Sziasztok kedves Olvasóim! :3

Megérkezett a következő rész, kicsit furfangosan, hiszen ez a 6. fejezetnek csak az első fele. Bocsi XD. Remélem, azért élvezni fogjátok és hamarosan rakom ki a folytatást. Jó szórakozást! :D

Lassú, kimért léptekkel haladtam előre a vékony járdán. Jobb felemen otthonos családi házak sorakoztak, bal oldalamon pedig egy szépen nyírt ösvény követett végig utamon. Kissé csípős, hideg szél süvített velem szembe mintha csak hátráltatni akarna, de nekem már mindegy volt. Szarul éreztem magam.

Jiminnel tegnap az őrsön összevesztem.

"- Tudod mi csesz fel?!

- Ötletem sincs!

- Hogy látom rajtad, hogy nem vagy őszinte velem!"

Amikor már elege lett egyszerűen faképnél hagyott és egy órával később már szabad is voltam. Elhagytam a kapitányságot és a kuckómban töltöttem az éjszakát.

***

Másnap reggel kivételes hangulatom miatt kivételes dolgot tettem. Suliba mentem. Időben. Nyolc előtt pár perccel már be is cammogtam az osztályterembe. Szemeim akaratlanul is végigfutottak az embereken egyből kiszúrva Jimint ezúttal az első padba ülve három lány társaságában.

Ezt látva elindultam a terem másik végébe, hátul ledőltem az asztalra, mint aki már egy hete nem aludt. Fáradt is voltam, így ha másért nem, a ''kényelmes'' iskolapad miatt megérte idejönni. Remélem érződik a színtiszta kimerültség és szarkazmus.

***

- KIM TAEHYUNG! - riasztott fel fenséges szunyókámból a történelem tanár mély, egetrengető hangja. - Vedd ki a fejed alól azt a rohadt könyvet, mivel Jimin elfelejtette elhozni magával, meg kell osztoznotok.

- De én nem akarok osztozni! - vágtam be a durcit, miközben Jimin szép komótosan megindult felém, hogy itt foglaljon helyet.

- Pedig te fogsz! Hogy legalább legyen értelme a könyved létezésének is, mert, hogy abból te még egy szót nem olvastál, az is biztos - zárta le a témát az öreg fasz és már nem is szentelt több figyelmet rám. Eközben Jimin némán leült, még csak rám se nézett. A helyzetet mérgelve arra jutottam, ha már itt van, biztosan nem fogom hagyni, hogy ignoráljon. Felkaptam egy tollat és belefirkantottam a töri könyvbe:

"Mizu?"

Persze még csak rá se nézett, nemhogy bármit is reagált volna a kezdeményezésemre. Ez egy idő után baromi unalmassá vált, úgyhogy elkezdtem böködni, majd csipkedni a vállát, a karját és az oldalát is, amikor végre életjeleket produkált nekem:

- Maradj veszteg! - sziszegte eltolva magától.

- Válaszolj a kérdéseimre, akkor békén hagylak! - sziszegtem vissza gúnyolódva. Erre ő, szemforgatva előhalászott egy tollat a táskájából és tömören ennyit írt a töri könyvbe:

"Jól."

De én itt még nem végeztem:

"Nem fogok beszélni a tegnapról...egyenlőre, HA abbahagyod a durcizást."

Erre ő ennyit írt:

"Én nem durcizom, te viszont annál inkább"

Chh.

"Az én fejem imádnivaló és durcizásnak semmi nyoma, szóval ne hazudj"

Ezután Jimin csak rám nézett, majd megvonta a vállát.

***

Végül a további órákon is mellettem maradt és az összesen a töri könyvet használtuk kommunikációs eszköznek. Az ígéretemet betartva egyáltalán nem kérdeztem őt a tegnapról, viszont valamilyen megmagyarázhatatlan erő arra késztettem, hogy a saját véleményemet mégiscsak papírra vessem:

"Furcsán érzem magam melletted."

Kezdetben csak ennyit fogalmaztam meg óvatosan, de mivel úgy tűnt erre nem tud mit válaszolni, folytattam:

"De nem rossz értelemben. Csak...csak a csókjaid...összezavartak"

De hiába az őszinteségem, továbbra se írt.

"Jimin...te nem érzed magad furcsán?"

"Ezt hogy érted?" - írt végül egy kérdést 20 perccel később.

Erre aztán alaposan végig kellett gondolnom, mit válaszolhatnék, de végül úgy döntöttem, ha már én kezdtem ezt a szart, akkor be is fejezem:

"Hááát...sokféleképpen értem...de egy konkrét példával élve...jelenleg...vagyis...mióta ideültél...szóval...áll a dákóm"

Ahogy olvasta a sorokat, láttam, ahogy arcára először kiül a döbbentet, majd a pad alá pillant ellenőrizve igazat beszélek-e, végül halkan elkuncogja magát és ezt írja:

"Még papíron is dadogsz, ha zavarban vagy. Ez cuki."

Belepirultam, ahogy felém fordította a könyvet és láttam mit írt.

Most mégis mit mondjak? Egyszerűen váltsak témát? De ezen felesleges volt agyalnom, mert Jimin kezét éreztem a combomra csúszni. Érintésébe beleborzongtam és ijedten kaptam felé a fejem, ő azonban higgadtan nézett vissza rám. Arcán egy lágy mosoly pihent, ahogy egyetlen utolsó szót firkantott a történelemkönyvbe:

"Nyugi"

Azzal keze felfedezőútja gyenge pontom ért véget. Lassan masszírozta a nadrágomon keresztül csak még jobban ingerelve a már amúgy is merev szerszámomat. A testi vágy végigsöpört és olyan szinten meggyengített, hogy ajkamba harapva megmarkoltam a pad széleit, ám épphogy el akartam merülni ebbe a kellemes érzésbe, Jimin hirtelen felpattant és engem is magával rántott.

- Tanár úr, Taehyung nagyon rosszul van! Ha nem megy ki azonnal, biztosan összehányja az osztálytermet! - fakadt ki Jimin és be kell, hogy valljam olyan átéléssel adta elő magát, hogy egy másodpercre még én is hittem neki.

- Oh ez esetben gyorsan kísérd el a nővérhez, kérlek - nézett végig rajtam a tanár, s görnyedt hátam, az izgalomtól kába szemeim és gyöngyöző homlokom láttán még ő is elhitte, hogy bármelyik pillanatban kidobhatom a taccsot. Jimin erre fogta és kisietett velem a folyosóra, majd a suli orvos helyett a férfi WC felé vette az irányt. Visszavéve a tempóból szépen bevezetett egy fülképen, majd ránk zárta az ajtót. Ezután nem mozdult, csak pár centire tőlem figyelt.

- Most arra vársz, hogy tényleg hányjak? - nevettem fel kínomban, hisz sejtettem miért hozott ide. Akartam...nagyon akartam, hogy befejezze, amit a teremben elkezdett, de nem volt bátorságom kimondani.

- Én...- kezdett bele, de végül elhallgatott. Na jó, ha neki nem megy, nekem kell bátornak lennem.

- Khm - köszörültem meg a torkom. - Azt hittem azért jöttünk, hogy csak kettesben legyünk - fogalmaztam a lehető legfinomabban.

- De én nem vagyok olyan, mint SeoJoon...nem akarok olyan lenni! - nézett rám kétségbeesetten, mire nekem is leesett a tantusz.

- Héj én is emlékszem még a mosdós incidense azzal a faszfejjel...de ez itt most más. Ezt akarom - nyeltem egy nagyot. Jimin továbbra is rám meredt de nem mozdult.

- Nyugi - suttogtam kuncogva és finoman a WC ajtónak nyomva vállára hajtottam a fejem. Tettemre végre ő is mozgósította magát és kezei felfedező útra indultak. Nadrágomat lassan kigombolta, majd egyik kezét alsónadrágomba süllyesztette, míg fejével nyakamba túrt egy kellemes sóhaj kíséretében.

- Ah...- nyögtem fel tehetetlenül, ahogy a hideg ujjak végigszánkáztak merevedésemen. - Ne hagyd abba...

***

SlaSlaSla to be continued...