- Ébresztő Jade! - harsogott valahol messze egy vidám hang, lassan húzva kifelé az álomból a valóságba.

- Ne csikizz... - motyogtam és félálomban legyeztem egyet magam előtt, aztán résnyire kinyitottam a szememet és megláttam Kili csupamosoly arcát, illetve egy darabot a tiszta, világos égből. A nap már felkelt, éreztem a készülő reggeli és a pipák füstjének illatát. Megintcsak nem álom... úgy véltem, erről a feltételezésről most már végérvényesen letehettem. Én is elmosolyodtam. - Jó reggelt.

Felültem és körbepislogtam. A többiek már mind ébren voltak, sürögtek-forogtak a táborhelyen. A legtöbben össze is pakoltak, hogy reggeli után rögtön indulhassunk tovább. Úgy tűnt, sikerült mégiscsak elaludnom az este. Volt valami homályos emlékem a tábortűzről, hosszú beszélgetésről Thorin unokaöccseivel, de közben eléggé lefoglalt az, hogy valahogy mozgóképes állapotba kerüljek, így nem tudtam mélyebben elgondolkodni a történteken, csupán a csendes örömöt engedtem meg magamnak, hogy Filivel és Kilivel társaloghattam.

Eddig mindig úgy gondoltam, földön aludni nem olyan vészes dolog, mint azt mások állítják, most azonban mélyen egyetértettem mindenkivel, aki korábban erről panaszkodott: az alvás alatt úgy beálltak a tagjaim, hogy a legkisebb mozgás is fájdalmas volt, aminek tetejébe még ott volt a tegnapi lovaglásból szerzett izomláz is. El sem tudtam képzelni, hogy én hamarosan visszaülök a pónira és megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Bírnod kell, majd megszokod. szóltam rá magamra. Ez a pár kényelmetlenség bőven megéri azért, hogy velük utazhass.

- Esetleg tudok segíteni valamit? - kérdeztem Kilit. Tegnap is kellemetlen volt, de most már egyenesen kínos, hogy mindenki hasznossá teszi magát, engem kivéve.

- Ugyan, hagyd csak. - vont vállat Kili, miközben gombócba gyűrte a takarónak használt pokrócát és nem túl szépen belegyűrte a csomagjába. - Majd legközelebb. Amúgy is olyan fáradtnak tűntél az éjszaka, nem akartunk felébreszteni.

- Ez kedves tőletek. - pillanatok alatt összepakoltam a kevés csomagomat, aztán felpattantam és céltudatosan indultam elfelé. - Akkor mindjárt jövök. Nem maradok el soká, mire elkészültök, megleszek én is.

- Hát te meg hová mész? - csendült Thorin hangja, és a törpök, akiknek mind feltűnt, hogy elvonulni készülök, egy emberként néztek rám. Megtorpantam.

- Fürdeni. - feleltem végül őszintén. Tizenhárom felvont szemöldök volt a válasz. - Láttam egy csermelyt nem messze. Megjegyzem... - szimatoltam a levegőbe és elfintorodtam. Sajnos nem csak a reggelit és a pipafüstöt lehetett érezni... - ...nektek sem ártana egy alapos fürdés.

Néma csend fogadta a kijelentést. A törpök tanácstalanul néztek egymásra, végül Nori mondta ki mindannyiuk gondolatát:

- Mivan?

- Pontosan mikor is láttatok utoljára vizet? Úgy értem, tisztálkodás céljából... - megcsóváltam a fejemet. - Nem akarok udvariatlan lenni, de biztosan jó régen volt az a jeles alkalom. Pedig nem ártana kissé rendszeresíteni eme tevékenységet, hadd ne részletezzem, miért.

Újabb tanácstalan, egymásra vetett pillantások.

- Ezt most nem mondod komolyan... - dörmögte Glóin, és a többi törp is mormogott valamit a szakálla mögött, Gandalf pedig csendesen kuncogott a háttérben.

- Teljességgel komolyan mondom. - néztem végig rajtuk. - Deee... végül is ebbe nincs beleszólásom, nem igaz? Viszont kimondhatatlanul hálás lennék, ha megfogadnátok a javaslatom, több okból is. Azért csak gondoljatok bele, jelen helyzetben egy ork- vagy wargfalka milyen könnyedén kiszimatolhatna titeket... Na, majd jövök.

Azzal elmasíroztam mellettük, és eltűntem a bokrok között.

* * *

Ez a (számomra eléggé katasztrofális) probléma a későbbiekben sem hagyott nyugodni. Persze a törpök konkrétan bolondnak néztek, hogy azért vagyok annyira kiakadva, mert ők nem fürdenek minden nap (vagy minden héten?), de én elhatároztam, hogy azért is el fogom érni, hogy ez legalább egyszer megtörténjen. Magamban pedig nevettem kínomban; amikor korábban, bármikor arról álmodoztam, hogy Középföldén vagyok, mindig úgy képzeltem el, hogy fegyverrel a kezemben rohanok az orkok után... nem pedig úgy, hogy egy vödör vízzel hajkurászom a törpöket, akik lehetséges, hogy meg is látták az igazat az érvelésemben, de a fajtájukra jellemző büszkeségnek köszönhetően csak még inkább megmakacsolták magukat. Nekem pedig egyelőre semmi ötletem sem volt, hogyan vehetném rá őket arra, hogy megfürödjenek. Az összes regényből, legyen az szépirodalom vagy fantasy, ki vannak hagyva az ilyen hétköznapi titkokat feltáró, történet szempontjából lényegtelen részek. Amikor a Hobbitot olvastam, nekem sem tűnt fel, hogy a valóságban ez bizony elég kellemetlen lehet...

Este, miután letáboroztunk, akadt egy kis gond. Délután eleredt az eső, és bár addigra, amire Thorin elrendelte az esti pihenőt, elállt, a tűz csak nem akart meggyulladni. A törpök körbeállták a farakást, először csak bíztatták Óint és Glóint, aztán már segíteni próbáltak, végül a dolog egy meglehetősen heves veszekedésbe torkollott. A helyzeten nehezített, hogy Gandalf előre ment körbenézni (ilyet viszonylag gyakran csinált) és emiatt nem volt ott, hogy helyre tegye őket, így én és Bilbó kettesben hallgattuk a vitát a pónik mellől.

A hobbittal eddig nem nagyon volt alkalmam beszélgetni, bár néhány barátságos mondatot váltottunk az elmúlt idő alatt. Úgy tűnt nekem, mintha kicsit félénk lenne az irányomban, óvatos volt velem szemben, de hobbithoz méltóan rendes és udvarias. Most kifejezetten örültem a társaságának, éles ellentéte volt a törpöknek, egy alig hallható, csendes és józan hangocska a többiek között.

- Ez az eső... teljesen átázott a ruhám, a köpenyem. Biztosan meg fogok fázni. - sóhajtotta. Mellettem hangosan ki merte mondani a gondolatait, hiszen rajta kívül én voltam az egyetlen, aki sokkal finnyásabban fogadta a kaland viszontagságait. - Ilyenkor annyira visszavágyom a békés, meleg otthonomba, a pattogó tűzhöz, amely mellett kis asztalkán már kész a vacsora... Itt még normális zsebkendőm sincs.

- Ebben segíthetek. - mosolyodtam el. Persze már megint az én világomból eredő megszokás beszélt belőlem, és a hobbit meglehetősen furcsán nézett rám, amikor nyújtottam felé egy csomagnyi Zewa zsebkendőt.

- Ez micsoda?

A kelleténél egy pillanattal később jutott eszembe a nyilvánvaló tény, hogy itt nem papírzsebkendőt használnak. Ó, Erura! sóhajtottam magamban. Szerencsére viszonylag könnyedén ki tudtam magyarázni a dolgot, bár Bilbó valószínűleg ezután sem értette, hogy használhatnak a messzi földön, ahonnan jöttem, „papírból készült fecniket" zsebkendőnek. A kedvességem mindenesetre jól esett neki, és lényeg a lényeg, ahogy hevesedett a törpök vitája, hirtelen ötlettel rátértem a főtémára.

- Néha elviselhetetlenek, nem gondolod? - böktem fejemmel a balhézó csapat felé.

- Nekem mondasz ilyet? - sóhajtott Bilbó. - Te nem voltál ott, amikor először találkoztam velük és széttúrták a házamat. Az éléskamrám kifosztva, mindenhol kosz és sár...

- Kosz és sár. - bólogattam. - Maradjon közöttünk, nem épp a tisztaságukról híresek. Ma reggel is... hiszen hallottad.

- Igen. - a hobbit megcsóválta a fejét. Akárcsak én, ő is kényes volt a tisztaságot illetően, reggelente ő is mindig elvonult rendbeszedni magát. - Talán az eső valamennyire lemosta őket.

Felkuncogtam a megjegyzésen és kis ideig hallgattunk, figyeltük, ahogy a törpök már-már összeverekednek.

- Hm, Bilbó! - szólaltam meg hirtelen. - Megtennél nekem egy szívességet?

- Szívességet? Mit tehetnék? - nézett rám értetlenül, majd a szájam szélén bujkáló mosoly láttán gyanakodva hozzátette. - Te készülsz valamire!

- Ami azt illeti, igen. - vallottam be. - De ne aggódj, semmi rosszra, csupán egy kis igazítást szeretnék végezni, de anélkül, hogy Thorinék tudnának róla. Nem hiszem, hogy beleegyeznének, ha előre említeném nekik...

- Nem akarok bajba kerülni. - nézett rám kissé félve.

- Nem fogsz, megígérem. - nyugtattam meg. Reméltem, hogy valóban így is lesz, hiszen a „terv" maga is csak most kezdett rendesen körvonalazódni a fejemben. - Neked csupán annyit kell tenned, hogy felajánlod, őrködsz ma éjszaka, semmi többet.

- Gondolod, hogy Thorin rám merné bízni ezt a feladatot?

- Hát, ha vonakodik, akkor győzködd egy kicsit, bár nem hiszem, hogy túlságosan ellenezné. - vontam vállat. Bilbó erősen gondolkodott, mérlegelte a helyzetet. Végül bizonytalanul elmosolyodott és bólintott.

- Rendben van.