- Azt hittem, hogy mellettem maradsz - Hadi felhúzta a pólóját, majd megkereste a bugyiját. Az ágy szélén ücsörögve felsóhajtottam, és a tarkómra vezettem a kezem. Kibaszottúl nem volt egyszerű dolgom. Hadi teste tökéletes, de semmit nem éreztem iránta. Ő mindig is egy ürügy volt arra, hogy terelni tudjam az érzéseimet. Hadi és a szex elég nekem ahhoz, hogy terelni tudjam a gondolataimat arról, akihez nem érhetek hozzá. Bár néha úgy érzem, hogy ez sem elég ahhoz, hogy csillapítani tudjam a vágyat, amit Leyla iránt érzek. Ez talán soha nem is fog csillapodni. Furcsa! Megijedtem, mikor bevallotta, hogy szűz. A szemem is felcsillant a hír hallatán. Előttem nem volt férfival, ennek pedig örültem. Mégis megijesztett a tudat, hogy érintetlen. Miért? Magam sem tudom. Nem voltam szűz nővel. Soha. Nem tudom, hogy kell bánni velük, nem tudom, hogy kell mozogni. Hozzászoktam a nyers, mindent elsöprő dugáshoz. Szépen szólva. Hozzászoktam, hogy érzelemmentesen csinálom, és ez annál jobban kielégít. Elképzelni nem tudom, hogy Leylanak én leszek az első. Egyszerűen azért nem, mert nem tudok gyengéd lenni. Az életben sok dolgot jól csinálok, a szex viszont egy más fajta dolog. Jó vagyok benne. Kielégítően csinálom. De soha nem vagyok odafigyelő. Soha nem vagyok visszafogott, vagy szelíd. - Most is őrá gondolsz, igaz? - Hadi felkötötte a haját, utána pedig törökülésbe húzta a lábát. Nem fordultam felé, de leplezni sem tudtam, hogy a gondolataim más nő körül járnak. - Szar egy olyan pasival kefélni, aki közben más nőre gondol - izzadt homlokát letörölte, és megtámasztotta magát az ágyon. - Beleszerettél?

- Nem! - felé pillantottam, miközben megfogtam a pólóm anyagát. - El kell mennem zuhanyozni. Leizzadtam - a vendég fürdő felé igyekeztem, de meglepődtem, amikor Hadi utánam futott.

- Akkor miért viselkedsz így? Óriási rajtad a nyomás - végig nézett rajtam, miközben az ajtónak támasztottam magam. Kifújta magát, aztán folytatta. - Ma este durva voltál velem. Mintha bosszút akarnál állni valakin. Vagy valamiért.

- Mondtam, hogy szólj ha fáj - elhúztam az ajtót, de mielőtt beléptem volna rajta, folytattam. - A kérdésedre válaszolva, nem! Nem szerettem bele, de valami van vele kapcsolatban ami...

- Ami majdnem olyan, mint a szerelem - suttogta. - Sajnos ismerős érzés - végig nézett rajtam, de én nem figyeltem az arca vonásait. - A szerelem előtt álltok. Amikor minden porcikáddal kötődsz hozzá, amikor védeni és kisajátítani szeretnéd. Ez majdnem olyan mint a szerelem, de közelében sem van. Ez vágy. És utána lesz szerelem.

- Vágy? - ráncoltam a szemöldökömet. - Egy dolgot nagyon jól jegyezz meg! - feltettem a kezem, majd közelebb hajoltam, hogy jobban figyeljen. - Én soha senkire nem vágyok.

Azt hiszem...

Egész éjszaka nem tudtam aludni. Rengeteget sírtam, a szemem a kétszeresére dagadt. Hosszú idő után ez volt az első olyan alkalom, amikor sírtam. A választ tudom, és a tudattól jobban fájt. Megölt, hogy őt érintette helyettem. Kikészített, hogy őt látta meztelen, és nem engem. Hadi már az elején megmondta; velem soha nem fogja csinálni. És miért nem? Erre én magam sem tudom a választ. Talán millió oka lenne: azért mert még soha nem voltam férfival, azért mert ő nem az ideális jelölt nekem, vagy talán azért mert jobbat érdemlek. Igen. Talán az utóbbi az, ami rányomja bélyegét erre az egészre.

Gondolataimból az zökkentett ki, hogy nyílt az ajtó. Meglepődtem, nem számítottam arra, hogy ma éjszaka is eljön hozzám. Ahogy lenni szokott, most is alvást színleltem. A puha és meleg párnákat félre tette, majd a tőle megszokott stílusban feküdt mögém. Mosolyogtam, amikor puszit nyomott a vállamra, majd a homlokomra. Ez a két puszi lassú, és érzéki volt. Próbáltam lenyelni a keserű gondolatokat és nem arra gondolni, hogy más nővel volt. Friss szappan illata volt. Bíztam is benne, hogy lemossa magáról annak a nőnek az érintését. - Megint itt vagyok - kicsiket pislogva engedtem, hogy a hajamat simogassa, miközben közelebb feküdt hozzám. - Lassan kezdek hozzászokni ahhoz, hogy az ágyamban látlak. És ez fura. Nem kellene itt lenned - kinyitottam a szemem. A félhomályban felé fordultam, majd a sötétben találkozott a tekintetünk. Nem lepődött meg, inkább halvány mosolyra húzta az ajkát. Fekete haja pár tincse a homlokába tapadt. Fáradt volt, de jóképű. Fejem alá helyeztem a kezem és üveges tekintettel a szemébe néztem.

- Soha nem aludtam - vallottam be őszintén. A takarója szélét piszkálva sebezhetőnek éreztem magam, de annyira nem, hogy sírjak. - Akárhányszor bejött hozzám, nem aludtam.

- Valahogy sejtettem, hogy egyszer ezt fogod nekem mondani - feszülten kifújta magát, majd oldalra hajolt és felkapcsolt egy kicsi lámpát. A halvány fény elég volt ahhoz, hogy megvilágítsa az arcát. Feltettem a kezem és megérintettem a bőrét.

- Hallottam mindent - suttogtam alig hallhatóan.

- Mindent? - szemöldökét ráncolta, látszólag nem tudta, hogy miről beszélek. Amikor le pillantottam, ő hátra túrta a haját. - Vagy úgy!

- Meddig kell elviselnem ezt a nőt? - kicsit feltoltam magam, aztán megtámaszkodtam az alkaromon. Hajam a fedetlen vállamra hullott, ő pedig gyönyörködött a látványban. - Azért teszi, mert engem nem kaphat meg?

- Azért teszem, hogy enyhítsek azon, amit irántad érzek - oldalra pillantottam. Ezt nem tartottam igazságosnak. Nem tartottam annak, hiszen nem ez volt a megoldás.

- És közben nézi, hogy szenvedek miatta? Végig nézi, hogy éjszakánként sírok?

- El kell fogadnod, hogy szabad férfi vagyok és szükségem van dolgokra. Szabad akaratból döntök. Emlékszel, hogy visszautasítottál? - nem tudom elfelejteni azt a napot, ezért kicsiket bólogattam. - Akkor azok után mit vársz tőlem?

- Mondjuk azt, hogy... - de nem akartam befejezni, mert nem akartam olyat mondani, amit megbánok. Nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy soha nem fog úgy hozzám érni. Elfogadtam, hogy soha nem tesz magáévá, mert... - Nem vagyok elég jó, igaz? - ráncoltam a szemöldökömet. - Nem vagyok tapasztalt, mint Hadi - kijelentésem hallatán, zavartan elnevette magát.

- Nem, köze sincs a tapasztalathoz - megfogta a takarómat, majd lassan lehúzta rólam. - Szeretnéd tudni, hogy miért nem teszlek magamévá? - hevesen süllyedő mellkassal figyeltem, hogy a lapos hasamra helyezi ujjait. Mutatóujjával körkörös mozdulatokkal játszani kezdett a bőröm felületén. Hevesen dobogó szívvel bólintottam.

- Szeretném tudni - minden idegvégződésem lüktetni kezdett. Kicsiket pislogva figyeltem, hogy kezével kiköti a rövidnadrágom madzagját. Tekintete és a keze között kapkodtam a szemem. Remegve figyeltem, hogy ujjait lassan a rövidnadrágom alá csúsztatja. Meleg és puha érintése megbabonázott. A bugyim szélével játszott, de gyorsan elvette az útból. Összerezzentem amikor az anyag alá ért. Tudtam, hogy keze már nincs messze, ezért hevesen süllyedő mellkassal megfogtam. Mikor megállítottam, ő az ajkába harapva, így szólt:

- Ezért - suttogta alig hallhatóan. - Félsz tőlem. Én pedig félek attól, hogy fájdalmat okozok - mikor elvette a kezét, üveges tekintettel kifújtam magam. Mosolyt erőltettem magamra, majd kihúztam magam, amikor távozni akart. Keze után nyúltam, és megráztam a fejem.

- Maradjon egy kicsit.

- Fáradt vagyok, szükségem van az alvásra.

- Akkor aludjon mellettem - kértem őt.

- Nem alszom nővel. De ezt te is nagyon jól tudod - nem érdekelt, hogy mit mondott. Megemeltem a takarót, majd közelebb másztam hozzá. Megkönnyebbülten a mellkasára hajtottam a fejem, hogy halljam a szíve egyenletese dobogását. - Miért csinálod ezt velem? - engedte, hogy a mellkasát párnának használjam. Lehunytam a szemem és kifújtam magam.

- Mert csak maga mellett érzem magam biztonságban - nem hazudtam, ez tényleg így volt. Karim Yilmaz mellett mindig biztonságban éreztem magam. - Sok mindent nem mondtam még el.

- Például? - fejemre tette a kezét, majd simogatni kezdte a hajam.

- Például azt, hogy nem is olyan rossz ember. Azt sem mondtam el, hogy minden megváltozott, amit magáról gondoltam. Nem arrogáns és nem is hatalommániás. Szeret parancsolni, de minden szava csak a jó célt szolgálja. Mert...megismertem magát.

- Megismertél? - kérdezett vissza. - Úgy igazán?

- Tudom, hogy mikor van rossz kedve, vagy esetleg jó kedve. Az utóbbi elég ritka - mosolyra húztam a számat, miközben tudtam, hogy ő is így tett. - Megmutatta a valódi énjét ami nem is annyira borzasztó.

- Pedig pont ezt akartam elkerülni. Elkerülni azt, hogy ilyennek láss engem.

- Milyennek?

- Jó embernek - a szemöldökömet ráncolna kinyitottam a szemem, majd vártam, hogy folytassa. - Mert ha most jó embernek látsz, az azt jelenti, hogy a jövőben még nagyot fogsz csalódni bennem - nem tudom, hogy ezt miért mondta. Talán csinált olyat, amiről én nem tudok. Talán elhallgat valamit, amiről nekem is tudnom kellene. De valamiért engem ez nem érdekelt. Engem az érdekelt, hogy velem van és olyan amilyen.

- Pedig szerintem maga nem rossz ember. Inkább csak akkor, amikor kihozzák magából. Akkor veszélyes is tud lenni. Nagyon veszélyes - ásítottam. - De jó ember.

- Aludj. Fáradt vagy.

- Maradjon velem. Aludjon itt.

- Nem alszom itt - lekapcsolta a villanyt, majd alaposan betakart kettőnket. - Elmegyek, amint elaszol.

- És ha elalszik velem? - simogattam a mellkasát.

- Olyan nem lesz - helyezte ujjait a hajamba. - De elaltatlak.

- Megígéri, hogy többet nem jön ide az a nő?

- Emlékszel, hogy az imént említettem, hogy szabad ember vagyok? - válaszolta egyszerűen. - Nem kell neked ilyen dolgot ígérnem. Sajnálom.