Életemben először voltam jelen esküvőn, ezért gyomorgörccsel ácsorogtam a vendégek között. Tudtam, hogy az este tele lesz híres és gazdag emberekkel. Azt is tudtam, hogy ma este bármi megtörténhet, de arra nem számítottam, hogy ilyen sokan lesznek. Karim Yilmaz érkezése óriási nagy port kavart. Mikor megérkeztünk, mindenki vele akart beszélni, ezért az emberek között könnyen elvesztem. Az esküvő egy óriási hajón volt, ezért a szemem csillogott. Nem voltam még ennyire gyönyörű és elegáns helyen. A tágas jacht alsó szintjén minden fehér színben pompázott. A bordó színű falak felületén fehér virágok kúsztak egészen a plafon felé. A terem közepén egy üvegszobor volt, mely a mennyasszonyt és a vőlegényt szimbolizálta. Az elegáns fények bevilágították az egész termet, a táncoló és beszélgető embereket. Sokan pezsgőt kortyoltak, és képeket készítettek. - Nem látom Karim urat! - Salim mellett ácsorogva próbáltam kiszúrni őt a tömegben, de ez nem sikerült. Többen voltak, mint amire számítottam, ezért a fal mellett ácsorogva megfogtam a kék ruhám szélét. - Megkeresem! - a zene szólt, ezért Salim nem hallotta, hogy mit mondok. Mosolyogva megfogtam a ruha anyagát, majd leléptem a lépcsőn. Figyeltem, hogy ne essek el, ezért odafigyelve sétáltam előre. Próbáltam figyelmenkivül hagyni azt, hogy sokan engem néznek. Az idegen emberek tekintetét nehéz volt eltűrni. Nem tudtam, hogy mit néztek rajtam. Voltak ott velem egykorú nők is, akik érdekes dolgot suttogtak rólam.

- Nézz oda! Ez a nő érkezett Karim Yilmazzal! - elsétáltam mellettük, ezért hallottam, hogy mit mondanak. - Szerintem nem is olyan szép.

- Viccelsz?! Ő itt a legszebb! Mostmár értem, hogy miért Karim mellett van - a két szőke hajú nő végig nézett rajtam, de nem tudtam sokáig eltűni. A táncoló tömegben velük szembe fordultam, de mielőtt bármit mondhattam volna, valaki megfogta a kezem. A háttérben szólt a zene, sokan táncoltak a hatalmas teremben, ezért elmosolyodtam, amikor valaki megforgatott a tengelyem körül. Nem láttam mást, csak a színes fényeket, a táncoló embereket és a kezet, mely az enyémet fogta.

- Remélem nem bánja, hogy felkértem egy táncra - a lábam a földbe gyökerezett, amikor megpillantottam egy idegen férfi arcát, aki felkért engem táncolni. Összezavarodtam és nagyot nyeltem. A halántékomra tettem a kezem, mert ez egy kellemetlen szituáció. - Elnézést! Azt hitte, hogy más vagyok?

- Én csak... - tanácstalanul kapkodtam a fejem. Nem tudtam, hogy hova tűnt Karim úr. A sok táncoló ember között nem láttam, ezért mosolyt erőltettem magamra. - Sajnálom, de meg kell keresnem valakit! - remegő lábakkal sétáltam az emberek között. A legközelebbi magasított lépcső felé igyekeztem, a cipőm kopogott a padlón. Egy folyosó felé vettem az irányt. Úgy gondoltam, hogy onnan majd mindent belátok. Az utolsó lépcsőfokot magam mögött hagytam és az arany színű oszlop felé sétáltam, amikor valaki újra megfogta a kezem, majd behúzott az oszlop takarása mögé. Ismerős illat, ismerős érintés. A bordó falnak támasztottam a lapockám, és mosolyogva Karim jeges tekintetébe pillantottam.

- Két percre hagylak magadra, és máris egy idegen férfival táncolsz? - ajkamat beharapva végig néztem rajta, mert ma este eszméletlenül jóképű volt. Ő volt a vőlegény legjobb barátja, ezért megadta a módját. Fekete öltönye és fehér ingje kiemelte az arcát és a szigorú vonásait. A táncoló emberek felé pillantva elmosolyodtam.

- Szerintem tetszett neki a cicim - vigyorogva figyeltem, hogy Karim úr lehunyt szemmel kifújja magát. - Vallja be, hogy ez a ruha minden domború vonalamat szépen kiemeli! Jó választás volt a kék!

- Jobb lett volna a pirosat felvenned. És még a fegyveremet sem hoztam magammal. Bár Salimnél van - fejem mellett megtámasztotta kezét a fal felületén, majd végig nézett rajtam. - Egy óránk maradt a ceremóniáig. Mi a kívánságod?

- Szeretne kisajátítani engem? - suttogtam mosolyogva. Karim úr a borostáját piszkálta, a szeme pedig csillogott. A falnak támasztottam a fejem, mert tudtam, hogy mondani szeretne valamit. - Szeretném megismerni a szenvedélyes, romantikus oldalát - suttogtam alig hallhatóan. Tekintetem találkozott az övével. Mikor nyeltem, ő is így tett. Ajkamat kinyitottam, ő követte a mozdulatot. Mikor lazított a nyakkendőjén, én összeszorítottam a lábamat. - Nagyon szeretném - helyeztem kezem a mellkasára.

- Átgondolom mit tehetek ez ügyben - fejét lehorgasztotta, majd megcsóválta. Az arcát figyeltem, éreztem a szívem gyors dobogását. - Viszont ebben a ruhában látni téged felér egy kínzással! Mert ez a ruha mégsem volt jó választás, Leyla!

- A piros jobb lett volna? - simítottam meg a kézfejét, ő pedig megérintette a ruhám anyagát.

- Jobb! Sokkal jobb! - sziszegte a fogai között. A szemébe pillantottam, majd megrántottam a vállamat.

- Le is vehetem, ha szeretné!

- Inkább maradjon rajtad. És gyere velem - elegáns mozdulattal a folyosó felé engedett, ezért mosolyogva bólintottam. Nem tudtam, hogy hova megyünk. Karim Yilmaz titokzatos és visszafogott volt. Udvariasan kisért, vigyázott rám, ahogy az elegáns folyosón egy hátsó ajtó felé sétáltunk. Mikor kopogott rajta, valaki kinyitotta kívülről. Mikor megpillantottam a sötét, csillagokkal borított égboltot, Karim a szemembe pillantott. - Mutatok neked valami igazán gyönyörűt. Persze, ha nincs tenger iszonyod.

- Szerencsére nincsen - izgatottan figyeltem, hogy megfogja a kezem, majd figyelmesen kilép a fedélzetre. Az óriási jacht fedélzete más volt, mint egy kicsi hajóé. Elegáns padló és biztonságos korlát biztosította az épségünket. Karim egyenesen az ezüst korlát felé vezetett engem. A lélegzetem is elállt, amikor megpillantottam a várost és az eget. Érzéki, romantikus este volt. - Olyan szépek a csillagok!

- A nyílt tenger felett minden szép - összegombolta a fekete öltönye anyagát, majd a korlátra támaszkodott. - Mikor kisfiú voltam, anyámmal sokat néztem este a csillagokat. Azt mondta, hogy "egyszer én is felkerülök oda, és fentről fogok lenézni rád". A halála óta van egy csillag, mely sokkal erősebben és szebben ragyog, mint a többi - szomorúan elmosolyodtam, amikor sóhajtva felpillantott. - Számomra ő az! Anyám az!

- Ez gyönyörű! És biztos vagyok abban, hogy most is figyeli önt - vettem a bátorságot, majd a kézfejére helyeztem a kezem. Láttam rajta, hogy érzékeny témát érintettünk, mégis értékeltem azt, hogy merte megmutatni az érzékeny oldalát is. Ma este nem a parancsolgató énjét, nem az indulatos férfit láttam. Láttam magam előtt egy férfit, aki elgyengült. Egy férfit, aki ma este minden álarcot levetett. Aki nem félt, önmaga lenni. És azt hiszem, hogy ez elvarázsolt. - És büszke magára.

- Büszke? - sandított rám. - Fogva tartok egy nőt, aki megérdemli azt, hogy élje a saját életét. Fogva tartok egy nőt, akit magamhoz láncoltam. Az akarata ellenére mindent elvettem tőle - derekamat a korlátnak támasztottam és bólintottam egyet. Igaza volt. Fogva tart engem. De ez már nem a fogságról szól. Már nem arról szól, hogy móresre akar engem tanítani. Elpirulva megrántottam a vállamat.

- Én kicsikét sem érzem magam fogságban - mikor ezt mondtam, összehúzta a szemét. - Azért mert maga mellett minden megváltozott. Új dolgot hozott az életembe!

- A régit pedig elvettem! Nem vagyok jó ember, Leyla - sóhajtotta feszülten.

- De rossz ember sem - felé fordultam és alig hallhatóan folytattam. - Egy rossz ember nem mutatná meg nekem a csillagos eget egy gyönyörű jachton. Egy rossz ember nem költene milliókat egy ruhára és nem vásárolna nekem könyveket. Igen, tudom, hogy megvette őket! És rengeteg virágot is kaptam magától. Gyönyörű virágokat - ujjamat feltettem, ő pedig lesütötte a szemét. - És egy jó ember nem engedné, hogy aludjak az ágyában.

- Azt azért engedem, mert tudom, hogy számodra kényelmes!

- Látja? - érintettem meg a karját. - Maga nagyon jó ember. És észre sem vette azt, hogy mennyi dolgot tett értem. Oda figyel rám. Észrevétlenül és a háttérből úgy cselekszik, hogy nekem jó legyen. Tudom.... - hevesen süllyedő mellkassal lesütöttem a szemem, aztán könnyes szemmel folytattam. - Mert megmutatta az igazi oldalát. És ez nekem mindennél többet ér - pislogás nélkül figyelt, memorizálta a szavaimat. Mérhetetlen nagy csillogást láttam a szemében. Rajongást.

- Akkor ezek után túlságosan romantikus lenne átadni ezt? Mert a romantika nem az én stílusom - szinte lassított felvételben láttam, hogy a csillogó égbolt alatt kihúzott zsebéből egy fekete lapos dobozt. Rutinos, elegáns mozdulattal felnyitotta, majd úgy fordította, hogy megcsillanjon a csillagok alatt. Életemben nem láttam még ennyire szép ékszert, ezért elkerekedett a szemem. A nyaklánc ezüst színben csillogott. Tengerkék kristály volt a láncra rögzítve. A kristály köré, ezüst színű levél minták voltak helyezve. Csillogó volt, egyedi volt, elmondhatatlanul drága volt. Nagyot nyeltem. - A közepén található gyémánt ritka, csupán három darab van belőle a világon. Egyiket a nyakadban viselheted. Megengeded?

- Karim úr, ez... - nagyot nyeltem, és hátra léptem egy kicsit. - Ez nekem túl drága! Nem tehetek ilyet a nyakamba! Maga is úgy tartja, mintha a világ egyik legdrágább gyémántja lenne benne!

- Mert a világ egyik legdrágább gyémántja! Boldoggá tennél vele, ha ma este viselnéd. Az este végén vissza adod, én pedig széfbe helyezem. De ez a nyaklánc, a tiéd!

- Istenem... - kezem remegett, ahogy szemezgettem az ékszerrel. - Gyönyörű szép!

- Akárcsak te! Fordulj meg, kérlek - könnyes szemmel eleget tettem a kérésének, és megfordultam. Lehunytam a szemem, amikor lassan és óvatosan a nyakamba helyezte a medált. Miután összekapcsolta, oldalra biccentette a fejét.

- Hogy festek vele?

- Elmondhatatlanul gyönyörű vagy - közelebb hajolt, majd nyomott egy lassú, érzéki puszit a homlokomra. Boldog voltam. Ebben a pillanatban királynőnek éreztem magam. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, amit olyan sokan mondanak; az arab férfiak szenvedélyesek. Bármit megtesznek a kiválasztott nő boldogságáért. Elhalmozzák őket ajándékkal, szeretettel és figyelemmel. Ahogy Karim úrra pillantok, ez hirtelen értelmet nyert a számomra. - Ennek a gyémántnak története van. Szeretnéd hallani? - mögém lépett, de nem ért hozzám. Testem mellett megtámasztotta a korlátot, majd ajka a fülemhez ért.

- Igen! Szeretném hallani - mosolyogtam lehunyt szemmel, ő pedig mesélni kezdett.

- Azura szerelmes volt egy férfiba, aki nem lehetett az övé. Mikor Azura apja tudomást szerzett a lánya érzéséről, megölte a férfit. Azura nappalokon és éjszakákon át sírt érte, a könnyeit egy ezüst tálba gyűjtötte. Az összegyűjtött könnyeiből Allah előtt egy gyémántövet készítetett, majd átnyújtotta neki. Allah felvitte a szeretett férfihez, akit a gyémánt, egy fekete hajú, kék szemű férfi személyében visszahozott a földre. Azura nem ismerte fel. Egy idegen embert látott maga előtt. Onnantól kezdve a férfi útja az volt, hogy elnyerje az összetört nő szívét - lélegzetvisszafojtva figyeltem, hogy az egyik tincsemhez ér, majd a fülem mögé tűri.

- Rég hallottam ennyire szépet - suttogtam elérzékenyülve, majd a nyakékre helyeztem a kezem. - Nagyon vigyázni fogok rá - biztosítottam őt. Ő mosolyogva bólintott.

- Nem is lenne más választásod! Egy ékszer belefér. De kettő vásárlása után talán már nem örülne a pénztárcám - elnevettem magam.

- Tudtam, hogy van humora is! - biccentetten oldalra a fejem. - Mennyibe került pontosan?

- Nem fogom elmondani - nézett rám furcsán. - Semmi közöd hozzá - szórakozott rajtam. - Viseld csak! - kérte szigorúan.