A könyv: Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Az eredeti mondat: A férfiöltönyök közt kotorászott – mind frissen voltak vasalva, még bennük volt a tisztító szaga-, de egyiket a másik után félrehajította, mert mind túl nagyok voltak neki.

Összekevert szavak: vasalva szaga félrehajította voltak de neki közt a férfiöltönyök kotorászott bennük voltak mind túl mind a másik volt egyiket nagyok mert után a tisztító még frissen

***

Dühösen turkáltam a szekrényemben, és minden második pólómat visszahajítottam, mert bár ki voltak vasalva, de a hajtogatás gyűrődései meglátszottak rajtuk. Nincs túl sok ruhám, így ez a kelleténél jobban felbőszített. A tegnap esti szettem után nyúltam, megnéztem van e bármi gyanús szaga, majd miután meggyőződtem arról, hogy nem büdös, úgy döntöttem ez is megteszi. Csak a lakás alatti kis csehóba készültem.

Hozzá!

Mikor leértem, már tele volt a helyiség. Szememmel egy bizonyos férfi után kutattam, és amikor megláttam, összeszorított ököllel kezdtem lépdelni felé. Szívem a torkomban kalapált. Leültem vele szembe, és a piájába kortyoltam. Erős volt a whisky, de jól esett. Mikor letettem a poharát, félrehajította a kezében füstölgő cigarettát. Nem beszéltünk egy árva szót sem. Néztük egymást. Rajtunk kívül nem is voltak már ott emberek. Ahogy abba a ragyogó zöld szempárba zuhantam, minden elsötétedett. Nem akartam ezt a találkozót, de tudtam, hogy le kell zárni közöttünk a dolgokat. Tisztában voltam vele, hogy nehéz lesz neki ellenállni, így inkább elkaptam róla a tekintetemet. Egy újabb szál cigarettát húzott elő a dobozból, majd ujjai közt forgatni kezdte. Igazi rosszfiú módjára dőlt hátra, hallottam a bőrdzseki anyagának ropogó hangját. Soha nem vonzottak a férfiöltönyök! Nálam a motoros külső a döglesztő elegancia! Ő ennek az ideálomnak a tökéletes megtestesítője. Egy darabig a zsebében kotorászott, majd elővett egy öngyújtót. Ahogy beizzította, az apró lángok a szemében tükröződtek. Ott lobogott bennük a feltüzelt vágy. Nem voltak kétségeim afelől, hogy ha rajta múlt volna, öt percen belül a kis lakásomon kötöttünk volna ki. Próbáltam kitartani, erős lenni, de mind hiába! Túl gyenge voltam! Ő volt az én kivételelem. Semmi nem segített, ha Ő a közelemben volt, én minden egyes alkalommal elvesztem. Az összes józan érv, mind félre lett söpörve. Elég volt csak a szemébe néznem. A cigit áttette a másik kezébe, majd lassan a szájához emelte. Számomra már az előjáték volt, hogy rágyújtott. Pedig sosem szerettem a cigarettafüstöt.

Újból a pohara felé nyúltam, ám ekkor a kezem után kapott. Az érintése gyönyörű kín volt. Elhúzódtam tőle és fészkelődni kezdtem. A lábamat pakolgattam, míg végül az egyiket a másikra tettem. Izgultam! Nem akartam előröl kezdeni, túl mélyek és nagyok voltak a sebek, amiket okozott bennem. Mert megcsalt! Nevezhetjük bárhogy, akkor is így történt. Az eset után úgy gondoltam befejeztük, hogy nem is fogom többé látni. Erre tessék, megint elgyengültem és találkoztam vele. Ráadásul pont ott, ahol megismerkedtünk.

Ki kellett őt űznöm magamból! Addig kellett megtennem, amíg ott ült velem szemben. Csak így szabadulhattam meg tőle! A leghatékonyabb tisztító szer pedig mindig is az alkohol volt számomra. Muszáj volt innom, legalább még egy kortyot. Gyorsan kaptam újból a whisky után és ezúttal sikerrel is jártam. Az egészet egy korttyal döntöttem magamba. Megráztam a fejemet és újból szembenéztem az ördöggel. Így, megszabadítva magamat a sóvárgó gondolatoktól, a kéjtől elhomályosult tisztánlátástól, frissen átadva magamat a búcsúzásnak szólaltam meg.

- Köztünk mindennek vége!