Sziasztok :) !
Meghoztuk a folytatást :)
Reméljük tetszik majd nektek ;)

Taehyung -> VVYaoi
Jungkook -> Kimi

Jó olvasást! :)

Taehyung

-Én... csak...- makogtam úgy Jungkook előtt másnap délután, akárcsak egy értelmi fogyatékos és láttam rajta, hogy próbálja kitalálni mit is akarok mondani neki. Igazából én se tudtam. Vajon ha bocsánatot kérnék elhinné?

-Mond nyugodtan Taehyung, nem bántalak – halvány mosollyal nézett szemeimbe, amik minden bizonnyal kéken világítottak az alfa vörösen csillogó íriszei miatt.

-Bocsánat... – haraptam el a szó végét és még lejjebb is vittem a hangsúlyt, ami rám sose volt jellemző. Engem itt mindenki úgy ismert, mint az oroszlán hangú Taehyung. Mégis most Jungkook előtt úgy nézhettem ki, akár egy ijedős kiscica. Komolyan ha látnám magam kívülről, véget vetnék az életemnek.

-Oh mit is mondtál? – tette kezét a fülére, mintha csak rosszul hallotta volna amit az előbb mondtam neki. Pedig tudom hogy nem így volt.

-Azt mondtam, hogy bocsánat. Jungkook nem hiszem el már komolyan mondom – csaptam idegesen az asztal tetejére, de miután realizálódott bennem mit tettem, vettem egy mély levegőt majd azt kifújtam, kezeimet pedig ölembe helyeztem. Komolyan idegesít ez az alfa.

-Elég jól kezeled az agresszivitásodat – bólintott elismerően, viszont tőlem egy szemforgatást kapott válaszul.

- Remélem most már tudod, hogy nem csak rajtam fog múlni az hogy te mikor szabadulsz innen. Ahhoz az is kell, hogy lássák rajtad a javulást. -mondta Jungkook.

-Hiába fogják érzékelni hogy más vagyok. Ha a szüleim pénzelik ezt a helyet, még jó hogy egy ilyen "jól fizető beteget" nem fognak egykönnyen szabaddá engedni. Sajnos ön, és a nővérem is nagyon elvannak tévedve – tettem keresztbe karjaimat, majd hátra dőlve a székben vettem fel komoly ábrázatomat. - A legtöbb ember itt omega. Gondolom van elképzelése, hogy miért is ez az arány itt. Van olyan omega, aki tényleg megbolondult, mert olyan trauma érte az életben, viszont vagyunk mi...az a réteg akiktől megakartak szabadulni és hogy ne tudja meg a külvilág mi történik itt, ezért ezeknek az illetőknek a rokonaik, akik ide rakatták őket, pénzelik ezt a helyet, hogy ne derüljön ki. Tehát ha egy normális orvos felállítana rólam egy olyan diagnózist, hogy nincs semmi bajom, akkor se tudnék szabadulni. Elkapnának és míg nem ellenőriznek le utoljára addig gyógyszert adnának be nekem, hogy úgy viselkedjek mint egy őrült. – fejeztem be egy pillanatra, mert ahogy meséltem rengeteg emlék tört fel bennem és nem szerettem volna ismét sírni; főleg nem Jungkook előtt.

-Nem lehetetlen Taehyung – nyúlt kezeim felé és a neki szimpatikust vette a saját kezei közé, hogy hüvelykujjával cirógatni tudja. Furcsa hogy nem rántottam el, mintha csak tűz ért volna hozzám, de betudtam ezt a tegnapi álmomnak, ami most végre nem rémálom volt hanem valami más. Valami, ami képes volt ezt tenni velem, hogy engedjem azt, hogy Jungkook, egy alfa érjen hozzám.

-De ez az Jungkook – sütöttem le szemeimet és óvatosan haraptam alsó ajkamba, ahogy próbáltam visszatartani a kikívánkozó könnyeimet. - Ezt nem értheti! – néztem fel rá dühösen, a kezemet viszont nem vettem el. Azt hagytam hadd cirógassa tovább.

- Éppen ezért, bármennyire nehéz és teljes szívemből megértelek, de bízz bennem – hangja kétségbeesetten csengett a fülembe és csak ez a két szó lebegett előttem.

Bízzak benne.

Jungkook

Egész estémet Taehyung kielemzésére szántam, így nem voltam túlságosan kipihent. Annyira belefeledkeztem a papírkötegek átnézésébe, hogy csak akkor tértem észhez mikor valaki kopogott az ajtón.

Gyorsan eldugtam a dossziékat az ágyamba és ajtót nyitottam.

Meglepetten konstatáltam hogy Taehyung az. Ennyi lenne már az idő hogy jönnie kell?

A következő meglepetés akkor ért, mikor a fiú bocsánatot kért tőlem. El se hittem hogy ezt az ő szép kis szájából hallottam.

De amire hirtelen nem is tudtam reagálni az a kis titok volt, amire egészen hamar rájött. Mikor megemlítette nővérét nem szenteltem neki nagy figyelmet mert reménykedtem benne ha nem beszélek vele róla akkor nem fog ezen kattogni.

Ahogy elnéztem hozzám képest apró lényét, felötlött bennem az az érzés, hogy magamhoz öleljem. Törékeny volt és olyan kis vékony. Megszakad a szívem ha csak visszagondolok a sok fájdalommal teli sorra, amit olvastam.

Vajon mi zajlik le benne? Meddig bírja még a gyenge teste a szörnyű fájdalmakat, amiket átél itt nap mint nap?

Szerettem volna ha bízna bennem. Mindenképpen kifogom innen juttatni. Ha kell én fogok fizetni azért hogy ne kelljen tovább szenvednie. Nem fogom hagyni hogy még jobban tönkretegyék. Nem ezt érdemli, de ilyen kínokat még a legrosszabb ellenségemnek se kívánnék, amiket a gyönyörű omega megélt.

Miközben vártam a megerősítésére szemeit kémleltem. Csodálatosan szép fiú, akinek szüksége van a szeretetre és a törődésre. Gyémántként csillogó íriszei szinte könyörögtek a finomságért és a lágy, becézgető érintésért. Szerettem volna mindezt megadni neki, de nem akartam, hogy úgy érezze tolakodó vagyok, hiszen szert tettem bizalmának a töredékére. De én többre vágytam.

Elég sokáig habozott. Hol rám nézett, hol a földet pásztázta, de legtovább kezeinken időzött el tekintetével.

Ahogy markomban tartottam törékeny, vékony kezét kellemes érzés járt át. Védelmeztem. Eltakartam a külvilágtól ha csak átvitt értelemben is, de a valóéletben is ezt akartam tenni vele. Körbeölelni izmos karjaimmal és óvni minden bajtól, rossztól. Bár, ő ezt nem akarta bevallani saját magának, de akármennyire is próbál erős maradni, számára véges a tűrőképesség és lehetetlen lenne egy idő után egyedül kiállnia a megpróbáltatásokat. Kell mellé egy védelmező, és bár ideiglenesen, de szeretném ezt a szerepet elvállalni.

Szépen lassan emeltem vissza tekintetem arcára, amin egy kedves, bár félénk mosoly ült. Hihetetlenül meglepett, de emellett el is kápráztatott. Taehyungnak nagyon édesen állt ez a kis ajakgörbület. Sokkal barátságosabbnak tűnt, amellett hogy levett a lábamról. Azt hiszem ezt vehetem a bizalma következő fokozatának is.

- Úgy elmerengett. - mondta halkan, miközben picit oldalra döntötte a fejét. Az apró kis cselekedete még bájosabbá tette, így már nekem is egy boldog mosoly ült ajkaimon.

- Szeretnék kérni tőled valamit Taehyung. - kezdtem el újra lágyan simogatni puha kézfejét, miközben tekintetét nem eresztettem. Kék szemei rabul ejtettek. - Ne magázz többet. Megtudod ezt tenni?

Újra csak csendbe burkolózott a szoba. Volt egy olyan érzésem, hogy ezzel a beszédformával is próbált magától távol tartani. Inkább helyezte magát alám a hierarchiában, de nem akart közvetlen lenni velem.

- Rendben. - bólintott egy picit, ami ott és akkor nekem nagyon sokat jelentett.

Egy újabb lépcsőfokot tettünk meg az előrehaladás felé. Lehet hogy nem haladunk gyorsan, de itt most nem is ez a lényeg. Egy olyan emberrel nem lehet egy gyors tempót felvenni, aki egész életében egy kelletlen személynek van betitulálva. Az első dolgom az lesz, hogy megmutassam neki mennyire is fontos hogy a világon van, és hogy van aki becsüli törékeny lényét.

- Köszönöm. - suttogtam épp olyan hangosan, hogy eljusson a kékszemű hallójáratába ez a kicsike kis semmiség, ám annál hálásabb szó.

Vajon Jungkooknak sikerül majd tovább haladnia a zárkózott Taehyunggal? És ha szemfülesek voltatok észre vehettétek hogy Tae rájött, hogy nővére is közrejátszik a kiszabadításában :)

Reméljük tetszett nektek :)

Bye, Kimi x VVYaoi