Egy napon rájöttem arra, hogy szerelmes vagyok. Szerelmes egy férfiba, aki nem hozzám való. A szerelem veszélyes. Megerősíti, majd elgyengíti az embert. Ez a férfi úgy érintett meg, hogy közben hozzám sem ért. Magához láncolt a szerelem láthatatlan kötelékével. Megmutatta a szenvedélyes oldalát. Elhalmozott minden jóval, a tenyerén hordozott engem. Ettől sebezhetővé váltam. A történetünk végén ütött rajtam egy sebet. Nem a testem, hanem a szívem vérzett. Ez a fájdalom épp elég volt ahhoz, hogy belehaljak. Fájt a szerelem, fájt szemben állni vele. Ő engem nézett, én az ujjaimat dörzsöltem. Egykor meg akartam érteni a szerelmet. Tudni akartam, hogy mit érez két ember, akik közel kerülnek egymáshoz. Mostmár tudom, hogy azt, amit én ebben a pillanatban. Szenvedtem a szerelemtől és a férfi jeges pillantásától. Mert ilyenek vagyunk mi emberek. Tudjuk, hogy nem szabadna, de mégis bele rohanunk. Én magam is tudtam. Tudtam, hogy Karim Yilmaz nem hozzám való. Tudtam, hogy egyszer még csúnyán csalódni fogok benne. Istenem, bárcsak ne fájna ennyire!

Annyi szomorúság, tanácstalanság, igen, kétségbeesés volt arcában, hogy meg kellett állnom, vissza kellett néznem. Néztem, és azt hittem, megszakad a szívem. Talán soha nem szerettem úgy, mint ebben a pillanatban. Fájt hátra hagyni őt. Lábam és szívem maradni akart, nem voltam elég erős ahhoz, hogy magára hagyjam. A lift előtt megálltam. Fejemet lehorgasztottam, ujjaimmal a táskámat fogtam. Ez nem olyan jelenet volt, mint a filmekben megjátszott. A filmekben ilyenkor mindig elmegy a nő, és egyedül hagyja a férfit. Aztán évekkel később találkoznak és újra egymásra találnak. A valósàg viszont nem ilyen. Tudtam, hogy ha kilépek innen, akkor többé nem látom őt. - Tőled ezer pofont is elviselnék, csak maradj velem kérlek - hangja halk és visszafogott volt. Vérzett érte a szívem, de a haragom erejét nem tudta felülmúlni. Sűrű könnycseppek záporoztak a szememből, miközben a fejemet csóváltam.

- Nappalokon és éjszakákon át sírtam, mert a családom nem keres. Nem tudtam a választ arra, hogy miért nem akarnak beszélni velem. Végig nézted. Bűntudat nélkül végig nézted, hogy utánuk sírok - megfordultam, széttártam a kezem és remegő hangon folytattam. - Nem fér a fejembe, hogy tehettél ekkora könyörtelenséget velem - mutattam a szívemre. - A kezdetektől fogva hazudtál nekem! - emeltem fel a hangomat, ő pedig közelebb lépett hozzám. Szemében semmit nem láttam. Fájdalmat talán igen. De megbánást nem.

- Figyelmeztettelek, hogy nem vagyok jó ember! - mondta határozottan. - Érthetően a tudtodra adtam, hogy nem az az ember vagyok, akire te titokban vágysz!

- Nem vágyok én senkire! - üvöltöttem a könnyeim között. Karim bólintott, feltette a kezét és a kanapé felé intett.

- Mérges vagy és feldúlt! Ilyen állapotban sehova nem engedlek el! Ülj le és beszéljük át.

- Én semmit nem akarok átbeszélni veled. Haza szeretnék menni. Haza, mert nem tartozom hozzád! - jelentettem ki. Karim közelebb lépett, megtámasztotta az arcomat. Ujjaival a hajamba túrt, mélyen és határozottan támasztotta meg a fejemet. Táskámat megragadta, majd eldobta. Szinte lassított felvételben láttam, hogy hátra tol, hátam pedig a lift felületének csapódik. Testem szokatlanul reagált. Gyűlöltem, hogy ezt éreztem. Lábam remegett, a testemnek tetszett a nyers, állatias ereje. Hátam a liftnek csapódott, ahogy államat megemelte, hogy a szemébe nézzek. Nyers erővel kényszerített. Nem engedte, hogy elkapjam a fejem. Beszorított, az illata pedig megbabonázott. Elgyengültem. Teljesen. Kinyitottam a számat, ő közelebb hajolt hozzám. Ajka közeledett hozzám, de ezt nem akartam. Nem most. Nem így.

- El foglak hallgattatni! A számmal vagy máshogy, de csendben fogsz maradni. És végig fogsz hallgatni.

- Eszem ágában sincs végig hallgatni tég... - de nem tudtam befejezni, mert megfogta az államat, kezét a fejem mellé támasztotta, és szinte lassított felvételben láttam, hogy ajkamra hajol és határozottan megcsókol. Száját az ajkamra szorította, puha bőre érintkezett az enyémmel. Ellenkezni akartam. Menekülni és beverni neki egyet, de nem tudtam. Karim Yilmaz nem fogta vissza magát. Keze a hajamba siklott. Erősen belemarkolt, miközben ajka csábított engem. Akaratlanul engedtem a csóknak, vadul viszonoztam. Ajkunk tökéletesen összeillett. Szenvedélyes és forradalmi csók volt. Életemben nem éreztem még ilyet. Minden érzelmet bele sűrített; bosszút, vágyat, szerelmet, tüzet, szomorúságot és szenvedélyt. Ahogy lassabban csókolt, ajka pedig nagyobbra nyílt, a nyelvét követeltem. Megadta amire vágytam. Nyelvét átcsúsztatta hozzám, én pedig nyögve megérintettem. Kezével elengedte a hajamat, nyakamra simította. Végig simította a vállamat, majd csípőmre helyezte. Isteni csók volt. Finom. Lassú, és mégis dühös. Ízleltem az ajkát, de már az enyém volt. Kezemmel az ingjébe markoltam. Kigomboltam, ujjaimmal végig simítottam a meztelen mellén. Megragadtam az ingje anyagát, majd hátrálni kezdtem. Karim követett a lépcső felé, táskámat pedig félre rúgta. Mélyen a szemébe pillantottam, akaratlanul is felnevettem. Ledobta magáról az öltönyét, kigombolta az övét, miközben a hónom alatt lenyomta a szobája kilincsét. Mikor észbe kaptam az ágyára döntött. Fölém magasodott, a ruhámat pedig levette. Forrt bennem a kéj. Akartam a teste minden porcikáját. Az iránta érzett szerelmem összecsapódott a dühvel, mely nem ismer korlátokat. - Vedd ezt le! Gyorsan! - megfogtam a nadrágját. Szapora mozdulatokkal letoltam a fenekén, miközben a nyakamat harapdálta. Ajka égetett, fogai pedig cirógattak. Nem féltem. Akartam őt. Vágytam a teste minden porcikájára. Átszellemült, én pedig engedtem, hogy uraljon. Ruháimtól hamar megszabadított engem, a testemet pedig irányította.

- Most megmutatom, hogy mi történik, akkor ha ellent mondasz nekem - nyögve figyeltem, hogy megfogja a bugyim szélét, lassan végig húzza a lábamon, majd a padlóra dobja. - A tested könyörögni fog értem - kezével végig simította a feszes mellemet. Ujjait a nedves ajka és a nyelve meleg érintése is követte. Széttártam a lábam, mélyen sóhajtottam ahogy végig nyalta a testemet egészen a köldökömig. Érintése határozott volt. Letaglózott, és uralt. Nyelvét figyeltem. Izgatott ahogy a köldökömet és a combomat simogatta vele. Erős kéj hasított belém, amikor fel pillantott rám.

- Nem érdekel! Ugyan úgy haragszom rád - sziszegtem, miközben megragadta a combomat. Összehúzott szemekkel a szemembe pillantott, majd egy mozdulattal megfordított. Igaza volt. Uralt. Minden létező porcikámat uralta. Minden úgy történt ahogy ő akarta. El akartam hagyni. Menekülni akartam mert haragudtam rá. Most az ágyán, meztelen fekve másra sem vágytam, csak arra, hogy az övé legyek. Legyek hát a tulajdona. Testem izzadt, könyörgött, hogy érintse meg.

- Fenségesen gyönyörű vagy - éreztem, hogy meztelen testtel rám fekszik. Nem támaszkodott rám, izmos combján tartotta magát. - Gyönyörű feneked van. Formás, a kezemnek pedig tökéletes - tenyerével erőteljesen rácsapott, én pedig felnyögtem. Tetszett, hogy szenvedélyes. Azt akartam, hogy folytassa. A levegőt szaporán vettem, amikor ujjaival a nőiességemhez ért. Szabad kezével alaposan oldalra söpörte a hajam és a fülemhez hajolt, miközben kényeztetett. - Haragudnom kellene rád. Haragudni, mert megütöttél. Haragudni, mert menni akartál. Haragudni, mert elhagyni készültél. Elmentél volna. De a kurva életbe, nem tudok haragudni rád! - meleg keze tökéletesen kényeztetett. Az egész testem tüzelt, a lábamat jobban oldalra csúsztattam. - Szűk és forró vagy szépségem - nyalta meg a fülemet. - Készen állsz rám? - mély levegőt vettem, kezemmel a takaróba markoltam ahogy a testem könyörgött. Azt akartam, hogy magáévá tegyen. Teljesen. Egészen. Most.

- Karim... akarom...kérlek... - megfordultam, lehúztam magamhoz. Ebben a pillanatban semmi nem választott el tőle. Ajkára tapasztottam a számat, kezemmel a hátát simogattam és a félhomályban a szemébe pillantottam. Semmi nem érdekelt. Múlt, jövő...csak a jelen ami számított. Megrészegülve figyeltem, hogy lehúzza magáról az alsónadrágot. Nagyot nyeltem, mikor megpillantottam a méretes férfiasságát. Felvonta a szemöldökét, majd lábam közé feküdt. Teste illata megcsapott, hátra hajtottam a fejem és beszívtam az illatát. Kinyitott egy fiókot, kezébe vett egy óvszert. Fogával kibontotta, a maradékot a padlóra köpte. Miután felhúzta az óvszert, megtámaszkodott mellettem. Mélyen a szemembe pillantott, hajamat hátra söpörte. Ebben a pillanatban érzéki, odafigyelő és szenvedélyes volt. Gyönyörködött bennem. Alaposan memorizált engem. - Az enyém leszel, Leyla - Csípőjét lenyomta hozzám. Egyik lábamat a dereka köré tette, másikat a combja mellé. - Alaposan megfog dolgoztatni - kezével a fejem fölé tette a kezem, miközben egy lassú mozdulattal belém csúszott. Ajkába haraptam ahogy éreztem a teste merevségét, és a méretét. Leírhatatlan volt. Feszített, teljesen kitöltött engem. Mélyen bennem volt, és pillanatról pillanatra tágított.

- Istenem...olyan jó - nyögtem az ajkai közé. Karim Yilmaz nem állt meg. Szemembe nézve lökött egyet, a testem pedig vele együtt táncolt. Minden lökése közben intenzív nyomást éreztem. Mámor érzés hamar a fejembe szállt. És könnyen a függője lettem. Kezemmel a hátát simogattam, körmeimmel a bőrébe kapaszkodtam. Karim mozgott bennem, tempósan lökött és minden figyelmét nekem szentelte. Ajkammal a nyakát csókoltam, ujjaimmal a kezét fogtam. Egyek lettünk. Bekövetkezett az, aminek történnie kellett. Puszit nyomott a számra, testével pedig teljesen magáévá tett.

- Az enyém vagy! Felfogtad?! - mély és férfias hangon a fülembe morgott. Kinyitottam a számat, mély levegőt vettem ahogy a kéj szétrobbant a testemben. Kicsiket pislogtam, a testem izzadt ahogy Karim mozgott bennem. Tempóján könnyen gyorsított, ajkával a számat kereste. Hangosan felnyögtem, ő pedig követett engem.

Rövidnadrágban léptem ki a zuhanyzóból, miközben Leyla az ágy közepén aludt. Haja izzadtan tapadt a homlokára, arca pedig ki volt pirulva. Megfogtam a takaró szélét és a vállára húztam. Miközben az ágy szélére ültem, nem tudtam levenni róla a szemem. Jó szexben volt már részem. De olyanban még soha, ami egyszerre vad, szenvedélyes és igazi. Leyla teste és a szíve akart engem. Én pedig nem tudtam ellenállni. Megtudtam. Szeretkeztem vele. Majd megint megdugtam, és megint szeretkeztünk. - Ne haragudj rám. Néha magam sem tudom megmondani, hogy mit miért csinálok - keserű bűntudatot éreztem. A szívem mélyén tudtam, hogy hibáztam, amikor hazugsággal tömtem az anyja fejét. - De el kell fogadnod, hogy én ilyen ember vagyok. Nem vagyok a herceg fehér lovon. Elbaszott vagyok. Ez az igazság - fordítottam el a fejem.

- Számomra nem, Karim - meglepődtem, amikor megfogta a kezem. Nem érdemeltem meg. Semmit sem, amit tőle kapok. - Nem tudom, hogy miért hazudtál. Az sem érdekel, hogy megtudod e magyarázni. A lényeg, hogy hozd nekem helyre - felült, meztelen testéhez fogta a takarót, majd közelebb ült hozzám. - Sajnálom, hogy megütöttelek - cirógatta az arcomat.

- Megérdemeltem. Gondolom... - pillantottam előre, Leyla pedig nevetett. - Miért nevetsz?

- Mert a történtek ellenére, boldog vagyok ebben a percben - állát a meztelen vállamra fektette, majd felsóhajtott. - Sajnálom, hogy utánad mentem. És azt is , hogy vissza éltem a bizalmaddal - ekkor felvontam a szemöldökömet. - Gondolom kapok érte büntetést.

- Kapsz érte - fordultam felé, majd kézfejemre tekertem a haját. - Attól függ, hogy mit szeretnél.

- Azt, hogy a tiéd legyek- sziszegte a fülembe. Elhajoltam tőle, megtámasztottam az állát, hogy a szemembe tudjon nézni. Rájöttem arra, hogy megfelelő pillanat nincs a szexre. Az mindig jön magától. Két ember akaratától függ és csinálnak abból egy felejthetetlen pillanatot. Én még soha nem szeretkeztem. De Leyla teste és a forróság ami fogadott engem,  függővé tett. Nem vágytam másra, csak rá.

- Ígérd meg, hogy nem hagysz el többször - kértem határozottan. Ő a szemembe pillantva bólintott.

- Megígérem - helyezte arcomra a kezét.