A szerelem fáj. A szerelem sebet üt a szíven és mindig megmutatja, hogy miért jobb nélküle. Gyakran ezt mutatják a filmekben, a mesefilmekben, de még a könyvekben is leírják. Megtanultam, hogy a szerelmet nem adják ingyen. Rájöttem arra, hogy az igaz szerelemért küzdeni kell, még akkor is ha vétek belekezdeni. Leyla személyisége és az egész lénye megérintett, és teljesen elvarázsolt. Nem tudtam másra gondolni, csak rá. Nélküle elveszett voltam, vele viszont sebezhető. Ilyen lenne egy szerelmes férfi? Akadályokon megy keresztül, de végül mindig kitart és bízik abban, hogy minden a helyére kerül? Nem akartam beleavatkozni, a tulajdonommá sem akartam tenni, de vele kapcsolatban minden megváltozott. A szeme színe lett a kedvenc színem, a hangja a kedvenc dallamon. Nem vagyok birtokló férfi, de tudok szeretni.

Úgy éreztem, hogy minden a feje tetejére állt. Elértem ahhoz a ponthoz, amikor azt mondom, hogy "nem engedem őt vissza". Egy percig sem gondolkoztam azon, hogy neki Karim mellett a helye. Egyszer sem fordult meg a fejemhez, hogy vissza engedjem az oroszlán karmai közé.

Ma reggel minden szertefoszlott. Ma reggel az üres ágyra pillantva, hatalmas fájdalmat éreztem. Leyla hűlt helyén nem volt semmi, csak az összehajtogatott takaró. Jobban szemügyre vettem az üres helyet, kívántam, hogy lépjen be azon az ajtón. Vágytam arra, hogy Demis kezét fogva hozzanak nekem reggelit és kávét. A képzelet rossz dolog, mert elkeseredettségében az ember vágyik dolgokra. A vágyaim és a gondolataim a tanúk arra, hogy Leyla tényleg nincs itthon. Nem tudom, hogy mikor ment el, de elment. Nem tudom, hogy miért tette, hogy önszántából tette e. Azt tudtam, hogy amikor felébredtem, ő nem volt mellettem.

Mi történhetett egy éjszaka alatt? Mi történt, ami miatt némán kiosont? Miért nem ébresztett fel és mondta, hogy "Dante, baj van!" Abban a percben felébredtem volna és segítettem volna neki. Leyla a könnyebb utat választotta és elhagyott. Azt hiszem ez az a pont, amikor nem találok más szavakat. A nő akit szeretek, magamra hagyott.

Az ágyban fekve a homlokomra vezettem a kezem, összehúztam a szemem, hogy ne sírjam el magam. Minden eltelt pillanat csak jobban kínzott, a magány azonnal felemésztett. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Lassan keltem fel, majd felültem az ágy szélén. Tekintetemmel az éjjeliszekrényen található cetlit pillantottam meg. Nem akartam elolvasni, tudtam, hogy van benne valami. Mégis a kezembe vettem. Remegő ujjakkal kinyitottam, majd a nyitott ablakhoz sétáltam. Kint zuhogott az eső, ezért a zamatos tenger illata felerősödött. A hűvös esőcseppek a párkányra estek, az égbolt szürke és borongós volt. Szerettem az itteni zivatart, mert minden friss, minden szeles. Imádom amikor a szellő orromba fújja a hínár illatát, amikor hideg esőcseppek a bőrömre esnek. Ebben a pillanatban viszont semmi nem érdekelt. Kinyitottam a levelet, és elolvastam azt:

Nagyon sajnálom, Dante. Az éjszaka sokat gondolkoztam, egy percet sem aludtam. A kettőnk kalandja tökéletesen indult, de ennek nem lehet jövője. Nem tudok veled lenni úgy, hogy valaki veszélyt jelenthet ránk. Fájó szívvel határoztam el magam, de haza megyek Karimhez. Nem lemondtam rólad, hanem megmentettem a szerelmünket. Nagyon kérlek, hogy ne gyere utánam...nem akarom, hogy veszélybe kerülj. Felejts el engem, kérlek. Az lesz a legbölcsebb dolog, ha elfelejtjük egymást.

- Tudod mi a legjobb az esküvői szervezkedésben? - Karim mögém lépett, kezét a csontos vállamra helyezte, majd a tükörbe pillantott. Mosolyt erőltettem magamra, lehunytam a szemem, hogy tűrjem ezt az egészet. - A torta! Hatalmas tortát fogunk készíttetni - Karim szeme csillogott ahogy az esküvőről áradozott. A gardrób szobában sminkkel és alapozóval próbáltam elrejteni a monoklit, amit tegnap este kaptam tőlem. A szemem sem rebbent, amikor mesélt. Észre sem vette, hogy mit tett velem tegnap este. - Jut eszembe - szinte lassított felvételben láttam, hogy megfogja a széket, magával szembe fordít. Tudtam, hogy én formáltam át. Tudtam, hogy az őrületbe kergettem. Minden érintésnek, bántásnak én vagyok az okozója. De képtelen vagyok haragudni a szívem akaratára. Szerelmes lettem valakibe, aki jobb, mint ő. Szerelmes lettem egy férfiba, aki jobban illik hozzám, mint ő. Küzdöttem ellene, nem akartam új szerelembe esni. Szívem mégis úgy gondolta, hogy nyitottan áll Dante Yilmaz elé. És azt hiszem, hogy ez volt a vesztem. - Tudom, hogy tegnap este kicsit sokat ittam. De komolyan mondom, hogy nem akartalak megütni - kezével az arcom felé nyúlt, de én kitértem az érintése elől. Utáltam, gyűlöltem ezt az egészet. Amit ezelőtt kedveltem és kényelmesnek találtam, azt mostanra pokol és szenvedés.

- Hagyjuk ezt, rendben? - hátra léptem, összefontam magam előtt a kezem. Létezik, hogy teljesen kiszerettem belőle? Létezik, hogy Dante a szívem minden darabját uralja? Miért történt ez velem? Miért jöttem vissza ide? Talán azért, mert féltem. Féltem, hogy Karim egyszer begőzöl. - Az esküvővel viszont várhatnál. Nem állok még készen... - hangom remegett, az arcvonásai megkeményedtek. Nem tetszett neki a habozásom, de a szemébe sem mertem nézni. Karim közelebb lépett, megsimította két vállamat, majd bólintott.

- Hozzám fogsz jönni, kedvesem - pillantott a szemembe. Eszembe jutott a megismerkedésünk. Akkor nem láttam a jövőbe. Akkor csak egy férfit láttam, aki jóképű, gazdag és hatalommániás. Tudtam, hogy én formáltam ilyenné. De akkor sem érdemeltem meg az arcomra mért pofonokat. - És szeretném, ha ez eljutna a csinos kis agyadig - kézfejemre puszit nyomott, majd torkát köszörülve felsóhajtott. - Ma nőgyógyászhoz mész - lábam a földbe gyökerezett, kikerekedett szemekkel pillantottam utána. Karim megállt a küszöb előtt, majd hátra pillantott a válla felett. - Tudni akarom, hogy megcsaltál e.

- Mi?! - szorítottam ökölbe a kezem. - Biztos, hogy nem megyek el! Nem kényszeríthetsz olyan dologra, amit nem akarok megtenni - hangom remegett, de próbáltam erős maradni. Nem engedhettem, hogy felül kerekedjen rajtam. Nem mehettem el vizsgálatra. Akkor minden összedőlne, és mindent megtudna. Nem lehet...

- Akkor ezt vegyem úgy, hogy titkolni valód van? - öltönyét magára húzta, majd lassú mozdulatokkal végig gombolta. - Ne haragudj, hogy az esküvő előtt szeretnék alapos lenni. Tudni akarom, hogy lefeküdtél e az öcsémmel - a szavak fájdalmasan nyilalltak a szívembe, ezért szorosan lehunytam a szemem. Megcsóváltam a fejem, hátra túrtam a sűrű hajam.

- Semmi nem történt köztünk!

- Akkor nincs ellenedre egy rutin vizsgálat - hozzám lépett, puszit nyomott a homlokomra, majd az ajtó felé igyekezett. - Délutánra kaptál időpontot. Azt tanácsolom, hogy készülj fel rá!

Ahogy Karim elmondta, délután orvoshoz mentem. A magánrendelő fehér ajtaját figyelve hányingerem támadt. A gyomrom kavargott, minden eltelt perc csak rosszabb volt a számomra. Mellkasom liftezett, kezemmel a táskámat szorongattam. Karim mellettem ült, szigorúan előre pillantott. - Ugye nem szeretnél bejönni velem? - félve pillantottam oldalra, ő csak összehúzta a szemét. Nem tudtam, hogy mire gondol. Egy hónapja tértem haza, de az eltelt hetek alatt kiszámíthatatlanná változott. Nem ismertem fel. Megváltozott. És ez mind miattam. Tudtam. De akkor sem hibáztathatom a szívemet.

Miután a nevemen szólítottak, felpattantam a székről és beléptem az ajtón. A kicsi vizsgálóban leültem egy székre, hogy megejtsük a szokásos konzultációt. A szívem hevesen vert, a doktornő elmondta, hogy milyen vizsgálatokra számíthatok. Nem akartam. Ha itt minden kiderül, akkor nem tudom, hogy Karim mit fog tenni. A doktornő szemébe pillantottam, látta, hogy könnyezni kezdek. Kicsit közelebb hajolt hozzám, elvette az egérről a kezét. - Minden rendben? Talán állapotos? - fejemet ráztam, szipogni kezdtem. Tennem kellett valamit, különben baj is lehet a mai nap folyamán.

- A segítségére van szükségem! - a doktornő felsóhajtott, majd hátra dőlt a széken. Mindent elmeséltem neki, ő csak csendben hallgatott. Ő volt az utolsó reményem, ezért bíztam benne. - Segítsen nekem, kérem - helyeztem mellkasomra a kezem. Ő csak bólintott, majd közelebb hajolt hozzám.

- Rendben! Meglátom, hogy mit tehetek - a következő öt percben csinált rákszűrést, megvizsgálta az alhasamat, és csinált ultrahangot is. Tudtam, hogy minden kimutatja, hogy másik férfival is érintkeztem. De ezt Karim nem tudhatja meg. A vizsgálóasztalon fekve könnyes szemmel figyeltem a plafont. Megannyi szenvedés után tényleg ez jár nekem? Ennél jobban nem is alázhatott volna meg. Ezer gondolat cikázott a fejemben, de nem voltam nyugodt. Talán az lenne a legjobb, ha meghalnék. Egy autó baleset nem tűnne öngyilkosságnak, nem igaz?

- Kész vagyunk? - suttogtam remegő hangon. A doktornő felsóhajtott. Letisztította a pálcát, a helyére tette, majd megtörölte a kezét. Felém fordult, levette a maszkot és mélyen a szemembe nézett.

- Maga babát vár - nagyra nyitott szemekkel fordultam felé, kezemet az alhasamon pihentetve hunyorogni kezdtem. Halk nevetés hagyta el az ajkamat, biztos csak viccel. Felültem, majd hátra túrtam a hajam. Ilyen nem létezik! Egy percre sem fordult meg a fejemben, hogy igazat mond. Viccel, talán hazudik. Ez lehet csak a magyarázat! Egy ócska vicc!

- Ne mondjon nekem ilyet! T...talán a férjem lefizette magát? - számra tettem a kezem, de a nevetést átváltotta a sírás. Nagyot nyeltem, kezem őrülten remegett. - Nem lehetek az mert fogamzásgátlót szedek - mélyen a szemébe pillantottam, ő csak együtt érzően megrázta a fejét. Ezt nem hiszem el! Mi történik?!

- Amit maga szedett az nem fogamzásgátló tabletta. Az esemény utáni, ami nem mindig nyújt száz százalékos védelmet. Maga tisztában volt azzal, hogy milyen gyógyszert szedett valójában? - forogni kezdett velem a szoba. Lehetetlen, hogy ez megtörténjen. Hasamra szorítottam a kezem, felálltam, de a lépteim instabilak voltak. Nagyot nyeltem, a szemem könnybe lábadt. Kicserélte a gyógyszeremet? Karim ilyet tett a hátam mögött? De mikor? És én miért nem vettem észre? Mégis hogy tehette?

- Istenem...ez nem történhet meg. Ne velem... - számra szorítottam a kezem, amikor kopogtak az ajtón. Összerezzentem, az ajtó kinyílt. Az orvos bezárta az ultrahang ablakot, majd Karim felé pillantva így szólt:

- A párja makk egészséges, minden vizsgálat és eredmény a legnagyobb rendben volt!

- Szuper! Ezt szerettem volna hallani - válaszolta Karim mosolyogva. Én csak álltam és próbáltam rájönni arra, hogy mi történt az eltelt két percben. Karim mellett álltam, miközben valami összekötött az öccsével...