Reggel a kelleténél korábban ébredtem, viszont azt hiszem, hogy megérte. Karim úr szobájában ébredve egy kellemes, nem mindennapi látvány fogadott. Az ágyam szélén egy tálca volt, azon pedig egy friss reggeli. Mikor megpillantottam, vigyorogva felé nyúltam. A reggelihez tartozott egy aranyos üzenet, amit mosolyogva felolvastam. - "Csak, hogy megmutassam a jó oldalamat is. Jó ha tudod;a narancslevet magam facsartam."  Elkerekedett szemekkel pillantottam a narancslé felé, amiben egy szívószál is volt. Miután megkóstoltam, elismerően bólintottam. Hozzátudnék szokni az ágyban reggelihez. Az illatos párnák és a puha takarók között nem is volt kedvem felkelni. Mélyen beszívtam Karim úr takarójának az illatát, bár szomorúan vettem tudomásul, hogy tényleg nem aludt mellettem. Ezt leszámítva boldog voltam a reggeli láttán. A tálcán friss szendvics, saláta és olívabogyó is volt. Az utóbbi láttán elhúztam az ajkam. Soha nem szerettem az olívabogyó. - Na ezt nem szeretem.

- Pedig nagyon finom. Adhatnál neki egy esélyt - Karim úr az íróasztalnál ülve felém pillantott, majd letette a kezében található tollat. Annyira a gondolataimba voltam merülve, hogy észre sem vettem azt, hogy a szobában van. Megigazítottam a hajam, és törökülésbe húztam a lábam.

- Furcsa - ráncoltam a szemöldökömet. - Most először nem utasított engem - felkötöttem a hosszú hajam, utána a fejemet csóválva félre tettem az undorító bogyót. - De sajnálom. Ezt az egy dolgot nem fogom megenni. Kislány voltam, amikor az olívabogyóra azt hittem, hogy egy szőlő. A szőlőt nagyon szeretem, ezért kettőt is megkóstoltam egyszerre. Kár volt, mert nagyon undorító íze van - miközben meséltem, mosolyogva figyeltem, hogy feláll és az ágyra támaszkodik. Karim úr reggeli, otthoni látványa a padlóra kényszerített. Egyszerű bordó pólót és szürke nadrágot viselt. Felvont szemöldökkel figyeltem, hogy megtámaszkodik az ágy felületén, majd a szemembe nézve megfogja az egyik bogyót, és megeszi.

- Egészséges! Számtalan hasznos tulajdonsága van - megrészegülve figyeltem, hogy megeszi, majd visszaül a székbe. Mikor hátat fordított nekem, magam mellé pillantottam.

- Velem aludt az éjszaka?

- Nem! Elmentem, miután elaludtál - nem lepődtem meg a válaszán, de tudni akartam az igazat. Sóhajtva és viszonylag csalódottan sütöttem le a szemem.

- Elmondhatatlanul boldog lennék, ha legalább egyszer velem aludna. Az nekem... - elpirulva oldalra pillantottam, és elmosolyodtam. - Az nekem mindennél többet jelentene. Maga mellett aludni felér a világ összes kincsével - nem tudom, hogy mikor váltam ennyire őszintévé. Nem tudom, hogy mióta tudok ilyen nyíltan beszélni az érzéseimről, de azt hiszem, hogy ez a természetes. - Már nem dacolok magával. Nem próbálok megszökni és visszautasítani az új életem. Azt hiszem, hogy kezdem otthon érezni magam.

- Ezt örömmel hallom, Leyla - a lábam a földbe gyökerezett, amikor a monitoron megnyitott egy weboldalt. Ott gyönyörű nők fényképeit kezdte el nézni, ezért a torkomat köszörültem. Nem figyelt rám, a nők látványa elrabolta a figyelmét. Végig néztem, hogy állát megtámasztja a kezén, és a tollat piszkálva jegyzetelni kezdett. - Mielőtt kérdeznéd, ez szigorú munka! Tíz darab arcot össze kell szednem az idei smink katalógusba - megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd beleittam a narancslébe. - Mert smink márka tulajdonosa vagyok.

- Szerintem egyik sem szép! Mind nagyon vékonyak és ufó fejük van - akkor nevettem el magam, amikor Karim úr mosolyogva fordult felém. Felsóhajtott, és közelebb gurult a székkel.

- Mit művelsz te velem? Melletted nem tudok a munkámra koncentrálni. Lehet az lenne a legjobb, ha inkább a nappaliban dolgoznék - megigazítottam az egyik nagy méretű párnát és mosolyogva ráfeküdtem.

- Szerintem jobban hangzik az, hogy velem reggelizik az ágyban. Reggelizett már?

- Ritkán eszek reggel. Általában kávét iszok, utána csak ebédelek.

- Én a reggelt soha nem bírnám ki reggeli nélkül - pislogtam nagyokat. - Magamat ismerve éhes lennék, és muszáj lenne szereznem valamit.

- Egyél, miközben a szád is jár - kérésének eleget tettem, majd letöröltem ajkam széléről a kicsi vajat. Miközben reggeliztem, úgy éreztem, hogy napról napra de teljesen más embert látok magam előtt. Na jó, ez talán nem a megfelelő szó rá. Sokkal inkább, önmagát látom. Azt a Karim Yilmazt, akit kevés embernek mutat meg. Nem csak a szigorú és hatalommániás oldalát mutatja, hanem egy másikat is. És szerencsésnek mondhatom magam, hogy kezdem jobban megismerni. - Jut eszembe! Gyere velem! - váratlanul felállt, kinyitotta az ajtót és a lépcső felé invitált. Rövid pizsamában felálltam, majd szemöldökömet ráncolna követtem őt. Az üveglépcsőn lefelé menet felvont szemöldökkel hátra pillantott. - A múltkor volt egy megjegyzésed a virágokkal kapcsolatban. Azóta a nap óta sokat gondolkoztam rajta. Azt mondtad, hogy az odafigyelésre vágysz és arra, hogy magamtól ajándékozzalak - a lábam a földbe gyökerezett, amikor a nappali közepén megpillantottam sok virágot. Azt hittem, hogy képzelődök, ezért megszorítottam a korlát szélét, hogy észbe tudjak kapni. A nappaliban sok virág foglalt helyet. Egymás mellé voltak rakva, mind cserépben vagy átlátszó nejlon csomagolásban voltak. Volt rózsa, különleges trópusi és számtalan fajta olyan virág, melyet nem ismerek. Karim úr egy kicsi könyvet nyújtott felém. - Összesen nyolc fajta virág vár arra, hogy jobban megismerd őket. Ebben a füzetben pontos leírást találsz mindegyik fajtáról - nem tudtam, hogy mosolyogjak, vagy sírjak örömömben.

- Karim úr, ez...hihetetlen! Ezek a virágok gyönyörűek! - elmondhatatlanul boldog voltam. Leplezni sem tudtam a mosolyomat. Ez az ajándék mindennel felért. Úgy éreztem, hogy az egész világ az enyém. Karim úr mellém lépett.

- Szeretnék odafigyelőbb lenni veled kapcsolatban - kezét hátra helyezte, majd a szemembe nézve folytatta. - Mostantól nem kell félned attól, hogy móresre szeretnélek tanítani - szinte lassított felvételben láttam, hogy az egyik tincsemhez nyúl, majd megigazítja. - Mindketten követtünk el a múltban olyat, amit nem kellett volna. Mindketten vétkeztünk, de a jövőnket mi alakítjuk. Nem szeretnék holnap és a rám váró többi nap azon gondolkozni, hogy mit tettél velem akkor. És tudod miért? - könnyes szemmel megcsóváltam a fejem, miközben lassan lehunyta a szemét, nehezen kifújta magát és folytatta. - Mert úgy váltál a kincsemmé, hogy közben azt észre sem vettem. Ahogy a napok váltakoztak, úgy a haragomat is átvette valami teljesen más. Megérintettél anélkül, hogy a kezedet használtad volna - az arcomat fürkészte, de szavait alig akartam elhinni. Mi ez, ha nem egy óriási fordulat? Mi ez, ha nem egy olyan dolog, amire álmomban sem gondoltam volna?

- Azt mondja, hogy a kincse vagyok?

- A legféltettebb - hozzám hajolt, majd nyomott egy lassú puszit a homlokomra. Ajkát a bőrömön tartotta, én pedig kihasználtam a pillanatot. Mellkasára fektettem a kezem, és élveztem, hogy az övé vagyok, ő pedig az enyém.

- Erre vágytam. Pontosan erre a pillanatra vágytam - suttogtam úgy, hogy csak ő hallja. - Örömmel tölt el érezni, hogy a magáé vagyok.

- Szokj hozzá - elhajolt, miközben a virágok felé pillantva felvonta a szemöldökét. - Találsz nekik helyet? - elvettem a kezében tartott könyvet és felmutattam a levegőben. - Akkor magadra hagylak velük. Estig dolgoznom kell, de utána várlak egy fürdőzésre - a szavai miatt gyomor ideg keletkezett bennem, ezért izgatottan nyeltem egyet.

- Egy közös fürdőzésre? - szorítottam ujjamat a kicsi könyvre. A lépcső előtt megállt, aztán hátra pillantott.

- Ne aggódj! Nem fogok hozzád érni, amíg nem állsz rá készen. Ez a legalapvetőbb szabályom - ekkor megfordult és felsétált a lépcsőn. Elpirulva fordultam meg, de a virágok mögött megpillantottam Salimet, aki szigorúan az ajtó előtt állva, az orrát befogva szipogott.

- Jól érzi magát?

- Gyűlölöm a virágokat!

Egésznap a virágokkal foglalkoztam. Karim úr dolgozott, ezért szinte egyedül voltam a nappaliban. A kanapén olvastam és ceruzával kiemeltem a fontosabb részeket. Az idő elteltével több virágnak is megtaláltam a helyét. Kettő darab virág a párát szereti, ezért a medence közelébe tettem őket. Volt olyan is, ami a szárazat kedveli, őt a lakásban hagytam. Igazából örömömet leltem bennük, és csak ez számított. A virágok gondoskodása közben rájöttem arra, hogy Karim úr valóban változik. Azt nem tudom, hogy miattam, de úgy éreztem, hogy közöm van hozzá. Elcsábított és boldoggá tett. Minden apró kedveskedés mosolyt csalt az arcomra. A reggeli, a virágok és az odafigyelése tényleg azt mutatta, hogy fontossá váltam a szemében. Ez fordítva is így van.

Mikor eljött az este, mosolyogva ácsorogtam a pezsgős kád szélén. Fekete bikiniben voltam, a hajamat pedig kiengedtem. Megrészegülve figyeltem a habokat, amik megállás nélkül csapkodtak. Engedtem, hogy a képzeletem elkalandozzon. Láttam magunkat, ahogy a kád közepén fürdünk. Ő a karjaiban tartott, ajkával a nyakamat csókolta. Lenyalta bőrömről a vizet, kezével pedig a mellemre markolt. Egyek voltunk. Olyan piszkosul tökéletesek. Szívem a torkomban dobogott, mert tudtam, hogy mit akarok. Remegő kezekkel levettem a fürdőruhát, majd meztelen beléptem a meleg vízbe.