A könyv: Chiara – A pillangólány

Az eredeti mondat: Sosem gondolkodtam el azon, hogy mennyi bizalom kell ahhoz, hogy valakivel együtt aludjon az ember, de most mégis az jut eszembe.

Összekevert szavak: aludjon azon hogy el valakivel most jut eszembe együtt bizalom ahhoz mégis gondolkodtam kell hogy mennyi az az ember de sosem

***

Péter utál késni.  Amennyiben programja van, akkor nem viszi rá a lélek, hogy csak azért aludjon tovább, mert éppen lustulni akar. Ezt önző dolognak tartja és amúgy is, sok mindent elárul egy emberről az, ha megváratja a másikat. Péter nem szokott felháborodni azon, hogy ha más egy kicsit késik, de Ő akkor is szeret mindenhova időben odaérni.

Barátja, Gábor viszont rendszeresen el szokott aludni. Persze mindenféle ígértet szokott tenni, hogy kivételesen előbbre állítja az óráját, vagy ha kell, elhozatja magát valakivel a megbeszélt helyszínre, de még soha nem fordult elő, hogy pontos legyen.

Péter ezért is lepődik meg, hogy most, nem sokkal az Ő érkezése után, Gábor integet felé. Egy csinos nő áll mellette. Amikor Péter is visszaint, Gábor közel hajol a nőhöz, és gátlástalanul megcsókolja. Gábor mindig is nőcsábász volt. Péter irigyli is ezért a macsó stílusáért, de Ő, ha akarna se tudnia ilyen csapodár lenni. Éppen ezért, az ilyen vak randik alkalmával, neki csak Gábor aktuális barátnőinek ismerőse jut. Habár utálja az ilyen kényszeredett találkozókat, nemet soha nem tudna mondani. Nehezen megy neki az elutasítás.

- Péter! Látod, kivételesen időben érkeztem. Ez csak is Hanna érdeme, mert Ő szintén nem szeret késni. – húzza közelebb magához az említett nőt. - Most jut eszembe! Lilla merre van? – Gábor kérdőn néz Hannára, aki erre előveszi a telefonját a zsebéből.

- Pár perc és itt lesz. Nemrég írt egy sms-t. – együtt indulnak el a megbeszélt kis étterem felé.

Péter számára fontos a bizalom. A pontosság pedig összefügg ezzel. Ha megállapodik valakivel valamiben – Gábor persze kivétel – akkor azt betartja, még akkor is, ha csak a szavát adta rá. Egyáltalán nem tetszik neki, hogy az Ő partnere ennyit késik. Bezzeg Hanna még Gábort is rá tudta venni a pontosságra.

Nincs kedve ahhoz, hogy megint eljátssza a gyertyatartó harmadik fél szerepét, most mégis kényszeredett mosollyal ül az újdonsült párral szemben, akik ráadásul minden szégyenérzet nélkül enyelegnek az orra előtt.

- Nagyon csöndes vagy ma Péter. – néz rá Gábor, miután a pincér kihozza az étlapot.

- Azon gondolkodtam mit egyek – Péter utál hazudni, de tudja, hogy néha a kegyes hazugság sokkal célravezetőbb, mint ha az igazságot kimondva megbántaná a másikat. Ebben a formában, az igazság is önzőség, és még ha arra is nevelték, hogy mindig igazat kell mondani, úgy gondolja, vannak olyan helyzetek amik megkívánják az ártatlan füllentéseket. De még mennyi!

És ez a szituáció, most pont ilyen!

Péter úgy tartja, hogy ha már több mint tíz percet késik az ember, illik a másik felet értesíteni. Ezt diktálja az illem, de persze azt is tudja, hogy ezt nem könnyű mindeninek betartani.

Mégis!

Biztos benne, hogy sosem tudna egy olyan nővel együtt élni, aki képtelen a pontosságra!

Így aztán, még mielőtt bármit is rendelne, feláll, és fejfájásra hivatkozva elköszön Gáboréktól! Ugyan hazudik, amitől rosszul érzi magát, de így legalább nem fogja lekésni az esti sorozatát.