felhessegette őt onnan.

- Ne oda, ne oda! A napokban lett kitakarítva! Szép tiszta és, khm...érintetlen! Az én kanapém!

- Hogy tessék? - Hadi a kanapéra ütött, majd gyilkos tekintettel felém nézett. Várt valamilyen reakciót, de nem tudtam nem nevetni. Leyla mutatványa miatt elment a kedvem a szextől. Másra sem vágytam, csak arra, hogy őt nézzem és minden mozdulatát elraktározzam. Hosszú fekete haja kócos kontyba volt fogva. Pàr hullámos tincse az arca mellé lógott. Sminket nem viselt, de gyönyörű volt. Szórakoztató, vicces és féltékeny. Rájöttem. Leyla féltékeny. És ezt ma este ki fogja mondani! - Tudod mit? Be megyek a vendég szobába! Gyere Karim! Ott nem fogjuk zavarni a takarítást! - mikor megindultunk a szoba felé, szinte lassított felvételben láttam, hogy Leyla az utunkban áll. - Félre állnál? - mosolygott Hadi. Leyla arcàt figyeltem, aki komoly gondolkodásba kezdett. Láttam rajta, hogy ki kell találnia valamit, hogy válaszolni tudjon. Ekkor felém pillantott.

- Nem!

- Miért nem?

- Mert...kérdeznem kell valamit Karim úrtól! De te nyugodtan menj be a szobába - nem bírtam tovább. Felnevettem, amikor megfogta Hadi vállàt és betolta őt a vendégszobába. Akkor ért a legnagyobb meglepetés, amikor becsukta az ajtót és bezárta azt. Mikor elrejtette a kulcsot, a szája elé tette a kezét. - Ó, jaj! Valami nincs rendben! Szerintem beragadt az ajtó, Hadi!

- Tessék!? Ilyen nem létezik, engedj ki innen!

- Engednélek, ha tudnálak - kócos hajàt megigazítva megfordult, a mosoly viszont lefagyott az arcáról. Ott álltam vele szembe, ő pedig ártatlan mosollyal az arcán bólintott. - Akkor én megyek olvasni! Jó időtöltést, Karim úr - összefont kezekkel figyeltem, hogy a lépcső felé sétál. Ha most nem szólok utána, ha nem megyek utána, akkor tudom, hogy soha nem fogok. Tudnom és hallanom kell, hogy ezt miért csinálta. Lassan sétált fel a lépcsőn, majd a szobám felé igyekezett. A szememet forgatva figyeltem, hogy rutinosan nyitotta ki az ajtót, de mielőtt belépett volna rajta, vissza pillantott rám. - Bemegyek a szobájába.

- Kellemes időtöltést! - biccentettem szikrákat szóró szemmel.

- Nem gond, ha lefekszem pihenni az ágyába? - a fejemet csóválva az ajkamba haraptam. Miután becsukta az ajtót, a hajamba túrtam és elnevettem magam. Hadi vagy inkább az emelet? Természetes, hogy megindultam a lépcső felé.

Tudtam, hogy hülyét csináltam magamból, de igazából nem érdekelt. A gondolattól is rosszul lettem, hogy ők ketten együtt legyenek. Megszületett bennem egy furcsa érzés, mely majdnem egyenlő a féltékenységgel, de tudom, hogy nem az. Karim úr egyáltalán nem vonzó! Sőt, mi több! Nem az én esetem, hiszen magas, fekete hajú, szigorú, szeret parancsolni, nem tűri ha vissza beszélnek neki...szóval nem az én esetem. Egyszerűen csak nem akartam, hogy együtt legyenek. Ebben nincs semmi érdekes, igaz?

Megemeltem Karim úr takaróját, majd óvatosan befeküdtem az ágyba. A világ legkényelmesebb ágya volt az övé. Hatalmas puha párnák, és fekete selyem takaró volt rajta. Azt hiszem, hogy nem szeretnék más ágyban aludni.

Fel lapoztam az egyik könyvet, az első sor elolvasása után viszont nyílt az ajtó. Meglepődtem amikor Karim úr lépett be rajta. Azonnal rám pillantott, utána pedig becsukta az ajtót. Végig nézett rajtam, ezért magam mellé tettem az egyik könyvet. Kicsit nyeltem, és összefontam magam előtt a kezem. Probáltam úgy tenni, mintha nem örülnék annak, hogy bejött hozzám. - Olvasni szeretnék. Ha nem bánja, megkérném, hogy menjen ki!

- Kiküldesz a saját szobámból? - szinte lassított felvételben láttam, hogy az ágy szélére ül, majd sóhajtva a szemembe néz. - Beszélgessünk egy kicsit.

- Most is beszélgetünk - biztos vagyok abban, hogy rosszul fogok ebből kijönni. Ha tehetném a takaró alá rejtőznék, hogy ne kelljen az ő szemébe néznem. A szeme mosolygott, de az arca nem. Ez a két ellentét furcsa volt a számomra. - Miről szeretne beszélni? Hadi várja önt. Nem illik megvárattatni egy nőt.

- Hadi az előbb haza ment. Csak ketten vagyunk ebben a házban. Pont úgy, ahogy akartad - fél testtel felém fordult, én pedig elpirultam. Tudja, hogy mindent ő miatta csináltam. Tudja, hogy a féltékenység legyőzött engem. Nagyot nyeltem, de próbáltam nem kimutatni azt, hogy örülök ennek.

- Sajnálom, hogy elrontottam az estéjüket. Hadi nagyon aranyos lány.

- Valóban az. De nekem nem Hadi kell - szinte lassított felvételben láttam, hogy közelebb hajol. Nem álltam készen a közeledésére. Nem álltam készen arra, hogy közelebb kerüljön hozzám. Megfagytam, mint egy jégcsap. - Hadi csak egy ürügy, ami csökkenti a bennem tomboló vágyat, valaki más iránt - izzadni kezdtem, alig láthatóan a takaróba markoltam. Millió gondolat cikázott a fejemben, a szívem gyorsan dobogott. - Mert van valaki, aki elindított bennem valamit, ami kifordít önmagamból. És ezt nehezen kezelem. Nem szokásom finomkodni a nőkkel. Nem tudok figyelmes, se udvarias lenni - oldalra pillantott, majd összehúzott szemekkel folytatta. - Ez az illető viszont átrág minden szabályt és kihozza belőlem a férfit, aki....figyelmes, törődő és érzéki akar lenni.

- És maga enged ennek? - már nem tudtam a könyvre koncentrálni. Karim Yilmaz ezen az estén minden figyelmemet elrabolta. Nem tudtam nem rá nézni. Mellettem ült, nem ért hozzám, mégis megérintett; a szívemet, a lelkemet. És azt hiszem, hogy ez többet jelent minden szónál.

- Nem tudom, hogy ez a nő elfogadja azt, ha én megpróbálok... udvarolni neki - szemem könnybe lábadt ahogy beszélt. Tudtam, hogy engem említett, tudtam, hogy mindvégig rólam beszélt. Ez a pillanat minden képzeletemet felül múlta. Lepörgött előttem az este, amikor találkoztunk. Utáltam őt. Undorodtam tőle és a rossz embert láttam benne. Most a lelke és a szíve mélyére láttam. Láttam egy arab férfit, aki életében most először nyíl meg egy nőnek.

- Azt mondják, hogy az arab férfiak a végsőkig képesek udvarolni és isteníteni a nőt, akit választanak maguk mellé - suttogtam csillogó szemekkel, ő pedig bólintott. - Lehetséges, hogy nekem pont erre van szükségem. A parancsolgatás helyett a figyelemre. A kiabálás helyett az érzéki csendre. Arra van szükségem, hogy legyen mellettem valaki, aki mellett fontosnak érezhetem magam - nem fejeztem be, de láttam rajta, hogy valami nem tetszik neki. Közelebb hajolt, majd így szólt;

- Képes vagyok mindent megadni neked. Mindent, amire vágysz, legyen az bármi ezen a világon. De a valódi énemet nem hazudtolhatom meg. Hatalommániás vagyok. Szeretek parancsolni mert megszoktam, hogy az évek alatt a kezem alatt sok ember dolgozik. Gazdag családban nőttem fel, de egy dolgot megígérhetek; Ha azt kéred, hogy rajtad kívül ne érjek más nőhöz, akkor azt megteszem. De csak akkor, ha ezt te magad kéred - könnyes szemmel oldalra pillantottam, mert nem tudtam, hogy mit tegyek. Éreztem, hogy olyat dolgot beszéltünk meg, amire egyikünk sem számított. Megbeszéltük, hogy a vonzódásunk egymás iránt kölcsönös. Az viszont a jövő zenéje, hogy mi lesz ezután.

- Olvasni szeretnék - mutattam fel a kezemben tartott könyvet. Ő bólintott, tekintete pedig megváltozott. Végig szántott a borostáján, majd felállt. Mielőtt kilépett volna az ajtón, vissza nézett rám.

- Ez volt az utolsó, hogy erről beszéltem veled. Az utolsó, hogy felajánlottam magam, mint hűséges férfit. Ezentúl ne várj el tőlem semmi olyat, amit egy kedves férfitól elvárnál. Elutasítottál, ezért viseld a következményeket - az ajtót olyan erővel csapta be, hogy a falak is beleremegtek. Könnyes szemmel letettem a könyvet, majd nyakig betakartam magam.

Nem tudom, hogy mi van köztünk. Semmit sem tudok.