Volt egy álmom. Egy nagyon furcsa, valóságosnak tűnő álmom. Emlékszem, hogy izzadva és könnyes szemmel riadtam fel. A sötét szobában világossá vált számomra az, hogy ami történt, az nem valóság volt. Éjsötét estén csend volt, a húgom békésen aludt. Felé pillantottam, fekete hajamat hátra túrtam, majd megdörzsöltem a szememet. Mit is álmodtam? Mi volt az, ami miatt remegve ébredtem fel? Nem összeköthető a valósággal, mégis olyan volt, mintha ez lenne az igazi életem. Egy üveg teremben tartózkodtam. Mindenhol tiszta üveg volt, csak a saját alakomat láttam mindenhol. A hátam mögött a saját tükörképem nézett vissza rám. A tükör terem közepén állva egyre kisebbnek és elveszettebbnek éreztem magam. Akárhova pillantottam, akárhova mozdultam, a saját önképemet pillantottam meg. Zavart és ijedt voltam. Megindultam előre, bár abban sem voltam biztos, előre léptem. Két pislogás között neki ütköztem egy tükörnek. Felületére helyeztem a kezem, de ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam. Ujjaim alatt a kristálytiszta felület megrepedt, majd pókháló mintázatban végig szaladt a tükör felületén. Ujjaim alatt vér keletkezett. Kezem remegett, nem voltam önmagam. Mikor elemeltem a tenyeremen egy vágás sem volt rajta. Ekkor pillantottam meg, hogy az nem az én vérem. "Mi történik?" Hangom vízhangzott, de akkor lepődtem meg igazán, amikor egy férfi lépett elő az összetört tükör mögül. Veszélyes férfi volt, a saját élete uralkodója. Veszélyes, de ugyan olyan gyönyörű. Hófehér inget, öltönyt és nadrágot viselt. Arany óra csillogott a lebarnult csuklóján, tengerkék szeme pedig sötét árnyalatában ragyogott. Csillagos égbolt. Ez jutott róla az eszembe. Kezét felém tartotta, de én nem léptem közelebb. "Mit gondol, az arcomon található vágás, melyet maga okozott, milyen felszínről fog ezentúl árulkodni?" Szavai ismerősek voltak, mintha egyszer már hallottam volna ezt. Hátra léptem, ő megfogta a tükör szélét, mely abban a pillanatban szétrobbant. A szilánkok életre keltek, egy szempillantás alatt emelkedtek a magasba, majd felém álltak. Sírtam, futni akartam, de nem tudtam megmozdulni. A férfi megindult felém, a szilánkokat ő irányította. Testével együtt minden egyes üveg belém állt, zuhanás közben pedig megérintette az arcomat. "A szíved mélyén tudod, hogy egyszer megtalállak. És ha megtalállak, mindenért megfizetsz."

Az álom itt véget ért, hiszen izzadva és kimondottan feldúltan riadtam fel. Csendben sétáltam a konyhába, majd töltöttem magamnak egy pohár vizet. Az egyik székre ültem, miközben sóhajtva körözni kezdtem a nyakam. Nem tudtam, hogy mit jelent. Fogalmam sem volt arról, hogy ez a kusza álom jelent e valamit. Abban viszont biztos voltam, hogy ezzel a férfival már találkoztam valahol. Talán évekkel ezelőtt. Nem tudtam eldönteni. Furcsa borzongás futott végig az egész testemen. Ez talán egy jel? Egy jel arra, hogy olyan dolog fog történni, amire magam sem számítok? Talán egy fordulópont fog érkezni az életembe?

Megcsóváltam a fejem, hogy a kusza gondolatokat eltereljem. Reggel korán kell kelnem, ezért lehúztam a maradék vizet, majd elmostam magam után a poharat. Megfordultam és a szobám felé vettem az irányt. - Mit mászkálsz? - anyám hangja törte meg a csendet, ezért az ajtófélfának támaszkodva a mellkasomra szorítottam a kezem. - Csak nem megijesztettelek? - anyám viselkedése az évek alatt sem változott. Ugyan olyan rideg és távolságtartó velem. Többet foglalkozik a húgommal, lesi minden kívánságát. Úgy tartja, hogy a fiatalabbik gyermek mindig szent, ő az, aki még nem nőt fel, akinek szüksége van az anyai szeretetre. Ilyenkor mindig elfelejti, hogy van egy másik gyermeke, aki ugyan már felnőtt nő, de az anyai szeretetre mindig szüksége van.

- Csak ittam egy pohár vizet. De már megyek is.

- Tedd is! Holnap munkába kell menned - úgy mondta, mintha ezt nem tudnám. Szívem szerint elnevettem volna magam, de nem akartam összetűzésbe keveredni az éjszaka kellős közepén. Elfojtottam a ki nem mondott szavak súlyát, majd megindultam a szobámba. Becsuktam az ajtót és betakartam magam. Egy darabig forgolódtam, nem jött álom a szememre. A rémàlmom felért a valósággal, ezért féltem újra lehunyni a szemem. Végül nyert az álmosság, és elaludtam. Reggel arra keltem fel, hogy a húgom ébreszt. Vállamat rángatta, a nevemen szólított engem. Szemöldökömet ráncolva hunyorogtam, éreztem, hogy az őszi nap sugara cirógatja a függöny felületét.

- Ébredj fel! El fogsz késni a munkából - csak ekkor tudatosult bennem az, hogy nem ébredtem fel az ébresztőre. Hevesen süllyedő mellkassal felültem, majd kitakartam magam és azonnal a fürdőszobába futottam.

- Nem hiszem el! - ütöttem a mosdókagyló szélére. - Nem hiszem el, hogy elaludtam - megmostam az arcom, átfésültem a hajam, és remegő kezekkel kerestem a fogkefémet. - Miért nem szóltál hamarabb, Hazan?

- Anyánkkal beszélgettem a konyhában - védekezett, mire összeszorítottam az ajkamat. Inkább nem mondtam semmit, mert éreztem, hogy annak nem lenne túl jó vége. Inkább csak tudomásul vettem.

A bizalom fontos dolog. Emberek között jön létre. A bizalom a láthatatlan példa arra, hogy léteznek barátok, emberek akiket közel engedünk magunkhoz. Én kevés embert engedek közel az életemhez, pontosan azért, mert ismerem őket. Éheznek. Vágynak a pénzre, a hatalomra ami nem sok embert ajándékozott meg. Például mint engem. Életem során egyszer sem árultak el, nem éltek vissza a bizalmammal, viszont ma este ez megfordult. Nem tudom, hogy hol rontottam el. Elsiklottam valami felett. Az évek alatt valaki közel került hozzám, hogy aztán minden lépésemről beszámoljon valakinek. Ismertem magam. Az egyetlen dolog amit nem engedek meg, az az árulás. Mert ha engem elárulnak, veszélyes tudok lenni. Kicsalogatják az oroszlánt a barlangjából. Feldühítik, majd ártatlan tekintettel figyelik, hogy megváltozom. Pontosan ez történt.

Késő este az egyik elhagyatott raktár épületem tökéletes hely volt arra, hogy intézni tudjak bizonyos ügyeket. Nem szeretek veszélyes lenni. De vannak dolgok, amiket én magam sem engedek el. Ilyen például ha illetéktelen kezébe kerül a vagyonom, és emberek fülébe az életem. Árulóm és az alkalmazottam még csak nem is sejti, hogy ma este mi vár rá. A fejemben többször lejátszottam, hogy mit fogok tenni ma éjszaka. Az isten tudja, hogy az igazságos utat fogom választani. A rajtár helyiséghez érve megállt a fekete terepjáró, az ajtót pedig kinyitották nekem. Fekete öltönyben, és napszemüvegben ugrottam le az autóról. Salim volt a jobb kezem, egy pillantásomból tudta, hogy mikor mit tervezek. Ő évek óta dolgozik nekem, és szeret biztonságban tudni. Nem engedem meg neki a tiszteletlenséget, személyes beszélgetéseink sincsenek, de olyan nekem mintha a nagybátyám lenne. Lesütötte tekintetét, felhúztam a fekete bőr kesztyűt, majd felém nyújtott egy fegyvert. Elfogadtam, majd magam mellett tartva megindultam a sötét épület koszos folyosóján. A helyiségben minden testőr az én mozdulatomat követte, mágnesként figyeltek, öltönybe öltözve követtek engem.

Mikor megálltam az említett áruló előtt eszembe sem volt megbocsátani neki. Egy vas székhez volt kötözve, arcát egy foltos zsák takarta. - Levenni! - fegyverrel a kezemben mutattam a mozdulatot, az embereim pedig szót fogadtak. Ritkán csinálok ilyet, de ilyenkor kell a legkönyörtelenebbek lennem. Mert az igazsàg hajtott. Mert az igazság nagy úr, engem pedig elárultak. Az áruló szemébe pillantottam. Ekkor jutott eszembe, hogy ő volt a legfrissebb alkalmazottam. Akkor került hozzám, amikor apámmal megszakítottam a kapcsolatot. Két évvel ezelőtt...

- Megtudtam, hogy információkat szivárogtatsz rólam az apámnak. Emellett pénzt loptál és titkos beszélgetéseket folytatsz vele. Ennyire bátor vagy, vagy csak hülye, hogy megértsd azt, hogy az életeddel játszol? - közelebb hajoltam hozzá, levettem a napszemüvegemet, hogy a szemembe tudjon nézni. Ő megkötözött állapotban elnevette magát.

- A nagy Karim úr! Jól áll magának ez a heg - nem engedtem, hogy befejezze. Ujjaimat a fegyverre szorítottam, majd bevertem neki egyet. Hallani lehetett az orr csont roppanását, melyet sűrű vér csík követett. Fejét lehorgasztotta, vére pedig a zakójára folyt. Hátra léptem, végig néztem rajta, majd kicsit leguggoltam.

- Apám kutyája nekem semmit nem ér.

- Maga pedig az apjának - jelentette ki.

- Ne beszélj vele tiszteletlenül! - Salim fegyvert ragadott, majd bokán lőtte az embert. Üvöltött a fájdalomtól, de valószínüleg ez nem tántorította el. Tovább húzta az agyam, mocskos és ocsmány dolgokat mondott rólam.

- Ha tudná, hogy az apja mennyire utálja magát! - nevetett, a fogai között végig folyt a vére. - Utálja, megveti magát és letagadja mint a saját fiát. Mi lehet ennél rosszabb, magasságos Karim úr?

- Egy töltény a mellkasba - határozottan meghúztam a ravaszt, majd pontosan célozva golyót repítettem az említett testrészbe. A vér vörös színben repült ahogy a golyó a húsba fúródott. - Egy töltény a bordák alá - más felé irányítottam a fegyvert, majd ismételten meghúztam a ravaszt. Vérezni kezdett mint egy cafat hús. Fejét lógatta, az idétlen áruló mosoly az arcára fagyott. Mikor leengedtem a kezem, a hajamba túrtam, majd felsóhajtottam. - Engedjétek el! - a testőrök pislogás nélkül néztek rám. Tudták, hogy ennek még nincs vége, azt is érezték, hogy csak most jön a ráadás. - Most pedig fuss - összehúzott szemekkel figyeltem, hogy az érintett férfi bicegve futni kezd. Sérült lábàt maga után húzta, a vércsík szinte csillogott a poros földön. Élesítettem a fegyvert, majd utána sétáltam. Előre léptem, szinte lassított felvételben láttam, hogy hátra pillant. Futás közben a félelem jele jelent meg az arcán, az életéért menekült. Fohászkodott, hogy élje túl, de itt egy ember dönt sorsáról. Ez vagyok én. Az ület kijáratánàl magamhoz ragadtam, megfordítottam, majd állához szegeztem a fegyvert és meghúztam a ravaszt. Sűrű vércseppek estek az arcomra, a zakómra és a bőrömre is. Élettelen testét elengedtem, majd Salim felé pillantottam. - Vágjátok le az ujját és küldjétek el édesapámnak. Ajándék a fiától! - öltönyömet a földre dobtam, majd megindultam az autó felé. Így jár az, aki bizalmam ellen ellenem cselekszik.

______________________
*Tudom, hogy nem hozok gyakran részeket, de sajnos a munka miatt így van időm. Viszont szeretnék aktívabb lenni, és érdekelne, hogy ettől eltekintve ki az, akit érdekel még ez a történet. Szükségem lenne pár visszajelzésre❤️