- Maga szerint melyik a legszebb virág? Olyat szeretnék vásárolni, ami gyönyörű és lehetőleg nem pusztul el hamar - a legközelebbi virágüzlet közepén ácsorogva hátra túrtam a hosszú hajamat, miközben leguggoltam, hogy jobban szemügyre tudjam venni a színes virágokat. A kiolvasott könyvek után nem találtam magamnak más elfoglaltságot, ezért a virágtartás jutott az eszembe. Karimmel való kapcsolatunk ismételten bonyolult vizekre evezett, ezért Salim társaságában ácsorogtam a virágok között. Mélyen beszívtam az üzlet friss illatát és alaposan körbe pillantottam. - Megfogja a táskámat, kérem? - a fehér bőr táskát a kezébe adtam, majd leguggoltam és a kezembe vettem egy cserepes virágot. Különlegesnek tűnt. Érintetlennek, fiatalnak és frissnek. Olyan volt, mint én. A külseje tündökölt. Színes, káprázatos szirmai voltak. A kezemben tartott virágot fürkészve mosolyra húztam az ajkam. - Mit gondol? - Salim felé pillantottam, de ő a bejárati ajtó előtt megállás nélkül tüsszögött. - Csak nem allergiás a virágokra, Salim? - a pultra helyeztem a virágot, jelezve, hogy mindenképpen megveszem.

- Rózsaszín keleti liliom. Tökéletes választás egy olyan hölgytől, aki szintén tündököl - megfordultam a tengelyem körül, hiszen ismeretlen hang szólított meg. A szemembe lógó tincseket oldalra söpörtem, majd illedelmesen elmosolyodtam. - Megengedi? - az ismeretlen férfi mellém állt, hogy jobban szemügyre tudja venni a virágokat. Úgy tűnt, hogy értett hozzá, kevés gondolkodási idő után egy másik virág felé mutatott. - Piros és sárga őszibarack rózsa. Elegáns, mint maga. Fenséges és ellenálló típus. Ajánlanám, ha megengedi - a pultra helyezte. A mogyoróbarna szemébe pillantva bólintottam.

- Nagyon kedves. Pont eltalálta az izésemet!

- Nem volt nehéz! Hasonló, a hasonlót vonzza - megérintette a virág egyik gyönyörű szirmát, miközben feltette a kezét. - Elnézést, hogy ismeretlenül közbe avatkoztam!

- Nem kell bocsánatot kérnie! - tettem fel a kezem, a férfi pedig bólogatni kezdett.

- Lenne még valami?

- Ön is fizetne? - mutattam gyorsan a hátam mögé. - Nagyon sajnálom, nem akarom feltartani a sort! - gyorsan a kasszához sétáltam, hogy ki tudjam fizetni a két virágot. Akkor ért a legnagyobb meglepetés, amikor az elegáns férfi a pult mögé lépett.

- Nem vásárló vagyok. De szeretek jelen lenni, hogy segíteni tudjak a szép hölgyeknek! Gondozza figyelemmel őket - szinte lassított felvételben láttam, hogy egy névjegykártyát nyújt át nekem. Ekkor tudatosult bennem az, hogy a virágokat ajándékba kaptam, mert övé az üzlet. Kipirult arccal elvettem, bár nem tudom, hogy miért fogadtam el.

- Nagyon köszönöm, de kifizetném a... - félbe hagytam, mert Salim mellém lépett. Orrára helyezte a kezét, hogy a virágok erős illatát figyelmenkivül tudja hagyni. Miután észre vette, hogy a férfi beszélgetést kezdeményezett, közelebb hajolt hozzám, hogy csak én halljam.

- Ha nem akarja, hogy Karim úr élve felboncoljon minket, akkor javaslom, hogy menjünk! - oldalra pillantva mosolyt erőltettem magamra, majd felvont szemöldökkel kezembe vettem a két virágot. - Ha nem akarja nála kihúzni a gyufát, hagyja itt őket! - suttogta. - Kérem... - folytatta sziszegve. - Nem szeretem, ha Karim úr mérges. Akkor mindig szikrákat szór a szeme, és bevörösödik a halántéka. Veszélyes! Kérem Leyla, hadd legyen egy nyugodt napom!

- Ki mondta, hogy nem akarom felidegesíteni? - az ajtó felé sétáltam, de megtorpantam, hogy újra megtudjam köszönni az ajándékot amit minden bizonnyal azért kaptam, mert szimpatikusnak talált. - Köszönöm!

- Remélem, hogy viszont látom!

- Fogja vissza magát! - Salim tüsszögve kinyitotta előttem az ajtót, én pedig a fekete terepjáró felé igyekeztem. Miután a csomagtartóba tették a virágokat, a szememre nyomtam a napszemüveget. Láttam, hogy Salim neheztel rám, ezért szórakozottan elnevettem magam.

- Mi rosszat tettem, Salim? - miközben kinyitották nekem az ajtót, én helyet foglaltam a bőr ülésen és magam mellé tettem a táskámat. A terepjáró elindult, Salim pedig hátra fordult.

- Erről egy szót sem, Karim úrnak! - tette fel a kezét. - Ha kérdezi, a virágokat kifizette, és dobja el a fickó névjegykártyáját! - figyelmeztetése ellenére úgy döntöttem, hogy nem így cselekszem. Mostanában Karim úr feltűnően levegőnek néz engem, ezért megérdemli, ha egy kicsit felkeltem a figyelmét. Nem igaz?

Haza érve mindent elterveztem. Mindent úgy akartam csinálni, hogy máshol se járjon a feje. Miután kinyitották előttem a bejárati ajtót, én a virágokat a pultra helyeztem. Mázlim volt, mert Karim úr a pult előtt állt és kávét kortyolt. Fél szemmel figyeltem, hogy ajkához emeli a csészét, ezért úgy éreztem, hogy eljött az én időm. Most legyen ő mérges! - Nagyon kedves volt ez az úriember akitől a virágokat kaptam! A névjegykártyája szerint itt lakik a közelben. Lehet, hogy felhívom és elmegyek vele vacsorázni - a pultra csúsztattam az arany színű kártyát, miközben Salim elkerekedett szemekkel a fejét rázta. Több dolog is történt, ezért próbáltam leplezni a mosolyomat. Salim a szája elé tette a mutatóujját, míg Karim úr lassan és megfontolt mozdulattal tette le csészéjét a pultra. - Maga mit gondol? - megszagoltam az egyik virágot, majd elmosolyodtam. - Egy kedves úriember nekem ajándékozta őket! Hát nem nagylelkű?

- Megbocsátasz?! - egy mozdulattal vette kezébe a kártyát, majd miután elolvasta, a virágokra pillantott. Tetszett, hogy ideges lett. Tetszett, hogy szeme gyilkos szikrákat szórt. És imádtam a féltékenység tüzét, mely ott lángolt abban a kék szempárban. - Neked ajándékozta?

- Szerintem tetszettem neki - a pult szélének támasztottam a csípőmet, majd levettem a napszemüvegemet. - Tudja, erre a figyelmességre vágytam. Arra, hogy egy férfi kedveskedjen nekem - tudtam, hogy minden kimondott szavam után mérgesebb és mérgesebb lesz. Pontosan ezt akartam elérni. Megérdemelte! Ennél még többet is érdemelne!

- Salim! Most azonnal kérem az autót!

- Jézusom! Miért nincs egy nyugodt napom sem, miért?! - nagyot nyelve néztem, hogy zsebébe teszi a névjegykártyát, majd megfogja a kezem.

- Te velem jössz! Nyomás!

- Nem! Dehogy megyek!

- Nem kérdés, hanem parancs volt! Indulj! - erőszakkal az ajtó felé invitált, a virágokat pedig utánunk hozták. Az autó hátsó ülésén ülve mérgesen figyeltem rá, mert erre nem számítottam. - Visszavisszük az összes virágot. A kártyáját pedig a fogai közé építem!

- Miért kell ebből ennyire nagy ügyet csinálni?! - fordultam felé. - Nehéz elfogadni azt, hogy valaki figyelmes volt velem?! Higgye el, hogy én örültem neki!

- Kurvára nem érdekel, hogy örültél neki, vagy sem! Nem engedem, hogy más férfi virágokat ajándékozzon neked! És most szépen velem jössz - kinyitották előttem az autó ajtaját, majd a virágüzlet felé sétáltunk. Nem akartam bemenni oda, mert nem tudtam, hogy mi fog történni. Piros arccal léptem be az üzletbe, Karim pedig mellettem állt. Fekete napszemüvege mögül szigorú testtartással pillantott a pult mögött ácsorgó férfira, aki értetlenül állt a dolgok előtt. Sejtem, hogy érezhette magát. A fekete öltönyös emberek ellepték a boltot, hogy a virágot visszaadják. - Tegyétek le! - Karim úr első szavára azonnal ugrottak a testőrök. A pultra helyezték a két virágot, a kártyát pedig mellé.

- Tiszta szívből adtam a hölgynek. Azt láttam, hogy örömet szereztem vele - az elegáns férfi felém pillantott, de Karim nem volt ennyire boldog.

- Nem volt joga virágot adni neki!

- Megteszem én maga helyett is - lesütöttem a szemem, mert azt hiszem, hogy ez durva volt. Nagyot nyeltem. Ha nem lépek közbe, akkor biztos, hogy történni fog valami. - De az, hogy ide jöttek és felzaklattak, kicsit sem emberséges.

- Teszek az emberségre! Ne merészeljen több virágot adni neki! Különben megismeri a haragomat - a kijárat felé fordultunk. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, mert azt hittem, hogy ennyi volt. Hatalmasat tévedtem.

- Vacsorára még nem hívtam el! - ekkor történt, hogy Karim úr megfordult, de mielőtt bármi történt volna, utána szóltam. Hangos hangom hallatán megtorpant, és az asztalra csapott. Tudtam, hogy egy hajszál választott el attól, hogy beverjen neki egyet.

- Mennénk már!? - tártam szét a kezem. Ő ajkába harapott, majd nehezen bólintott. Hazáig tartó út néma csendben telt. Rájöttem arra, hogy Karim úr féltékeny. És azt hiszem, hogy ez engem örömmel töltött el. Az este további részében a medencében fürödtem. Próbáltam a lehető legtöbb távot leúszni. Kicsit nehéz volt, mert a sérülésem után még nem jöttem helyre. Ha pontosabban kellene fogalmaznom, akkor azt kellene mondanom, hogy még nem voltam erős. Három hossz után viszonylag fáradtan léptem ki a vízből. A testem köré tekertem egy törölközőt, majd beléptem a nappaliba. Karim úr a pult szélénél állt és néma csendben alkoholt kortyolt. A szemébe pillantottam, de ő nem nézett felém. Enyhe bűntudatott éreztem a mai miatt, ezért nagyot nyelve felsóhajtottam. - Sajnálom a ma történteket.

- Ha virágot szerettél volna, akkor miért nem szóltál nekem? Hozattam volna szebbeket is - mélyen az italba kortyolt. Azt hiszem, hogy jobban felkavarta őt az, hogy más valaki adott nekem virágot. Hátra túrtam a hajam és bólintottam.

- Talán azért, mert arra vágyom, hogy magától tegye. Arra, hogy ne kelljen kérnem - erre nem válaszolt, csak elfordította a fejét, mert csengettek. A mosoly lefagyott az arcomról, a lábam pedig a földbe gyökerezett. Szívem a torkomban dobogott, mert tudtam, hogy ez mit jelent. Könnyeimet leplezni sem tudtam.

- Menj fel a szobámba!

- Azért mert Hadi itt van?! - léptem hátra. - Látja?! Nekem ez pontosan ugyan olyan érzés, mint magának az, amikor valaki mástól kaptam virágot! Kellemes szórakozást! - könnyeimet törölve felsétáltam a lépcsőn, majd beléptem Karim úr szobájába. Ott leültem az ágy szélére, hogy a gondolataimat terelni tudjam. Lehunytam a szemem, és a fülemre tettem a kezem. Nem akartam arra gondolni, hogy beengedi őt. Nem akartam arra gondolni, hogy együtt bemennek a vendégszobába. Egyszer én feküdtem meztelen alatta. Akkor abban a pillanatban, az ő figyelme és rajongása az enyém volt. De csak akkor. Először és utoljára.

Bár sokan azt mondják, hogy minden rossz után jön valami jó. Eddig az éjszakáig nem hittem ebben. Ez azonban megváltozott.