Mikor felálltam, szembe kerültem vele, ő pedig kerülte a tekintetem. Nem akart a szemembe nézni. Ő maga is tudta, hogy ha így cselekszik, akkor véglegesen elgyengül. Nem érdekelt semmi. Nem gondolkoztam, csak két kezemet a hasára fektettem. Ő megállás nélkül a kezemet figyelte. Megérinteni őt, mindennel felért. Úgy éreztem, hogy az egész világ az enyém. Úgy éreztem, hogy a sebezhetősége, és a vágya már nem szab nekünk határt. - Szeretném érezni a szíve gyors dobogását. Tudni akarom, hogy mit váltok ki magából - kezem a mellkasára siklott, majd a szíve fölé fektettem. Lehunyt szemmel éreztem, hogy gyorsan dobog. Őrült tempóban zakatolt. Mellkasa fel és le emelkedett. - Nem akarom azt, hogy Hadi ide jöjjön - könnyes szemmel a szemébe néztem. Sebezhetőek voltunk. Az eltelt hetek aláírták azt, hogy mire is vágyunk igazán.

- Nem értem be vele - közelebb lépett, majd arcomra helyezte a kezét. - Hadi nem csillapította a vágyat, melyet irántad érzek. Mindegy, hogy mit tett, a vágy amit felébresztettél nem szűnt meg bennem - lehunytam a szemem ahogy az arcomat simogatta. Hüvelykujja gyengéden cirógatta a bőrömet, miközben egymással szemben álltunk. - Te mindig is más voltál nekem, Leyla - közelebb hajolt, de nem csinált olyat, amit nem kellett volna. Bárcsak az ellenkezője történne. - Te vagy a kincs, akihez nem szabad hozzá érnem - kinyitottam a szemem. A szavak hallatán tudatosult bennem az, hogy mit is jelentek a számára. Nem tudom, hogy mikor alakult ez ki. Nem tudom, hogy mikor változtak meg a dolgok. Azt sem tudom, hogy ez kettőnk között mennyire erős. Abban viszont biztos voltam, hogy erős. - A magam fajta férfiak nem ismerik a szerelmet. Mi a birtoklási vágyat ismerjük, mely majdnem egyenlő a szerelemmel - közelebb lépett, szinte lassított felvételben láttam, hogy megemel, majd egy erős, mindent elsöprő mozdulattal a kád szélére ültet. - Ez az amit nem tehetek meg. Hallottam ahogy a gyönyörű feneked a kád felületéhez csattan - megtámasztotta magát mellettem, azt akartam, hogy tovább csinálja. Tetszett, hogy éget benne a vágy. Tetszett, hogy tüzelt a szeme és majdnem felfalt vele. Végülis másra sem vágytam. Azt akartam, hogy felfaljon. Minden porcikámat vegye el és érintsen meg. - És jelen pillanatban nehezemre esik visszafognom magam - szexi, birtokló tekintettel figyelt. Játszottunk egymás tekintetével, az ajkát mosolyra húzta. Nagyot nyeltem, az ajkamat résnyire kinyitottam. - Mert olyan dolgokat tennék veled, amit a tested nem tudna elviselni.

- Mit tenne velem?- közelebb hajoltam. Játszottam vele, kicsalogattam belőle a fenevadat. A szívem hevesebben vert, a mellkasom gyorsan emelkedett. A vágy a határait feszegette, de nem bántam. Éreztem, hogy a testem lüktetni kezd, hogy a szívem a torkomban dobogott. Tetszett, hogy szenvedélyes. Imádtam, hogy vad, hogy szókimondó, mégis nemes. Ilyenek lennének az arab férfiak? A férfiak, akik birtokolni akarják a kiválasztott nőt? Végig nézett rajtam, majd felvonta a szemöldökét.

- Levenném rólad ezt a vékony fürdőruhát. A felső részéről leszakítanám a madzagot, majd hátra kötném vele a kezed. A szobámba vinnélek, és az ágyam közepére fektetnélek - minden szava filmként játszódott le előttem, ezért nagyot nyeltem. Testem égett a vágytól. Lelkem tüzelni kezdett és könyörögni, hogy folytassa. Pupillák kitágult, hirtelen máshol éreztem magam. Az ágyában. A védelmező teste alatt. - Imádnám, hogy ki vagy szolgáltatva nekem, de nem érdekelne. Tudnám, hogy mire vágysz. A lábad közé másznék...

- Igen? - suttogtam alig hallhatóan. - Mit csinálna utána? - közelebb hajoltam, majd szemezgettem vele. - Miért nem folytatja?

- Mert nem akarok hibát elkövetni. A legjobb az lesz, ha mi ketten távol maradunk egymástól - hátra lépett, majd visszaült a helyére. Én ott maradtam a kád szélén és könnyes szemmel figyeltem, hogy vissza tartja magát. Van úgy, hogy az életben dönteni kell. Maradunk a komfort zónánkon belül, vagy megpróbálunk valami újat, ami talán az egész életünket megváltoztatja. Nagyot nyeltem, amikor megfogtam a bikini alsó szélét. Tudtam, hogy mit teszek, és jó döntésnek éreztem. Van olyan, hogy egy röpke pillanatnyi gondolkodás változtatja meg az egész életünket és vele együtt a jövőnket. A szívem a torkomban dobogott, amikor lehúztam magamról a bugyi részét. Mikor a medence szélére helyeztem, Karim úr elkerekedett szemekkel megköszörülte a torkát. Lassan közelebb sétáltam hozzá, lábamat széttártam és az ölébe ültem. Tudtam, hogy a legnehezebb feladatot adtam neki.

- Birtokolni szeretne engem? Birtokolni úgy, ahogy eddig még soha senkit? - suttogtam, majd megtámasztottam magam a medence szélénél. Kezemmel a hajába túrtam, majd mélyen a tincseibe markoltam. Lehunyta a szemét, a teste pedig megfeszült. - Azt mondta, hogy a maga fajta férfiak nem ismerik a szerelmet. Maguk a birtoklási vágyat ismerik, mely majdnem egyenlő a szerelemmel. Nos... - néztem végig rajta. - És ha minden vágyam az, hogy maga birtokoljon? - oldalra pillantott, a levegőt pedig beszívta.

- Akkor mond ki - pillantott mélyen a szemembe. - Mond ki és bármit megteszek érted - átkaroltam a nyakát, majd ujjamat a hegre érintetlen. Azt hittem, hogy elhúzza a fejét, de nem tette. A szemembe nézve engedte, hogy a heget cirógassam az arcán. Milyen furcsa, nem? Vágyom a férfira, akit egyszer megvetettem. Magaménak akartam a férfit, akit egyszer bántottam.

- Azt akarom, hogy az öné legyek. Mindennél jobban vágyom arra, hogy a tulajdona legyek - aprót biccentett, ezután pedig visszafordíthatatlan dolog történt. Teljes testtel felállt, én pedig a derekára kulcsoltam a lábamat. Mély levegőt vettem és szapora lélegzettel figyeltem, hogy egyenesen a szobája felé tart. Miután becsapta mögöttünk az ajtót, az ágyra fektetett. Nyers volt. Domináns és vad.

- Tedd a fejed fölé a kezed - remegő kezekkel eleget tettem a parancsának. Levegő után kapkodtam, a mellkasom zihált, miközben levette rólam a fürdőruha felsőmet. Meztelen feküdtem alatta, meztelen testemet semmi sem takarta. A félhomályban végig nézett rajtam. Tekintete bejárta a testem minden porcikáját. Mellem feltűnően feszült. Mellbimbóm megkeményedett, ahogy bennem gyönyörködött. A lábam között térdelt, ezért kiszolgáltatott voltam, de erre vágytam. Őt akartam. És őt csak így kaphattam meg. Így lesz teljesen az enyém. Nem éreztem magam zavarban. Gyönyörűnek éreztem magam. Tekintete csillogott ahogy engem figyelt. Fölém tornyosult. Izmos teste beterített ahogy a lábam közé térdelt. - Tudnom kell - suttogta a szemembe nézve. - Szűz vagy még? - kerülni akartam ezt a kérdést. Abban reménykedtem, hogy nem teszi fel, hogy el fogja felejteni. Azt hittem, hogy nem is olyan fontos. Tévedtem. Ezek szerint fontos. Számára az. Nagyot nyeltem és bólintottam.

- Igen - suttogtam, ő pedig megdörzsölte az arcát, majd felült az ágy szélére. - Nem voltam még férfival - mellemet takarva felültem, mert úgy éreztem, hogy ez gondot jelenthet neki.

- Akkor nem én vagyok a megfelelő személy arra, hogy elveszítsd - felállt, de én megfogtam a kezét. Ő vissza pillantott. Nem akart menni, de maradni sem akart. Kicsiket pislogtam, a tekintetem megtelt könnyel. - Nem akarom, hogy olyat tegyél, amit utána nem tudsz helyre hozni - suttogta mélyen a szemembe nézve.

- Én magát akarom - vallottam be őszintén.

- Leyla! Neked szerelemből kell elvesztened! Egy olyan kibaszott nagy szerelemből amit a filmekben olyan kurva jól megmutatnak! Romantikusnak kell lennie, egy tökéletes pillanatban! Érzékinek kell lennie, hogy utána mindig emlékezni tudj rá!

- Miért, maga nem tud érzéki lenni? - suttogtam remegő hangon. Ekkor a fejét rázta.

- Nem - mondta alig hallhatóan. - Nem vagyok lassú, se gyengéd - vonta fel a szemöldökét. Jobban magamra húztam a takarót, majd felálltam. Könnyes szemmel az ajtó felé igyekeztem. Feltéptem és becsuktam magam után. Nem tudom, hogy mit éreztem. Csalódottságott, bűnt és megaláztatást. Késő este vékony pizsamában feküdtem az ágyam szélén, de nem jött álom a szememre. Üveges tekintettel a város panorámájában gyönyörködtem. Álmos voltam, de kifejezetten feldúlt ahhoz, hogy aludni tudjak. A mai nap tökéletesen megmutatta azt, hogy vannak olyan vágyak, amik nem teljesülhetnek be. Vagy azért, mert nem akarjuk, vagy azért, mert máshogy akarjuk. Karim úr elárulta magát azzal, hogy nem engedett a vágyának. Azt mondta, hogy én ennél többet érdemlek. Sokkal többet. De mi van akkor, ha én beérek azzal, amit ő adni tud? Ez nyilván már nem fog kiderülni. Talán soha. Kicsiket pislogva lehunytam a szemem, a szívem viszont hevesebben kezdett dobogni. Valaki befeküdt mögém. Annyira meglepődtem, hogy mozdulni sem mertem. A padlót fürkészve csak annyit éreztem, hogy valaki letolja a pizsamámat a vállamról, majd gyenge puszit nyom a bőrömre. Könnyes szemmel próbáltam visszafojtani a sírást, ami feltört belőlem. Hirtelen fordultam meg. Úgy tettem, mintha aludnék. Szükségem volt rá. Szorosan hozzá bújtam, ő pedig sóhajtva a fejemre helyezte a kezét. Ujjaival a hajamat simogatta, és puszit nyomott a homlokomra. - Már egy jó ideje csinálom ezt, te pedig nem is tudsz róla - lehunyt szemmel éreztem, hogy hajamat simogatja. - Szeretem a hajadat. Sokat simogattam miközben te mélyen aludtál. Tudod, hogy mi a baj velem? - egy kicsit félbe hagyta, majd nehezen felsóhajtott és folytatta. - Az, hogy képtelen vagyok távol tartani magam tőled. Nem megy, mert egyszerre akarlak birtokolni és taszítani is magamtól. Birtokolni, mert szeretnélek szeretni, és taszítani, mert én nem hozzád való vagyok. Kurva életbe - suttogta, majd újabb puszit nyomott a homlokomra.