Sziasztok! :))

Meghoztuk a következő részt :)

Reméljük tetszik majd nektek ahogy elindul a két főszereplő közös kis története.

Taehyung -» VVYaoi

Jungkook -» Kimi

Jó olvasást!

Taehyung

Másnap reggel elég kialvatlanul keltem, de ezt betudtam annak, hogy egy őrült beteg kiszabadult és végig ordította az egész éjszakát, miközben a folyosón futott össze vissza. Kíváncsi vagyok, vajon Jungkook ha beköltözik hogy fogja bírni az ilyen zajokkal járó, nappalokat és estéket.

Remek Kim Taehyung, korareggel van és már is Jungkookon jár az eszed.

A reggelit egy gyors zuhany követte, mert az én kedves pszichiáterem nemsokára itt lesz és közölte, nem szereti ha valaki késik. Hát én pedig azért se fogok sietni. Tőlem fejre is állhat.

-Úgy sejtettem, hogy nem időben fogsz érkezni Taehyung – nevetett fel amint beléptem az ajtón és ez a jókedve valami miatt rám is átragadt, ami nem kicsit kezdett el idegesíteni.

-Nagyon örülök, ugyanis szokjon hozzá mert soha nem voltam egy kapkodós ember. – rántottam meg a vállam lazán és helyet foglaltam a nekem kikészített széken.

Hát persze hogy alfa vérének köszönhetően próbálja helyretenni az omegámat, s az omega is jelez, hogy nem kéne így viselkednem, mert nem lesz ennek jó vége ha így folytatom. Egy fáradt sóhajt eleresztve, aktáimmal a kezében kelt fel a fekete fotelből. Szépen lassan vezettem végig izmos testén tekintetem, amit a rajta lévő fehér ing még jobban kiemelt. Persze egyből feltűnt neki, hogy rohadtul nem a szemeibe néztem, hanem inkább lejjebb kalandozott el a figyelmem.

-Tudod nem illik ilyen szemérmetlenül megbámulnod az orvosod, kedves Kim Taehyung – próbált határozott lenni, de hallottam a hangján, hogy nehezen bírja ki, hogy ne nevessen rajtam amiért úgy viselkedtem ahogy az omegák nagy százaléka szokott. -De teljesen megértem – sóhajtott egyet, majd kinyitotta a kezébe lévő mappát és a sorokat olvasva ült vissza foteljébe.

- Tehát tíz éves voltál amikor ide kerültél? -kezdett bele.

-Ez most a bíróság, hogy kikérdez az életemről? – jegyeztem meg gúnyosan, de azért választ adtam neki, nehogy bedühödjön az alfája és úgy álljon nekem. Hiába, rohadtul nem bízok egy alfába se, s ez alól az előttem ülő se kivétel. - Igen 10 éves voltam. Most boldog? – hajtottam fejemet az asztalra.

- Igen, felettébb boldog vagyok Taehyung – hangjából hallani lehetett az iróniát és a tömény gúnyt, de ezzel nem tudott megbántani, inkább csak felvidít ahogy itt idegeskedik azért, hogy elérjen valamit. - Szeretném ha tudnád, hogy nem érted teszem ezt az egészet. Valaki odakint megkért, hogy segítsek. Ha rajtam múlna, akkor nem érdekelne mi lenne itt bent a sorsod, de az a személy nagyon fontos számomra, neki meg te jelentesz sokat. Úgyhogy örülnék ha befejeznéd ezt a gyerekes viselkedést, és úgy csinálnád a dolgokat ahogy mondom, mert akkor előbb szabadulhatunk egymástól. – kelt ki magából teljesen.

Elkerekedett szemekkel bámultam rá és most először kellett vissza nyelnem a könnyeimet, ugyanis az alfa beszéde után, nagyon ki akartak volna törni, amit nem engedhettem meg. Nem nagyon lepődtem meg azon, hogy nem vagyok fontos senkinek, de egy kis részem, – talán az omega – reménykedett abban, hogy esetleg ő lesz az aki változtat ezen.

De igen Kim Taehyung, mikor jössz rá, hogy mindegyik alfa egyforma? És ez alól Jeon Jungkook se kivétel, aki most bizonyította be, hogy ugyanolyan tapló, bunkó, mint az összes többi. Ha kint is ilyenek vannak, akkor inkább maradok bent és leszarom ha ezen a helyen döglök meg öreg koromra. Aztán majd én is egy alfa ápoló gyerekét fogom megszülni, akit utána elvesznek tőlem és egy másik családnak adnak, akik milyen furcsa... ők is kint vannak.

Persze láttam Jungkook arcán, hogy nem akarta ezt a fejemhez vágni és ez csak egyet jelenthetett. Könnyeim végig folytak az arcomon. Nem voltam elég erős, hogy bent tartsam őket.

Jungkook

Sikeresen elfoglaltam a kis külön szobámat az intézményben. Hamar érkeztem, hogy letudhassam ezt mielőtt Taehyunggal kezdek el foglalkozni.

Hyori tegnap este nálam aludt és elmeséltem neki mindent, ami csak történt vagy amit megtapasztaltam a testvérével kapcsolatban. Hihetetlen boldog volt, hogy ott leszek és figyelek az öccsére, mert úgy gondolta mellettem teljes biztonságban lesz, ami igaz is volt. Figyelni fogok rá, már csak azért is hogy segíteni tudjam a jó irányba való fejlődését és hogy minél előbb kijuthasson onnan.

Mielőtt megismertem volna a fiút, úgy gondoltam nincs szüksége a kezelésre és inkább majd csak ismerkedni fogok vele, de azt nem kalkuláltam bele, hogy a hely egy szörnyeteggé változtatta bájos személyiségét, ami most kitudja melyik sarokba volt elrejtve Taehyung fejébe.

Az igazgató egy olyan szobát adott nekem, ami két kisebb helyiségből állt, így ott lesz lehetőségem foglalkozni az új betegemmel és nem fog minket senki se zavarni. Persze a vészhelyzet esetére nálam volt a kis gombbal ellátott szerkentyű, de bíztam abban hogy nem lesz rá szükségem.

Meglepő kimenetele lett az első alkalmunknak.

Taehyung elsírta magát.

Megbántottam, ami miatt szívem hihetetlenül kezdett el sajogni. Utáltam másoknak fájdalmat okozni, de annyira feldühített hogy omega létére ilyen lekezelően beszél velem, hogy nem tudtam magam visszafogni. Teljesen kikeltem magamból és azt se tudtam hova bújjak szégyenemben, hogy így beszéltem vele, vele akinek most segítségre lenne szüksége és nem egy olyan leteremtésre, amit itt minden nap megkaphatott eddig.

- Héj Taehyung. - léptem elé félve és leguggoltam, hogy szemébe tudjak nézni.

Lehajtotta a fejét és fehér hosszú ujjú pólójába kezdte el törölgetni kékké alakult szemeit.

- Nem érdekel hogy mit akar mondani. - rázta a fejét hevesen. - Inkább ne segítsen nekem. Nincs szükségem rá. Eddig is jól elvoltam. Nem kell, hogy megszánjon. - nézett fel rám sokkal dühösebb tekintettel, amin hihetetlenül meglepődtem.

Nagyon gyorsan tudott változni a hangulata és egészen biztos voltam benne, hogy ez is valamiféle védekezési mechanika, hogy nehogy valaki tudja bántani ha véletlen leengedni egy pillanatra maga előtt a falait. Megértettem...

Szégyelltem magam, hogy nem a változás felé vezető úton indítottam el, hanem sokkal inkább elé álltam az ösvényen. Megmutattam neki hogy én is egy olyan alfa vagyok mint a többi, pedig ez nagyon nem így volt. De egyszerűen annyira dühített, hogy így lealáz.

- Nem Taehyung. Figyelj. - szóltam neki lágyan, de nem emelte fel újra lehorgasztott fejét, így lágyan nyúltam álla alá.

Megfagyott a levegő köztünk.

Gyönyörű kék szemei csillogtak a könnyeitől, amik még mindig látását homályosíthatták, alsó ajkát picit beharapva tartotta, gondolom így próbált arra koncentrálni hogy ne eressze ki gyémánt cseppjeit. De ami a legjobban lekötötte a figyelmem, az az arcán található édes kis szépség folt volt, de később észre vettem hogy nem csak az az egy anyajegy van az arcán, hanem elszórva egy - egy tette még szebbé így is tökéletes bőrét. Lélegzetelállítóan szép volt és egyszerűen nem tudtam elszakítani róla a tekintetem. Tegnap nem volt lehetőségem ennyire végigkémlelni és most minden kis négyzetmilliméterét a fejembe véstem makulátlan lényéről.

Szemeivel íriszeim között cikázott és láttam, hogy ő is végig méri az én arcom. A legtöbbet ajkaimon időzött el, és talán akkor tért észhez mikor elmosolyodtam.

Mérgesen csapta el a kezem álláról és dühösen nézett rám.

- Ne érjen hozzám. - suttogta, de hangjában mérhetetlen sok indulat lapult meg. Biztos voltam benne, hogy az érintéssel kapcsolatban neki nagyon nagy félreértései vannak, mert ezen a helyen nem hinném, hogy sok törődő simogatást kapott volna.

- Megbeszélhetnénk ezt? Szeretnék bocsánatot kérni azért amit az előbb mondtam. Nem így kellene veled szót érteném, de ez így nem működik hogy te egy kevéske együttműködést sem mutatsz felém. Azért jöttem ide, hogy segítsek neked és nem azért hogy bántsalak. - kerestem meg végre újra a tekintetét, amivel úgy kerülte az enyémet mintha baja lehetne tőle.

- Még is sikerült. - húzta fel egyik szemöldökét lenézően kémlelve engem, amit követően egy nagyot sóhajtottam.

Nehéz eset tényleg, de valahogy majdcsak feloldódik.

Felemelkedtem előle és meghagyva neki a magánszféráját ültem vissza a fotelembe.

- Tudom hogy nem egyszerű ilyen gyorsan megbízni egy idegenben, én ezzel teljes mértékben tisztában vagyok, de ha egy picit megnyílsz, nekem már az is nagy előrelépést jelent. - kezdtem el hozzá beszélni, a legtürelmesebb hangom elővéve. - Felnézek rád, hogy ilyen erős vagy omega létedre és véded magad ahogy csak lehet, de tőlem nem kell. Ezt megígérhetem neked. -mosolyogtam rá kedvesen.

- Mi a garancia arra hogy igazat mond? Az előbb megmutatta ki is valójában. Nekem semmi kedvem egy ilyen emberrel együttműködni. - húzta el a száját, de már az is sokat jelentett hogy elég hosszan beszélt hozzám.

Jó lesz ez...

- Igazad van, de elmondtam hogy nem esik jól hogy ilyen lekezelően beszélsz velem. Csak úgy tudunk belekezdeni bármibe is rendesen, ha szépen lassan engeded hogy megismerjelek, és ahhoz az kellene, hogy amiket felteszek kérdéseket válaszolsz rá. - vettem újra magam elé Taehyung dossziéját.

Nagy sóhaj érkezett az omega felől, amit egyfajta beleegyezésnek is vehettem. Azt hiszem...

- Szóval ott tartottunk hogy tíz éve vagy itt bent, mivel most vagy húsz az itt leírtak alapján. - futottam végig az információt és mikor egy hümmögés jött Taehyungtól, elmosolyodva emeltem fel egy pillanatra a fejem.

- Milyen a kapcsolatod az itt bent lévőkkel?- raktam el inkább magam elől a papírokat, mert ha azokat a kérdéseket tenném fel neki amiket kellene a dokumentumok alapján, megint csak azt érném el hogy maga elé emelje az állarcát és ellenálljon annak hogy többet tudjak meg róla.

- Nincs velük semmiféle kapcsolatom se. Ők beszólnak, vagy elkezdenek fogdosni én meg, vagy kinyírom, vagy megverem őket hogy megjegyezzék ne szórakozzanak velem. - mondta egyszerűen, mintha ez olyan normális és mindennapi dolog lenne.

Sajnos neki biztosan az. Csak így lehet biztonságban, itt nincs aki megvédje. De most már én legalább szemmel tudom tartani.

De ezt szögezzük le, hogy ugye mind Hyori miatt teszem.

- Értem. Akkor ezek szerint szoktak zaklatni. Bántani is bántottak már? - kérdeztem meg óvatosan, mert ez már sokkal személyesebb információ a számomra.

Egy darabig nézett rám, majd egy nagy sóhajjal bólintott egy picit és lehajtotta a fejét.

- Elmondod hogy ki és hogyan? - hajoltam picit előrébb a fotelban, hogy minden rezdülését kitudjam venni az előttem ülő szép Omegának. Bekellett látnom, hogy Taehyung minden kis részecskéje gyönyörű volt. Nem hazudtolta meg valóját és a mozdulatai is egyértelműen a gyengébbik fajba tartozásáról árulkodtak. Viselkedése már nem igazán, de az már más tészta volt...

- Az itt dolgozók a legtöbbször. Eleinte velük nem mertem szembeszállni, de idővel ez is változott, amiért sok büntetést kaptam. Többször megvertek, de volt olyan ápoló is aki benyugatozott, azért hogy megkínozzon, aminek a nyomai a mai napig látszódnak. - emelkedett fel félénken a székből.

Óriásira kerekedett szemekkel figyeltem rá. Nem tudtam felfogni, hogy őt hogy tudja bárki is bántani. Hiszen olyan védtelen, annak ellenére hogy a viselkedésével nem ezt mutatja. Meglepett hogy ennyit beszélt erről a megrázó témáról, de gondolom az neki is eszébe jutott, hogy ha ezt elmondja nekem, talán megváltozik a véleményem a zárkózott viselkedéséről. Okos volt, de ezzel már az első pillanattól tisztában voltam.

Szépen lassan húzta fel a fehér hosszú ujjút, és amint kivillantak a mély hegnyomok a karján, elképedve néztem fel arcára, amin könnyei megint megjelentek és csak ömlöttek mintha egy eddig eltorlaszolt patak lenne, ami annyi idő után újra szabad utat kapott.

Taehyung picit megnyílt Jungkooknak de persze nem túlozta el. :D

Vajon Jungkook hogy fog reagálni ezek után? Taehyung viselkedése más lesz?

Köszönjük hogy olvassátok a történetet! :)

Bye, Kimi, VVYaoi :)