Hoseok a levegőt nyeldesve rohant végig a hatalmas palota falai között. Szíve hevesen dobogott, mind a sebes tempója, mind az izgatottság miatt. Amikor óráinak a végén meghallotta, hogy Felix hazaért, majd kiugrott a bőréből örömében. Nagyon hiányolta már az idősebbet, akire oly' ámulattal nézett fel. Tudta, hogyha felnő ő is ugyanolyan akar lenni, mint példaképe.

- Felix! – robbant be a király szobaajtaján a kisfiú hiába próbálták a palotaőrök megállítani. A férfiú azonnal felkapta a fejét és ahogy megpillantotta Hoseokot, hatalmas mosoly terült el az arcán. Kimászott Hyunjin ölelő karjai közül és a földre térdelve várta, hogy belé csapódjon az apró test. Az ajtó előtt álló őr mormogott valamit az orra alatt, de egyikük sem foglalkozott vele. Felix nevetve karolta át a fiú vékony testét, szorosan húzta magához és orrát a sötétbarna tincsek közé fúrta. Tompán hallották ahogy az ajtó becsukódik, de abban a pillanatban csak a viszontlátás öröme számított.

- Te is nagyon hiányoztál nekem, pöttöm – suttogta az idős, azt, amit a kisebb is érzett.

- Ugye elmeséled, hogy milyen volt? Biztos gyönyörű ott minden! – lelkesedett Hoseok ahogy lassacskán eleresztette az öleléséből. Csillogó szemekkel pillantott fel az ágyon maradt, lágy mosollyal figyelő Hyunjinra majd ismét a férfire, aki az idősebb testvér szerepet töltötte be nála.

- Huppanj fel, elmesélek mindent, amit ott láttam – paskolta meg az ágyneműt Felix ahogy ő is visszamászott párja mellé. A kisfiú csillogó szemekkel foglalt helyet velük szemben, lábait törökülésbe húzta és izgatottan várta a történetet.

A szeplős mesélésbe kezdett. A fiatal mindig is imádta amikor a férfi mesélt, mindig olyan beleéléssel, tökéletes hangsúllyal adta elő a történeteket, hogy bárkit leköthetett velük. Elmesélte milyen volt az odaútja a tenger, részletesen beszámolt a kedves fogadtatásról, a város gyönyörű zugairól, az emberek nevetéséről, a levendula illatáról, ami mindent körbe ölelt a városban és a palota minden négyzetméterét precíz pontosággal írt körül. Hoseok a történet haladtával fokozatosan dőlt előrébb, mintha ezzel még közelebb érezhetné magához a helyet, amiről akkor hallott életében először.

- Ott mindenki boldog? A király képes annyira boldoggá tenni a népét, mint Hyunjin? – kérdezte kíváncsian, mire Felix széles mosollyal bólintott. Szerelmes pillantást vetett a mellette ülőre, majd ismét szólásra nyitotta ajkait.

- Az ottani király egészen hasonlít a mi királyunkra. Ugyan messze nem ilyen helyes, de szereti a népét és bármit megtenne értük.

- Én is király akarok lenni! Boldoggá akarom tenni az embereket úgy, mint Hyunjin és ez a király! – rugózott izgalmában a gyermek. A szerelmes pár mindkét tagja szeretettel megtelve pillantott Hoseokra, aki fényesebben ragyogott, mint a déli nap.

- Egy nap talán te is király lehetsz és a lehető legboldogabbá teheted majd a népedet – borzolt barna tincsei közé Hyunjin, amit ő lehunyt szemekkel tűrt. Igen, ő is király lesz és megtesz mindent a népéért, mint Hyunjin és Felix; elhatározásra jutott.