Felix az ágyán elfekve merült el egyik regényében, amikor szobájának ajtaja kinyílt. Fel sem kellett néznie ahhoz, hogy tudja Hyunjin tért be hozzá – ő volt az egyetlen, aki nem kopogtatott. Az idősebb könnyed léptekkel sietett az ágyhoz, majd cipőjét félrerúgva mászott fel a bútorra. Kényelmesen befészkelte magát, fejét párjának combjára ejtette, míg fél karjával át is ölelte. Fáradt sóhaj szakadt fel belőle, ez volt az, ami a kisebben arra ösztönözte, hogy félre tegye könyvét.

- Anya holnap jön haza – szólalt meg Hyunjin, amint megérezte barátjának ujjait tincsei közé futni. Felix szeretett a fiatal uralkodó hajával játszani, gyakorta töltötte ezzel az idejét, ha éppenséggel akadt számukra egy nyugalmas délután, amit kettesben tölthettek.

- Szóltál neki Hyunhoról?

- Nem, majd, ha hazajön – emelte fel a fejét, hogy állát a kisebb combjára támasztva nézhessen fel rá. Felix elveszett párjának szépségében, íriszei csillogtak és képtelen volt akárcsak egy aprócska hibát is felfedezni benne. Évek óta tudhatta már magáénak a fiú szívét, mégis ugyanúgy pillantott rá, mint az ismeretségük kezdetén

- Fáradtnak tűnsz – állapította meg a fiatalabb lágy hangon. Nem hazudott, Hyunjin arca sápadt volt, szemei alatt halovány lila gödrök díszelegtek, bár szépségén még ez sem fakított. Felix fejében többször is megfordult már, hogy párja nem is valóságos, esélytelen, hogy valaki annyira gyönyörű és rendes legyen a legrosszabb pillanatában is, mint a fiú szokott.

- Fáradt is vagyok – erősítette meg benne az idősebb – Nem nekem találták ki ezt az uralkodás dolgot.

- Szerintem nagyon jól csinálod – mosolygott finoman a szőke fiú. Szívében valóban hatalmas adag büszkeség bújt meg, amiért szerelme ennyire jól volt képes vezetni egy egész országot, ráadásul jól. Szemmel látható volt a felfelé ívelés több szempontból is. Igaz, még volt hová fejlődni, de nagyon is jó úton haladtak ennek az elérésében.

- Nélküled képtelen lennék erre, kicsim. Nem elég, hogy gyönyörű vagy, vicces, eszes, csodálatos bátyja Hoseoknak, a legtökéletesebb pár, még egy országot is képes vagy összetartani, mert mindezt te érted el. Lehet, hogy én vagyok az uralkodó, de te vagy az, aki előáll a megoldásokkal.

- Jinnie, ez nem igaz – ingatta meg a fejét a kisebb – Sokkal többet teszel, mint azt hiszed magadról. Tudom, hogy előszeretettel nézed le magad, de ideje lenned belátnod, hogy jó uralkodó vagy.

- Csak túl szerelmes és elfogult vagy.

- Nem tagadom, szerelmes vagyok, de elfogult az nem. Te is tudod, hogy mindig is őszinte voltam, hercegem.

- Ezt mond még egyszer – kérte ahogy feljebb emelkedett fekvő helyzetéből. Szemei más fényben csillantak fel és egy hirtelen mozdulattal döntötte el az ágyon Felixet, majd helyezkedett el felette két oldalán megtámaszkodva.

- Régen gyűlölted ezt a becenevet – kuncogott a kisebb felvéve a szemkontaktust – Hercegem – suttogta maguk közé.

Hyunjin nem habozott, dús ajkait párjáéra simította és lassan, szenvedélyesen csókolta. Keze felfedező útra indult, végig simított Felix oldalán, bebújtatta ingjének anyaga alá, hogy bőrét tudja cirógatni ezzel pedig újabb és újabb borzongásokat váltott ki belőle. A fiatalabb Hyunjin nyaka köré kulcsolta karját, kicsivel jobban magára húzta, így már több helyen is össze tudtak simulni.

- Mintha azt mondtad volna az előbb, hogy fáradt vagy – húzódott el nevetve barátjától az ifjú.

- Hazudtam – vágta rá visszakozás nélkül a király.

- És az ajtó előtti őr?

- Még akkor elküldtem, amikor bejöttem. Hajnalig vissza sem jön – vigyorgott önelégülten Hyunjin, amely hitetlen nevetést váltott ki párjából.

- Annyira hihetetlen vagy! Itt játszod nekem az aranyost, pedig végig hátsó szándékaid voltak.

- Ez nem igaz, de nem tehetek arról, hogy ennyire ellenállhatatlan vagy.

Felix szemei ragyogtak a szavak hallattán. Ismét magához húzta a férfiút, szenvedélyesen tapadt ajkaira és simult hozzá minden egyes lehetséges ponton. Szerelmes suttogások töltötték be a szobát, eggyé olvadtak; nem létezett rajtuk kívül senki más azokban a pillanatokban. Érzelmeik megrendíthetetlenek voltak, kételkedni sem voltak képesek a másik hűségében, bizalmuk és őszinteségük olyan erős köteléket hozott létre közöttük, hogy irigy lett volna rá, aki csak látja őket. Sajnálatos volt, hogy mindezt rejtegetniük kellett.

Elnézést a hosszabb szünetért:(