Két hét telt el a műtétem után. Ez alatt a pár hét alatt úgy éreztem, hogy sikerült legyengítenem a szervezetem. Keveset ettem, illetve próbáltam minél kevesebbet mozogni. Miután jobban lettem, tudtam, hogy ez nem mehet így tovább. Megkértem Salimet, hogy kísérjen el engem futni. A kocogás igazából nagyon jót tett, mert sikerült kiszellőztetnem a fejem. Rájöttem arra, hogy a Karim úrral töltött hetek és hónapok a fejemre hozták azt, amitől igazán féltem. Ez pedig az, hogy elkezdtem más szemmel nézni rá. Annak idején elképzelni nem tudtam, hogy van neki vonzó oldala. Ma bármit tesz, bármit mond, az engem vonz. A legnagyobb probléma pedig az, hogy teljesen megöl. Hadi rendszeres látogatóvá vált, ami azt jelentette, hogy rendszeresen szexelnek. Újra visszatértek oda, ahol egyszer voltak. Nem tudom, hogy ez miért fáj. Kocogás közben a szép parkban másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy éjszakánként őt érinti. A szemem előtt látom Hadi meztelen testét és azt, hogy Karim fölé magasodik. Látom a kezét, amivel végig simogatja őt. Ez a kép csak a fejemben létezik, egy őrült képzelet, mégis megöl belülről. Ez nem szerelem, de majdnem hasonlít hozzá. Elfogadtam, hogy valamit érzek iránta, de nem fogadtam el, hogy ez végleges. Kialakult valami köztünk. Valami, amiket a lelkünk és a szívünk beszélt meg. Megijedtem a tudattól, hogy a nagy Karim Yilmaz tartja fogságban minden ép gondolatomat. És a padlóra kényszerít az is, hogy teljesen megváltoztam miatta.

Az eltelt hetek alatt elfogadtam az új életemet, és azt hiszem, hogy megszerettem. Megszokottá vált számomra a hatalmas palota a medencékkel és a pezsgőkáddal. Megszoktam a sok testőrt akik ki-be járnak a lakásban és néha félre hívják Karim urat beszélni. Megszerettem az új életem, de a régit sosem felejtem. Mindennap minden percében eszembe jut a húgom és az anyám. Sírni tudnék, akárhányszor eszembe jut az, hogy hetek óta nem láttam őket. Ahogy a nyárból haladtunk az ősz felé, úgy minden sokkal egyszerűbb lett. Karim Yilmaz elrabolta az életem, de helyette valami teljesen mást adott. Csak azt nem tudom, hogy most mi történik velem. - Oké! Nagyon fáj az oldalam! - egy nagy fa mellett megálltam és megtámasztottam magam a felületén. Salim csípőre helyezett kezekkel megtorpant és kifújta magát.

- Karim úr megöl, ha ezt megtudja!  - csóválta a fejét. Nem figyeltem a szavaira, helyette inkább csak pihenni akartam.

- Karim úr elfoglalt! Elvette az eszét, Hadi - sziszegve a fák lombkoronája felé biccentettem, Salim pedig hátra túrta a haját.

- Szeretne beszélni róla?

- Arról, hogy engem kincsként őriz, akihez egy ujjal sem ér hozzá, miközben egy másik nővel szexel? - nevetségesen széttártam a kezem, mert nem tudtam, hogy erre mit mondhatnék.

- Azért mert maga más a számára. Karim úr soha nem beszél nyíltan az érzéseiről, de maga fontos neki. Látom rajta.

- Ez nem igaz - suttogtam könnyes szemmel. - Ha fontos lennék, akkor nem hozna a lakásunkra egy másik nőt! - adtam a tudtára.

- És ha azért csinálja, mert nincs más választása? - Salim szavai értelmet nyertek, mégsem akartam tovább hallgatni őket. Nem akartam hallani arról a nőről sem, aki minden bizonnyal most is a lakásunkban fetreng. A fejemet csóváltam, majd a sajgó derekamra mutattam.

- Eddig bírtam, Salim. Menjünk haza! - erőltettem magamra egy mosolyt.

Ahogy mostanában az lenni szokott, Karim úr el van tűnve. Sokat dolgozik és nem jön ki a szobájából. Én leginkább a nappaliban szoktam lenni és olvasással töltöm az időmet. Az eltelt hetek alatt nem sokat beszéltünk egymással, ez a kapcsolatunkon is meglátszik. Nem igyekszem helyrehozni azt, amit akkor elrontottam. Tudom, hogy minden máshogy alakult volna, ha azon az estén engedek neki. Nem haragszom magamra, de tudom, hogy a tiszta szívem akaratát sem követtem. Túlságosan büszke voltam ahhoz, hogy engedjek a vágyaknak és annak, hogy udvaroljon nekem. Mert tudom, hogy megtette volna. Tudom, hogy olyan oldalát mutatta volna meg, amivel még nem találkoztam. Mert felajánlotta magát, azt, hogy legyen köztünk valami...más.

Az este félve pillantottam az ajtó felé. Minden este így teszek, hiszen tudom, hogy Hadi bármelyik percben beteheti ide a lábát. Ilyenkor mindig görcsbe rándul a gyomrom és szívem szerint elsírnám magam, de nem lehetek gyenge. Az idő rohamosan telt, Hadi pedig nem jelentkezett. Amikor Karim úr lesétált a lépcsőn, összecsuktam a kezemben található könyvet. - Hol van Hadi?

- Hadi ma este nem jön - szűkszavúságán már nem lepődöm meg, ezért határozottan bólintottam. Ajkam szélét beharaptam, majd felsétáltam a lépcsőn. Szükségem volt egy kis pihenésre, ezért kezembe vettem a fürdőruhámat. Az olvasásnál egy dolog jobb és kielégítőbb, az pedig a pezsgőkádas fürdő. Miután lesétáltam a lépcsőn meglepődtem, hogy egy bontott alkoholos üveg volt a pult szélén. Minden bizonnyal Karim úr bontotta fel, ezért úgy döntöttem, hogy én is lazítok. Keveset töltöttem magamnak, mert tudom, hogy az alkohol könnyen a fejembe száll. Pezsgős pohárral a kezemmel léptem ki a tágas nyílt teraszra, ott viszont a lábam a földbe gyökerezett. Az említett pezsgő kád egyik szélén Karim úr ült. Összehúzott szemekkel figyeltem, hogy fejét hátra hajtott, majd lehunyt szemmel megmossa az arcát. Mély levegőt vettem, próbáltam kontrolálni a kezem remegését. Gyönyörű férfi volt. Ezt mindenki tudja. Ő maga is tudja. És összeszorul a gyomrom, akárhányszor eszembe jut az, hogy máshogy is alakulhatott volna a kapcsolatunk. Megfordulni akartam, de valamiért nem sikerült. Ott maradtam és figyeltem őt. Feszes mellkasát végig mosta, majd tarkóját is. Fejét lógatta, a jóképű arcán végig folyt a vízsugár. A torkomat köszörülve nagy levegőt vettem. - Van hely még egy személynek? - ekkor nyitotta ki a szemét, majd alaposan végig mért engem. A különbség köztem és Hadi között az, hogy rá nem néz ilyen fenséges, mindent eláruló csillogó szemekkel. Megtörölte arcát, aztán bólintott.

- Fáradj beljebb! - nem kellett kétszer kérnie. Nem akartam hibát elkövetni, de talán mégis megtettem. - Add a kezed! - kezét nyújtotta, miközben beléptem a vízbe, én pedig elfogadtam. Összehúzott szemmel figyeltem, hogy végig pásztázza a hosszú lábamat, a keskeny derekamat és a mellemet. Karim Yilmaz tekintete ezen az estén isteni volt. Mert szavak nélkül elárulta, hogy mit érez, vagy mit gondol. Leültem, a meleg vízben hátra hajtottam a fejem, a hajamat pedig oldalra fésültem. - Milyen volt a reggeli futás, Salimmel? - kinyitottam a szemem, hogy rá tudjak nézni. Meglepett, hogy beszélgetést kezdeményezett. Azt hittem, hogy csendben fogunk fürdeni és némán élvezni a csapkodó habok sokaságát.

- Jól éreztem magam. Az állapotom javult, szóval jót tett a futás - kezemmel a habokkal játszottam, ő pedig ajkához emelte a pezsgős poharat.

- Ezt örömmel hallom - részéről ennyi is volt a kommunikáció, de én úgy döntöttem, hogy tovább beszélgetek vele.

- Hadi miért nem jött át? Bár nem mintha annyira érdekelne. Csupán hozzászoktam, hogy az életünk részévé vált - szúrós tekintettem figyelt, miközben hátra söpörte a vizes tincseit. Nem tehettem róla, de haragudtam rá. Nem volt fer és igazságos az amit tett. De ezt ő maga is tudja.

- Hadi nem az életünk része. De nem tartozom neked magyarázattal - feltolta magát, majd felült a kád szélére. Ritkán látni őt majdnem meztelen, ezért a pezsgős poharaz az ajkamhoz emelve megcsóváltam a fejem. Végig néztem a tömör, feszes mellkasát, majd ittam. Tekintetem végig haladt a mellén, a kockás lapos hasán és a vonzó hasfalán. Izmos combjait kiemelte a fekete fürdőnadrágja és az alsónadrág ami alatta volt.

- Megöl a tudat, hogy Hadi érinti azt a testet, amit meg sem érdemel - kezdett fejembe szállni az alkohol, de nem bántam. Történjen az, aminek történnie kellett. - Maga úgy érintett meg engem, hogy egyszer sem ért hozzám; megérintette a szívemet és a lelkemet is egyben - vizes kezemmel a hajamba túrtam, ő pedig összehúzta a szemét.

- Nem érdekelnek ezek a szavak, Leyla - mondta alig hallhatóan. - A múltban felajánlottam magam neked, de te nem éltél a lehetőséggel. Most pedig el kell viselned, hogy egy másik nő ér hozzám - következőt kortyolt, én a fejemet ráztam. Keserű érzés kerített a hatalmába. Ilyen lenne a szerelem? Vagy legalábbis ahhoz hasonló? Olyan, amikor nézünk valakit, és nem tudunk betelni vele? Olyan, amikor bármit mond és csinál, az hatással van ránk? Karim Yilmaz akkor rabolta el a szívemet, amikor észre sem vettem. Lépésről- lépésre megérintett, és cserébe nem kért semmit. Most a pezsgő kádban ülve úgy éreztem, hogy minden fal rám omolhat. Akkor is elfogom neki mondani amit akarok.

- Sajnálom - suttogtam alig hallhatóan. - Én taszítottam Hadi karjai közé, jól mondom?

- Részeg vagy! Inkább ne igyál többet - szinte lassított felvételben láttam, hogy feláll, majd felém lépked. Nem gondolkoztam, nem tudtam, hogy mit csinálok. Előre tettem a kezem, majd megérintettem a hasát. Ez volt az első érintés, melyet önszántamból követtem el. Vékony ujjaim csodálatosak voltak a domború, kidolgozott hasizma felületén. Bőre selymes volt, makulátlan és kemény. Láttam, hogy mély levegőt vesz, éreztem, hogy szíve gyorsabban ver. Érezni akartam. És ekkor felálltam.